Napi sajtószemle

Beszámolók, értékelések a Szentatya közel-keleti útjáról

A Népszabadság (1.,2.o.) címoldalon, a nap fő híreként, A holokauszt áldozataira emlékezett a pápa Izraelben címmel, a Népszava (2.o.) és a Magyar Hírlap (10.o.) egyaránt Elítélte az antiszemitizmust a pápa címekkel, a Magyar Nemzet (1.,8.o.) Izraelben a pápa – Toleranciát kér a pápa címekkel számolnak be arról, hogy tegnap Izraelbe érkezett XVI. Benedek pápa. Mind a négy országos politikai napilap kiemeli, hogy a Szentatya elítélte az antiszemitizmust, s figyelmeztetett: „A holokauszt áldozatainak neve soha nem merülhet feledésbe, szenvedésüket soha nem lehet tagadni, kisebbíteni, elfelejteni.”

A Népszabadság azt is kiemeli, hogy a Jad Vasem holokauszt-emlékhelyen – előre egyeztetett program szerint – a pápa nem lépett be a történeti múzeumnak abba a termébe, ahol XII. Piusz vitatott tablófelirata szerepel. Meir Lau rabbi XVI. Benedek beszédét követően csalódottságának adott hangot. „Azt vártuk, hogy az egyházfő legalább említést tesz az egyház szerepéről a vészkorszakban, és németként, a Hitlerjugend egykori tagjaként nemcsak az áldozatokról beszél, de a tetteseket is elítéli. Nem mondta, hogy fáj neki, ami történt, hogy sajnálja, és akkor a bocsánatkérést meg sem említettem” – mondta a rabbi. A Népszabadság Változhat XII. Pius imázsa? címmel arra is kitér, hogy a Vatikán a római Német Történeti Intézettel közösen publikálta az 1930 és 1946 közötti berlini apostoli nuncius, Cesare Orsenigo jelentéseit, amelyeket a Vatikánba küldött a szentszéki államtitkárrá előlépett, későbbi pápa Eugenio Pacellinek. A jelentések részletes képet vázolnak Hitler hatalomra jutásáról. Beszámol a nuncius lépéseiről, a birodalmi hatóságokhoz intézett diplomatikus hangvételű leveleiről vagy tiltakozásairól. A lap szerint válasz ez arra, mennyit tudott szentszéki államtitkárként Pacelli a németországi eseményekről, „újfajta interpretációval oldva fel őt a bűnös hallgatás történelmi vádja alól.” A Népszabadság megemlíti azt is, hogy az utóbbi időben egymást követik a Pacelli hallgatását új fényben megvilágító művek, például a Szent Egyed közösséget vezető katolikus történész, Andrea Riccardi XII. Piusz és a zsidók című monográfiája, vagy a L’Osservatore Romano főszerkesztője, Gian Maria Vian által írt, XII. Piusz védelmében című könyv. Ezek szerint XII. Piusz magatartása tízezreket mentett meg a katolikus kolostorokban és intézményekben nyújtott védelemmel, és nem csak a katolikusok egyéni akcióiról volt szó, hanem a pápa állt a háttérben. Erről, az 1943 októberében kelt pápai körlevél létezéséről Tarcisio Bertone szentszéki államtitkár beszélt, de eddig ezt a Vatikán nem hozta nyilvánosságra. XVI. Benedek izraeli látogatásával egy időben a La Repubblica közölte a szentszéki német nagykövetségnek a Vatikán a háborúban című, 1942 szeptemberi jelentését. Ez Pacellinek a német nemzet iránti szeretetét és nácizmusellenességét hangsúlyozta, s a megfogalmazás szerint XII. Piusz a nemzetiszocialista Németország iránt „ugyanazt a bizalmatlanságot és majdnem ugyanazt az undort táplálja, melyet a szovjet rezsim érez.” XVI. Benedek szerint XII. Piusz „diszkrécióval és csendben tevékenykedett, csak így tudta elkerülni a legrosszabbat”, vagyis a Vatikán német megszállását, ami a zsidómentés végét jelentette volna.

Ugyancsak a Népszabadságban (3.o.) Miklós Gábor Képtelen misszió címmel leszögezi: ha a pápa valahová beteszi a lábát, az világesemény. A szerző rendkívül nehéznek minősíti XVI. Benedek közel-keleti békemisszióját, szerinte „Kimondhatjuk, szinte képtelenség. A Szentföld háborús övezet. Feltehetően a világ legbonyolultabb, legnehezebben megoldható konfliktusának a színhelye. A békefolyamatnak nevezett valami évtizedek óta tart, s ideje alatt talán többen haltak meg, mint a korábbi három háborúban. A közel-keleti szakadatlan háború egyszerre az arab világ belső válsága és konfrontációja az izraeliek által megtestesített Nyugattal. De ez a folyamat Izrael válsága is: szintén folyamatosan identitásproblémákkal küzd… Az elmúlt években a palesztinai arabok látszólag elfordultak a megegyezéstől, és az izraeli zsidók körében is mind kevesebben hisznek abban, amit a világ elvár: lehetséges a megállapodás és két egymás mellett létező szuverén állam együttélése. Ennek a következménye lett a jobboldal választási győzelme a legutóbbi izraeli választásokon. Időközben azonban a palesztin arabok között is szinte egyeduralkodóvá vált a vallási alapú, dzsihadista irányzat, amely nem a megegyezést, hanem a zsidók kiűzését vallja. Kérdés: képes lehet-e épp a pápa arra, hogy ezeket az erőket tárgyalásra, megállapodásra bírja? Erre ugyanis eddig képtelen volt a világ gigahatalma, szövetségben a világ olajhatalmaival. Benedek pápának ráadásul meg kellene védenie a muzulmán többség agressziójától a Közel-Kelet egyre zsugorodó keresztény kisebbségét is. Ezzel együtt, amit tesz, és ahol teszi, annak súlya van.” Miklós Gábor idézi a világhírű filmrendezőt és színészt, Woody Allent: a siker kilencven százaléka maga a megjelenés. A cikkíró hozzáteszi: „Benedek pápától nem várnak csodát. Elegendő csoda lenne, ha békességre, megértésre, egyetértésre felszólító szavaira most egy kicsit odafigyelnének.”

A Népszavában (7.o.) Rónay Tamás Egy zarándok üzenete címmel figyelemre méltónak tartja, hogy az izraeli politikusok egyértelmű jelét adták annak, nem neheztelnek a pápára a Willamson-ügy miatt, új fejezetet kívánnak nyitni az izraeli-vatikáni viszonyban. „Az pedig teljesen érthető, hogy a pápa sokkal inkább vallási, mintsem politikai eseménynek tartja szentföldi útját. Három vallás él egymás mellett viszonylag kis területen, a katolikus egyházfő beszédeivel, gesztusaival a keresztényeken kívül a zsidókat és a muzulmánokat is megszólíthatja. S bár a radikális zsidók és muzulmánok persona non gratának tartják XVI. Benedeket, a mérsékeltek, vagyis az itt élők nagy része fogékony arra, amit mond. Megérthetik krisztusi üzenetét. Azt, hogy a Szentföldön élőknek hűségeseknek kell lenniük a krisztusi hagyományokhoz, amelynek alapja, hogy toleránsak legyenek, elfogadják egymás vallását, kultúráját. Pontosan ez az egész szentföldi zarándoklat lényege.” Rónay Tamás úgy véli, hogy amikor XVI. Benedek Jordániában kiemelte, hogy a politika nem befolyásolhatja a vallást, mert utóbbi előbbre való az előbbinél, akkor ezzel „nemcsak a vallási fanatikusoknak üzent, akik a vallásra hivatkozva, valójában politikai okokból gyilkolják embertársaikat. Az üzenet mindenkinek, így a katolikusoknak is szólt, akik nem mindig képesek megtalálni a vallás és a politika határvonalát.”

A Magyar Nemzetben (7.o.) Sitkei Levente Hit a Szentföldön címmel azt fejtegeti, hogy a Szentszék „nem csupán a mintegy ezer vatikáni állampolgárért folytat diplomáciát, hanem minden emberért. A pápa célja egyszerűen a megbékélés a Közel-Keleten, a muszlim arabok és a zsidók között, és ez akkor is elsőrendű cél, ha a Szentföldön egyre kevesebb keresztény él. Manapság nagyon komoly áldozatvállalást jelent, ha valaki nyakában keresztet hordva él a térségben, mivel ők nem lehetnek részei a sajtó által is körvonalazott, végtelenül leegyszerűsített sémának. Nem imádkoznak a Mecsetek terén péntekenként, és nem háborodnak fel vallási okokból a Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrák láttán, de őket is súlyosan érinti az izraeli megszállás, hiszen arabok. Legfeljebb annyit tesznek, hogy a krisztusi önfeláldozást sokkal jobban átérezve, sajnálatosan sokszor szembesülnek azzal, milyen is vértanúságot elszenvedni. Mi itt Európában nem vagyunk kitéve üldöztetésnek, ha keresztény hitünket megvalljuk, legfeljebb megmosolyognak és kigúnyolnak. Ott bizony vérre megy.”

Magyar Kurír