Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (Ostyatörés… 23.o.) Józef Pucilowski, a domonkos rend egykori magyarországi tartományfőnöke nyilatkozik, aki 2004 óta Krakkóban él, a Domonkos Történeti Intézet igazgatója. Megemlékezve a négy évvel ezelőtt, 2005. április 2-án elhunyt II. János Pál pápáról, felidézte: A Szentatya halálát követő napokban egy író barátommal a krakkói érseki palota felé sétáltunk. II. János Pál krakkói látogatásai során rendszerint ott szállt meg, most a tér tele volt virrasztó, imádkozó fiatalokkal. De ami ’II. János Pál pápa nemzedékét’ illeti, róla ma már inkább múlt időben beszélhetünk: volt, ahogyan a Szolidaritás mozgalma is egykoron. Egy ideig magasan szárnyalt ez a fiatalság. A szárnyak azonban egyszer elfáradnak, s röptük íve a föld felé tart… Ez azonban nem jelenti azt, hogy e generáció után semmi sem maradt. Mert igenis megmaradt az egyház iránti hűség: bizonyság rá, hogy templomunk vasárnaponként tele van fiatalokkal, gyónókkal és áldozókkal. Úgy gondolom, az üzletemberek és a politikusok szívében is maradt valami. Elsősorban azokra gondolok, akik nem csinálnak skanzent a hitükből… A legfontosabb, hogy II. János Pál huszonhét évig volt pápa – majdnem annyi ideig, mint Boldog IX. Piusz a XIX. században. Olyan örökséget hagyott maga után, amely megváltoztatta a korábbi szemléletet. Bebizonyította, hogy a pápa az emberekhez közel álló személy. Olyasvalaki, akivel lehet beszélgetni, akár tréfálkozni is tud, és ilyen maga az egyház is. Van olyan nemzedék, amelyikhez a pápa, a papság és az Úristen egyaránt közel áll. Hogy ez így is maradjon, ahhoz táplálni kell ennek talaját.” A lengyel pápa német utódjáról, XVI. Benedekről Józef Pucilowski elmondta: „Két különböző személyiségről van szó, két különböző karizmatikus emberről. Ez a pápa rendbehozza azt, amire nem került kellő figyelem az előző pápa alatt: a teológiát és az egyházi fegyelmet. Olyan pap, aki nem volt lelkipásztor, kicsit másképp kezeli a kérdéseket, mint aki lelkipásztor volt. Én szeretem idézni Benedek pápát és Kasper bíborost. Német precizitással fogalmaznak meg bizonyos kérdéseket. Minden papnak van saját személyisége, így volt ez mindig a világtörténelemben.” Magyarországi tapasztalatairól így nyilatkozik a hazai domonkosok volt tartományfőnöke: „Azt mondanám, hogy a magyar társadalom közömbös a vallás és az egyház iránt… Lengyelországban a vallást és az egyházat illető beszélgetéseket vagy társadalmi vitákat nagyjából az is érti, aki nem jár templomba. Magyarországon… sok esetben nem tudja egy kívülálló, hogy egyáltalán miről is van szó. Kételkedem, hogy van-e fogalma arról például, mi az a katolicizmus, mi fán terem, hogy én, mondjuk, katolikus pap vagyok. Emlékszem, egy alkalommal a magyarországi katolikus egyetemen egy fiatal hölgyet vizsgáztattam, akinek egyébként püspöki feszületnél is nagyobb kereszt lógott a nyakában. Kijavítottam, amikor Mária mennybevételét helytelenül használta. Erre ő csak vállat rándított, mondván, nincs jelentősége. Megkérdeztem, hol dolgozik. Azt felelte, hogy a tömegtájékoztatásban. Ez a baj, hogy többek között a médiában is ilyen a hozzáállás. Nem arról van szó, hisz-e benne vagy sem, hanem azt sem tudja, miről van szó.” A lap kérdésére, hogy Magyarországon miben kellene leginkább megújulnia az egyháznak, a domonkosrendi szerzetes így válaszolt: „Nagyon sok karakán, sportot kedvelő fiatal pap és nővér kellene. Olyanok, akikre a fiatal útkereső, ha rájuk néz, azt látja, azért vidámak, mert örülnek annak, hogy van Istenük és van egyházuk. Fontos, hogy a fiatalokat érintő, érdeklő kérdésekről lehessen velük beszélgetni, és vonzóak legyenek. Személyiségük által maga az egyház és az Úristen kerüljön közel a társadalomhoz. Persze vannak Magyarországon is kiváló példák, Budapesten a pasaréti ferenceseket említhetem rögtön. Látszik, hogy valódi istenhívők. Ott, ahol jó a pap, jól működik a közösség is. Minden az Úristen kezében van. Az egyház Szent Ágoston ideje alatt Észak-Afrikában volt, majd nyoma veszett. Utána a mai Spanyolország területén jelent meg újra, most… Lengyelországban virágzik. Az egyház nem tűnik el, csak mindig máshol virágzik, lehet, hogy legközelebb például Brazíliában. Adja Isten, hogy egyszer Magyarországon virágozzék!”

A Magyar Hírlapban (9.o.) Kacsoh Dániel A Bakáts téren őrt áll Ybl temploma címmel készített összeállítást abból az alkalomból, hogy a hét végén ünnepli felszentelésének 130. évfordulóját a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc-plébániatemplom. Az Ybl Miklós tervei alapján csaknem húsz év alatt felépített templomot annak plébánosa, Szabon Gábor így jellemezte: „Különlegesen szép és harmonikus, de hatalmas… Figyelemreméltóbb, hogy a lenyűgöző építmény egy erős közösség összefogásának az eredménye. Ez ferencvárosi hagyomány, hiszen ebben a városrészben mindig is erős volt az önszerveződés. Elég csak a Pál utcai fiúkra gondolni. A péntektől vasárnapig tartó jubileumi ünnepségekkel tehát nem is az épületet, hanem a közösség megtartó erejét ünnepli az egyházközség. Ez a legfontosabb. A szakértők is úgy tartják, hogy a válság idején a kis közösségek jelentik a megtartó erőt a társadalomnak. Az ember természetes vágya, hogy tartozzon valahová. Nem jó neki a manapság hangoztatott individualista életfelfogás.” Ennek szellemében a plébános tegnap a templom egykori papjaival közösen mutatott be szentmisét, vasárnap pedig családi napot tartanak a téren. Gábor atya szerint különösképpen jelentős missziós feladat egy ekkora városrészben, „ahol már szinte nem is lehet élni, az embereket az egyházba meghívni. Ráadásul ez a küldetés most a belvárosban adott, ahol sokkal nagyobb a mozgás, többet költöznek az emberek, ezért napjaink rohanó világában már a közösségeket is nehezebb itt megtartani. De nem lehetetlen, ugyanis nem csak az emberi szándéktól függ az eredmény. Az Isten titka, hogy mit mozgat az emberben. Amikor másokban látom a Teremtő működését, akkor minden nehézség ellenére tudom, érdemes próbálkozni.” Az összeállításból kiderül az is, hogy több mai főpásztort ifjúkori emlékei a Bakáts téri templomhoz kötnek. Beer Miklós váci püspök a közelben lakott, míg szüleit kitoloncolták Budapestről. Erdő Péter bíboros gyerekkorában itt ministrált, majd ebben a templomban szentelték pappá.

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (9.o.) Faggyas Sándor Az emberi lélek oltár, melyen lángot kell gyújtani címmel emlékszik meg arról, hogy fennállásának 150. évfordulóját ünnepli a szintén XI. kerületi Lónyay Utcai Református Gimnázium. A cikkíró idézi az iskola egykori diákját, Ritoók Zsigmond akadémikust, tiszteletbeli főgondnokot, aki a múlt heti ünnepségen, utalva arra, hogy a kommunista hatalom 1952-ben elvette a reformátusoktól az intézményt, így fogalmazott: „Az intézményt meg lehetett ölni, de a szellemét nem, a tanárokat, diákokat szét lehetett szórni, de vitték magukkal a szellemet oda, ahova menniük lehetett.” Faggyas Sándor emlékeztet rá, hogy csak a rendszerváltás után tíz évvel, Madarász Imréné igazgatónő vezetésével indult „lelkes és szívós küzdelem árán sikerült a budapesti református közösségnek birtokba vennie és újraindítania saját épületében a református oktatás-nevelést. Ugyanabban a szellemben, amit a Kinizsi utcai bejáratnál elhelyezett 1943-as emléktábla hirdet: ’A Szentháromság egy Isten dicsőségére, az evangéliumi világosság terjesztésére, a magyar nemzeti művelődés szolgálatára’.”

Magyar Kurír