Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadságban (8.o.) Sárközy Júlia Mérföldkőhöz érkezett a katolicizmus címmel olasz Vatikán-szakértőket idéz, akik XVI. Benedek négyéves pápaságáról nyilatkoznak. Andrea Tornielli, a jobboldali Il Giornale újságírója elmondta: „A legjobb pápa mindig az előző! A kritizálás bevált gyakorlat: II. János Pált is csak halála óta övezi egyhangú támogatás. Ratzingernek egyvalamit nem bocsátanak meg még az egyházon belül sem: azt, hogy pápa lett.” Tornielli szerint a héten 82 éves XVI. Benedek gyenge pontja a kommunikáció, ez mutatkozott meg például a Williamson-ügyben is. „Hiába a kulturális, tudományos élettel való nyitott párbeszéde, hiába az eucharisztiának és az egyháznak az újbóli központba való állítása a pápa személyi kultuszával szemben, nem sikerül elfogadtatnia magát. XVI. Benedek spontaneitása is precedens nélküli” – mondta Andrea Tornielli, hozzátéve, hogy a pápa óvszerről való kijelentése viszont aligha volt spontán, de „jobban kellett volna kommunikálni, hiszen a pápa az Afrikába tartó repülőn előre ismert kérdésekre válaszolt. Az egyházfő azonban az AIDS-ről nem orvosként beszélt, statisztikákkal a kezében, ő messzebbre tekintett. Szavainak értelme az volt, hogy pénzre épített kampányok helyett a szexuális, erkölcsi oktatás lehet a hosszú távú megoldás.” A májusi szentföldi utat illetően Tornielli hangsúlyozta: a zsidó világ egy része a pápa összes szavát megvizsgálja, és előítélettel kezeli. A látogatással újraindulhat a párbeszéd, de nemcsak a Vatikán és Izrael kapcsolatairól szól majd, hanem a muzulmán palesztinokról és az egyre fogyó szentföldi keresztényekről is. Egy másik Vatikán-szakértő, Sandro Magister úgy látja: „A támadások fokozódását XVI. Benedek ereje váltja ki a laikus, mondjuk ki, keresztényellenes kultúra és média részéről. A pápa az egyház lényeges feladatának tartja, hogy az embereket és a keresztényeket is visszavezesse Istenhez. Nagy pápa: az egyedüli, akiről a magukat katolikusnak valló, de az egyház tanításait gyakran terhesnek érző olaszok is elhiszik, hogy szavai, tettei rendkívüli jelentőségűek, hátsó szándék és politikai ambíció nélküli. Ez Ratzinger ereje. Õ is tudja, hogy mérföldkőnél állunk, az egyház vagy bukik, vagy talpon marad, erről szól a pápasága.”

A Magyar Hírlapban (9.o.) Szerdahelyi Csongor Katolikusok, gyertek haza! címmel készített összeállítást az Amerikai Egyesült Államok katolikus híveiről, kiemelve: az Arizona állambeli Phoenixben a címben jelzett tévés és internetes kampány eredményeként az elmúlt évben csaknem százezren tértek vissza a katolikus egyházba. Az összeállítás alcíme: Az Egyesült Államok legnépesebb egyháza Eszerint az USA dominánsan protestáns hagyományú ország, és a sok száz protestáns felekezet híveinek létszáma együttvéve meghaladja a katolikusokét. A legnépesebb egyház azonban a katolikus. A 2005-ös adatok szerint az Egyesült Államok népességének 23 százaléka (65 millió) katolikus. Ezzel a világ legnépesebb katolikus országai között is előkelő hely illeti meg. Brazília, Mexikó és a Fülöp-szigetek után az Egyesült Államok a negyedik. A cikkíró tényként állapítja meg: a tengerentúlon vallásosabbak az emberek, mint Európában. A katolikusok 33 százaléka rendszeres vasárnapi templomba járó. Évről évre növekszik eközben a magát vallástalannak tartók száma. Ma az amerikai népesség 13 százaléka sorolja ide magát. Évente százezer megkeresztelt katolikus hagy fel a rendszeres templomba járással, vallásgyakorlással. A katolikus házasságok harmada-fele válással végződik. A Katolikusok, gyertek haza! kampánynak ők a célközönsége.

Hazai hírek

A Népszabadság Hétvégi mellékletében (12.o.) Ungár Tamás Kukázódiploma százezrekért című riportjában bemutat többek között két férfit – apóst és vejét, mindkettőjük neve Horváth Ferenc, de mindenki Pandúrnak és Varjúnak hívja őket –, akik a Kaposvár melletti Kaposmérő külterületén, Baglason kukázásból élnek, s ezért rendszeresen megbüntetik őket. Ám nem állhatnak le a kukázással, mert az így keresett pénzzel tartják el a családjukat. Varjú és Pandúr gyakran nem tudják kifizetni a bírságot, s ilyenkor Somos Lászlótól, a szomszéd falu, Kaposfő plébánosától kérnek pénzt. Az 57 éves lelkipásztor öt környékbeli település négy és fél ezer katolikusának a papja. Másfél éve helyezték ide, ő irányítja a Szent Erzsébet Alapítványt: ez a szervezet az öt falu 600 cigány hívőjének a sorsán igyekszik javítani. A németországi adományokból élő alapítvány élelmet, gyermektápszert, pelenkát, orvosságot, ruhát ad a megszorult családoknak. A szervezetnek van egy tanodája, ami a cigány gyerekek felzárkóztatásán fáradozik. Az alapítvány hat szociális munkása jogi, egészségügyi, nevelési tanácsadással, és hivatali ügyintézéssel segíti a környék romáit. Somos László elmondta: elsősorban a körzetéhez tartozó falvakban élő 300 cigány gyerek sorsán akar javítani. „Ezen a vidéken a roma felnőtteknek a tizede jut álláshoz, s több mint harmaduknak soha nem lesz munkahelye. Nem szabad engednünk, hogy a gyerekek is erre a sorsra jussanak. Meg kell győznünk őket és a szüleiket, hogy nekik tanulniuk kell.” A plébános odafigyel a szülőkre is. Szerinte a világ gyakran igaztalanul bánik a cigányokkal. „Nem értem, miért kell őket bírságolni a kukázásért és a fémgyűjtésért. Amit csinálnak, az tulajdonképpen hasznos…. hagyni kellene őket. A guberálással nem bántanak senkit. Nem lopnak, tudom, hogy nem, mert hívők és nekem meggyónják a bűneiket. Amíg guberálnak, céljuk van, dolgoznak, még az egészségük is jobb. Annyit viszont nem keresnek, hogy bírják a havi 30 ezer forintos vállalkozói terheket. Mit érünk el azzal, ha bírságokkal elszedjük tőlük azt a kevés kis pénzüket? Meggyűlölik a rendőröket, a hatóságokat és rajtuk keresztül a többségi társadalmat. Akkor érdemes bírságolni őket, ha tudunk nekik munkát kínálni, érvényesülési lehetőséget. De tudunk?” – tette fel végül a kérdést a lelkipásztor.

Magyar Kurír