Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (13.o.) Szalay László Isten napfogyatkozása címmel idézi Pilinszky Jánost: „A halott Jézus a kereszten iszonyatos erejű tény. Iszonyatos erejű látszat. Szeretet, Igazság, Isten napfogyatkozása. Mégis úgy kell szemlélnünk, ahogyan van, mivel – szemben a paradicsombélivel – e halott fa halott gyümölcse: a mi igazi élő fánk élő gyümölcse.” A cikkíró hozzáteszi: „Évről évre nagypénteken megtapasztaljuk ’Isten napfogyatkozását’, amelyet a feltámadás fényessége követett. Ahogy a világ teremtése Isten szeretetének kiáradása volt, úgy egyszülött Fiának ’feláldozása’ a bűn fölötti győzelem aktusa lett. A Golgotán megértjük a Szent Pál által megfogalmazott igazságot: ’Isten gyöngesége erősebb az embereknél’.” Szalay László megállapítja: „A kereszt halott fája az igazi élet fája lett, a kereszt, amely mint szégyen és botrány a megváltás jelévé vált, Isten szeretetének jelévé a Fiúban. A keresztre feszített szeretet ereje éppen abban van, hogy gyengeségével átformálja a világot.” A szerző figyelmeztet: ma, amikor a Golgotára tekintünk, érdemes felidézni Pascal híres szavait is: „Jézus kínszenvedése a világ végezetéig fog tartani: ez idő alatt nem szabad aludnunk.” Szalay László szerint „Saját sebeinket az ő sebeihez kell adnunk, hozzá kell csatlakoznunk úgy, hogy közben bűneinkkel ne ejtsünk rajta más sebeket a jövőben. Mert ő tényleg meggyőzte a világot.”

A Hetekben (12-13.o.) Németh Sándor A halottak reménysége című írása szerint napjainkban Jézus Krisztus föltámadása „és annak nyomán az igazak és gonoszok jövőben bekövetkezett föltámadásáról szóló keresztény állítás nem azért tűnik nevetségesnek, idegesítő hülyeségnek a kívülállók előtt, mert ezek lehetetlenségéről hiteles bizonyítékokat tett le az asztalra a természettudomány, hanem a materialista ideológiai előítéleteken alapuló világnézet szemszögéből látszik a keresztény reménység abszolút irreális, sőt torz feltételezésnek, kizárólag az ebben hívő emberek gondolkodását jellemző dogmának.” A szerző figyelmeztet: „A mai keresztényeknek vissza kell térniük az apostolok Jézus Krisztus feltámadásáról szerzett tapasztalataihoz és az ezekről szóló beszámolókhoz, mert ők az evangéliumot olyan történelmi eseményként, tényként hirdették a világnak, melynek szemtanúi voltak, és egész földi pályafutásuk, életművük erről tesz hiteles tanúságot… Jézus Krisztus tanítványai két út között választhatnak. Az elsőt dogmatikus útnak is nevezhetjük, ennek lényege, hogy az ember abszolút igazságnak fogadja el a kereszténységet mint tanrendszert, dogmatikát és ennek rituális megjelenítését. Az apostolok, a korai zsidó-keresztény gyülekezetek azonban nem ezen az úton, hanem a Péter apostol által képviselt pályán haladtak, amelynek lényege az, hogy mindenekelőtt személyesen megismerték és szemlélték Jézus Krisztus nagyságát, amelyet leginkább feltámadása fejez ki – majd ezt követi Jézus hatalmának megismertetése az emberekkel.” Németh Sándor szerint a fentiekkel kapcsolatban ma az a legaktuálisabb kérdés, hogy Jézus „evilágból való kivonulása utáni, mennyei rejtettségben való életéről hogyan lehet személyes ismeretet, meggyőződést szerezni.” A cikkíró rámutat, hogy a kérdésre maga Jézus Krisztus adta meg a választ: „De amikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra, mert nem önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjeleníti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz és megjelenti néktek” (Jn 16,13-14).

Magyar Kurír