Napi Sajtószemle - 5.

Nem szabad etnikai, vallás, nemzetiségi gyűlöletet szítani semmilyen célból

A magyar katolikus egyházfő a Népszavában (1.,12.o.) elmondta: karácsonykor kézenfekvő, hogy azt hirdetjük, békesség a Földön az embernek, „hiszen azt hirdetjük, mindannyian egymás testvérei vagyunk. Mindannyian ahhoz az emberiséghez tartozunk, amellyel Krisztus szolidaritást vállalt. Ezt kell meglátnunk egymásban, s ez a kereszténység alapvető üzenete. Ez segít abban, hogy a társadalmon belül nyitottabb legyen a légkör és segít adott esetben akár a különböző népek közötti megbékélésben is. Ez határozott szándékunk, erre törekszünk. Hogy Magyarországon vagy más országokban a régión belül milyen a hangulat, az persze sok tényezőtől függ. Biztos, hogy az általános nehézségek, a válságok növelik a kísértést, hogy némelyek a feszültségek élezésével vezessenek le bizonyos gondokat. Ebből a szempontból azt hiszem, mindenkinek igen nagy a felelőssége, aki képes befolyásolni az emberek érzületét, a közvéleményt. Nem szabad etnikai, vallási, nemzetiségi gyűlölködést szítani semmilyen célból sem. Ennek tabunak kellene lennie minden tisztességes társadalomban… Az a fajta nemzeti érzés, amely másokat kirekeszt, mások lebecsülésével vagy gyűlöletével is párosul, biztos, hogy teljességgel elutasítandó. Azt gondolom, hogy a nemzeti kultúra, a nyelv identitása érték. Mindez a teremtett világ része, s meg kell becsülni. De ha a sajátunkat értékeljük, akkor értékelni kell a másét is. Nem volna szabad, hogy ez a konflikusoknak, a gyűlölködésnek legyen a forrása. Nehezebb időkben, akár a feszültségek levezetése kedvéért is, bizonyos próbálkozásoknak tanúi lehetünk, de ellent kell állni az ilyen kísértéseknek.” Erdő Péter elmondta azt is: „Azt hiszem, lassan a plébániákon erősödik a közösségi élet, és annak tudata, hogy küldetésünk van a körülöttünk lévő világhoz. Dialógust kell kezdeni a plébániák területén élő nem hívőkkel, a kultúrával, az ottani társadalommal. Ez persze nem újdonság, hiszen alapvető küldetése az egyháznak. S ezt kell tudatosítani. Ez az egyik fő hangsúlya az evangelizációnak is. E tekintetben, úgy vélem, komoly értékteremtő folyamat kezdődött el. Azt is örömmel látom, hogy a plébániákon működő közösségek és karitászcsoportok is erősödnek. Növekszik a karitatív munkában részt vevő önkéntesek száma, különösen a 65-75 év közötti korosztályból. Mi az, amiben még előre lehetne lépni? Természetesen azt szeretnénk, ha a hit minél több embernek a lelkében gyökeret verne, ezt azonban nem lehet afféle tervgazdálkodás módjára biztosítani, hiszen ez a kegyelemnek és az ember személyes döntésének a titka.”

Az Esztergom-budapesti érsek interjút adott a Vasárnap Reggelnek („Jelen van az örrömhír” 1.,7.o.) is. Erdő Péter úgy érzi, a magyar népesség fogyása súlyos gond. Szerinte az egzisztenciális biztonságnak nagyobb hatása van a gyerekvállalásra, mint az aktuális jövedelmi viszonyoknak, de úgy véli, a jövőbe vetett hit nem csak az anyagi körülményeink lehetséges alakulásán múlik. A bíboros, prímás kifejtette: nem magyar sajátosság, hogy a társadalomban széles körben jelen van a reményvesztés, de az emberi léleknek többféle rétege van, és talán az anyagi kilátásoknál is fontosabb, hogy lássuk életünk értelmét. Erdő Péter elmondta azt is, nem az egyház „nyomulásának” eredménye, hanem az önkormányzatok helyzete miatt ajánlanak rengeteg iskolát egyházi kezelésbe. A magyar katolikus egyházfő arról is szólt, hogy egyre nő a felnőtt keresztelkedések száma, ami azt jelzi, hogy jelen van az örömhír. Leszögezte: „A szépen megélt karácsony helyre teszi az életünket. Aggódni persze mindig van miért. De az a gyerek ott, Betlehemben – ő nem aggódott és nem félt semmitől. Nem a gazdagságot hirdette, hiszen szegénységben született. Mégis ő tette boldoggá a világot. Ezzel azt üzeni nekünk, hogy nincs olyan emberi nehézség, amelyben az Isten elhagyna bennünket.”

Magyar Kurír