Napi sajtószemle

A Népszabadság (4.o) Ítélőtábla: a püspököt nem szervezték be, a Népszava (2.o.) Bizonyíthatatlan ügynökmúlt, a Magyar Hírlap (3.o.) Kiss-Rigó László püspöknek adott igazat a bíróság, a Magyar Nemzet (2.o.) Ügynökvád: jó hírnevet sértettek címekkel számolnak be arról, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen kimondta: nem bizonyítható, hogy Kiss-Rigó László római katolikus püspök együttműködött volna a Kádár-rendszer belső elhárításával; az ezt állító Élet és Irodalom és az Este című televíziós műsor megsértette a püspök jó hírnevét. Eszerint – mint azt az elsőfokú bíróság is megállapította –, a tévéműsor nem tárgyilagosan tájékoztatott, amikor Kiss-Rigó feltételezett ügynökmúltját tárta fel, a hetilapban pedig Ungváry Krisztián valótlanul állította, hogy a püspököt beszervezték. A bíróság jogerős döntése értelmében a hetilapban és a hírműsorban is közzé kell tenni, hogy a püspök „beszervezésére nem került sor”. Az alpereseket egymillió forint megfizetésére is kötelezték a főpásztor jó hírnevének megsértése miatt.

A Magyar Fórumban (A nevelésé… 5.,11.o.) Farkas István, a mosonmagyaróvári Piarista Általános Iskola és Középiskola igazgatója nyilatkozik, abból az alkalomból, hogy a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet március 14-ei, az „Erősnek lenni – erőszak nélkül” című konferenciáján ő tartotta a nyitó előadást. Az interjúban elmondta: „…az erőnek és a gyengédségnek a harmóniáját keressük egész életünkben. A tekintélytisztelet is fogalmi erózión ment át. Ha nem tiszteljük az egyén szabadságát, akkor a tekintélytisztelet is torzulhat. Ha nincs tekintélytisztelet, akkor nem beszélhetünk személyiségtiszteletről sem. A tekintély azt jelenti, felismerem a másik ember értékét, s ebből fakadóan engedelmeskedem. A tekintélyrombolók a másikat nem tekintik értéknek, s öntörvényűek lesznek… Az erőszakot én pozitívnak értelmezem. Első helyen az erőszaknak úgy kell megnyilvánulnia, hogy le tudjam küzdeni a magamban rejlő gonoszságot. Ilyen értelemben szerepel a Szentírásban: ’erőszakosoké a mennyek országa’. Ha nem lépünk fel a bennünk lévő önzőség, irigység, hiúság, gyűlölködés, s egyéb gonosz hatalmak ellen, akkor lelkileg eltorzulunk. Ha az erőszakot mindenestül negatívnak tartjuk, akkor a gonoszság sokkal nagyobb erővel fog megvalósulni az életben és a társadalomban is.” A demokráciát illetően a piarista iskolaigazgató úgy fogalmazott: „Ha 51 százalék diktál a 49 százaléknak, akkor nem beszélhetünk tisztességes társadalmi berendezkedésről. A görögöknél a demokrácia azt jelentette: volt három abszolút alapérték, ami nem lehetett szavazás kérdése – az igaz, a jó és a szép. Ha a többség éppúgy tiszteli ezeket, mint a kisebbség, akkor a társadalom előre halad. Ha viszont egy 51 százalékos többség azt mondja: mi győztünk, s így minden a mi érdekeink szerint fog történni – az rosszabb, mint a királyság. Sokan túltömjénezik a demokráciát, úgy, hogy nem teszik hozzá: a többség is megszavazhat hazug, erkölcstelen és rút dolgokat. Az igaz, a jó és a szép nem szavazás kérdése.” Farkas István úgy látja, hogy az iskolákban ma többnyire csak oktatnak. „Az értelmi neveléssel, az oktatással kivezetjük az új generációt a szellemi sötétségből. Az erkölcsi nevelés az öntörvényűség, az önzés, az ösztönösség rabságából emel ki. A rút világból a szép vezet ki minket, ez az esztétika feladata. A vallási nevelés pedig a babonák világából az ép, örök Istenhez vezet el. Az a jó, ha egy iskola ezeket az összetevőket mind harmonikusan fejleszti. Sajnos a XX. században olyan ’vízfejűvé vált’ az ember, hogy aránytalanul mindenek fölé került a tudomány. Pedig nem mindegy, hogy a tudományomat mire használom fel. Itt kerül előtérbe az etika, a filozófia vagy a vallás szerepe. Ha prioritást adunk a nevelésnek, a megszerzett tudománnyal nem rombolni, hanem építeni fogok.” Az iskolaigazgató-szerzetes azt is leszögezte: „Nem igaz, hogy mi, hívő emberek önkényesen bűntudatot ültetünk be a gyermekekbe, hanem a lelkiismeret tisztaságára tesszük a hangsúlyt. Fontos, hogy a másik ember iránti felelősség felerősödjön bennük. Ehhez hozzátartozik egy nagyon tiszta értékrend elfogadása. A jellem útjára úgy lépünk rá, hogy tudomásul vesszük: van tőlünk független objektív értékrend. Sokan sajnos ezt tagadják. Ma az a legnagyobb probléma, hogy szinte minden téren kicsúszott a lábunk alól a talaj. Ezelőtt harminc évvel a pszichológusok a személyi fejlettség komoly kritériumának fogták fel a nemi identitás elfogadását… Most már ez sem kötelező… Ha akarom, megválaszthatom a nememet. Egy teljesen virtuális világban élünk, melyben megszűnik minden tájékozódási pont, így nem lehet kapcsolatokat sem teremteni. Egy tiszta értékrend felmutatásával sokat tehet az egyház a magyar közoktatásért is.”

Magyar Kurír