Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (A környezetvédelem… 4.o.) beszámol a Magyar Tudományos Akadémián tegnap rendezett tanácskozásról, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) által a közelmúltban kiadott, „Felelősségünk a teremtett világért” című körlevele kapcsán tartottak. Erdő Péter bíboros prímás előadásában hangsúlyozta: mind a gazdaság, mind a környezet védelmének ügyében morális állásfoglalásra van szükség, ami nem könnyű feladat, hiszen egyre több az információ, egyre kevésbé lehet eligazodni az egyes kérdésekben. A magyar katolikus egyházfő figyelmeztetett: a nehéz időszakokon a bizalom és a tekintély segítheti át a társadalmat, ám különösen az előbbi tekintetében nem állunk jól. „Az egyháznak igenis van erkölcsi mondanivalója a teremtett világ iránti felelősség kérdésében” – mondta Erdő Péter. Hozzátette: az emberek motiválásában elengedhetetlen a szilárd világnézet, amelynek alapján követendő értékeket lehet állítani elébük. A közgazdász végzettségű Baritz Laura domonkos szerzetes, a püspökkari körlevél egyik előkészítője kiemelte: a napjainkban elfogadottnak számító felfogás szerint az ember van a gazdaságért, pedig ennek éppen fordítva kellene lennie. Kifejtette: „Mostanában minden az egyéni boldogulásról szól, jónak azt mondják, ami hasznos, a legfőbb célnak pedig a profitot jelölik meg. Ezzel szemben létezhetne egy úgynevezett emberközpontú gazdálkodás, amelynek célja a közjó, vagyis hogy az ember nemcsak egyéni, hanem közösségi szinten is kiteljesedhet.”

A Magyar Nemzet RTV melléklete emlékeztet rá, hogy a kárpátaljai ferences misszió tizenöt éve működik Nagyszőlősön. Egyik első tagja Zatykó László volt, aki az újjáépítési és újjászervezési munkálatokból oroszlánrészt vállalt. A gótikus plébániatemplom a szovjet időkben raktárként működött a rendszerváltáskor, amikor a ferencesek átvették, romos állapotban volt. A helyreállítási munkálatok egyik legérdekesebb mozzanata a keresztúti stációk elkészítése volt, amelynek kapcsán a térség történetének szomorú napjai kerültek felszínre. A Duna TV április 10-én, nagypénteken este, 20.55 perckor mutatja be a „Nagyszőlősi keresztút” című, Surányi Z. András és Horváth Tamás által készített filmet. A szerkesztő Barlay Tamás. A bemutató alkalmából nyilatkozik a lapnak (Isten temploma 2.o.) Zlatykó László, aki elmondta: „Egy beregszászi keramikusművészt, Horváth Annát kértem meg, hogy készítse el a keresztutat. Anna azt válaszolta, hogy ő zsidó származású, nem hívő, még párttag is volt, és nem is tudja igazán, hogy mi az a keresztút. Odaadtam neki Szedő Dénes – néhai ferences költő, aki Babitsnál, a Nyugatban kezdte a pályafutását – egyik versét, amelyben két-két sort írt a keresztút minden egyes stációjáról, sőt le is rajzolta őket. Anna, miután elolvasta – legnagyobb meglepetésemre –, zokogva azt mondta, ’ez az én utam’. Vállalta a felkérést, és ahogy Anna stációról stációra formálta Krisztus alakját, úgy alakította Krisztus Anna lelkét… A gondot csak az jelentette, hogy az egy méterszer hetven centis alkotások nem fértek be a panellakás kis kemencéjébe. Így a kerámiagyár igazgatóját, a szintén zsidó származású Rosenthalt kértük meg, hadd égessük ki nála a kerámiákat. Boldogan mondott igent, még pénzt sem fogadott el a segítségért.” A ferences rendi szerzetes szavaiból kiderül az is, hogy Nagszőlősön régóta élnek együtt zsidók, római és görög katolikusok. „A kisváros a Fekete-hegy lábánál, kiváló szőlőtermő vidéken található. A magyarok, ruténok megművelték a szőlőt, a zsidó kereskedők pedig eladták a bort. Tisztes kölcsönösségben éltek, együtt sírtak, ha a jég elverte a termést, együtt nevettek, ha jól ment az üzlet. Amikor a zsidókat gettóba terelték, a kisváros többi lakója mindennap élelmet gyűjtött, amelyet – az egyetlen, akit beengedtek az őrök – a plébános vitt be nekik, nagy hátizsákban. A hitleri fasizmust a fasiszta kommunizmus követte, a háború után a magyarokat vitték tömegével a vesztőhelyre, ’malenkij robotra’. Később a kommunista hatalom, látva, hogy a hegyet csak kézi munkával lehet megművelni, vagyis a kolhozrendszer itt nem működik, kiirtotta a szőlőt, ennek következtében a termőtalaj lepusztult. A zsidó kereskedők szép házait is ledózerolták, a helyükre börtönszerű panelmonstrumokat emeltek… A kopár hegy és a szennyes, szürke épületek a pusztítás –, a közösen készített keresztút az összetartó szeretet mementója.” Zatykó László elmondta azt is, hogy a ferences szerzeteseknek szembe kell nézniük „a széteső családokkal, a széthullott közösségekkel, a meghasadt lelkekkel… Ez jóval nehezebb és fontosabb feladat, mint a kőtemplomok építése. Mi, szerzetesek, felkínáljuk – Szent Ferenccel szólva – az Úr illatos igéit, és akik elfogadják, azokból létrejön a Krisztus-hívők közössége, vagyis – Szent Pál szavai szerint – Isten temploma.”

Magyar Kurír