Napi sajtószemle

A Vasárnapi Hírekben (Magunkban hordjuk… 9.o.) Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, irgalmasrendi szerzetes nyilatkozik, aki azzal kapcsolatban, hogy februárban, a szeretetszolgálat megalakulásának huszadik évfordulóján azt kérték, varrjon, készítsen, ragasszon mindenki szíveket, elmondta: „A sok-sok szívvel – jó szívvel – az elmúlt két évtizedben megtapasztalt társadalmi összefogás erejét szeretnénk bizonyítani mindannyiunkkal, mindannyiunknak. A szívek azt üzenik Magyarországnak: minden látszat ellenére a magyar emberek érzékenyek a társadalmi gondokra, most a válságban is, s igenis készek segíteni. Itthon és a földkerekség más részén. Ezt köszönjük most meg – s kérjük továbbra is. Ezért hirdettük meg több hónapja ’Magyarországnak van a legnagyobb szíve!' akciót 350 máltai ponton, s az összegyűlt kicsi szívek a későbbiekben egyetlen hatalmas szívvé lesznek összedolgozva, amelyet valószínűleg a Duna-parti Batthyány téren állítjuk majd ki augusztus 20-án. S ezek a nagy dolgok. Hogy egy gyerek megveszi a bolt pénztáránál a kis zsebpénzéből a 200 vagy 500 forintos támogató kártyát, hogy – mint annak idején a romániai forradalom alatt – egy idős néni a kezembe nyomott egy fél szál gondosan becsomagolt gyulai kolbászt. Mit jelentett 28 dugig rakott teherautó mellett a kolbász?! De neki fontos volt, hogy adhatott… A befogadás, az elfogadás és a jelenlét – mint rendkívül fontos értékek, társadalomformáló tényezők. Ez a szervezet lényege. A bajban lévők, a legszegényebbek, a legelesettebbek, a hajléktalanok, a halmozottan hátrányos helyzetben lévők, a betegek esetében ez a legfontosabb. Hogy senki se érezhesse ebben az országban azt: magára maradt, ő senkinek sem fontos. A cigányokkal való találkozásban is azt látom: segítőkészek, a bajban az utolsó ingüket is rád tukmálnák – ha az ember nem lenézi, hanem emberszámba veszi őket, ha nem hazudik neki, nem ígérget… Engem meg egy kicsit másképp is kezelnek, mint papot. Egy kicsit Isten emberének tekintenek. Erről sokat beszélgettünk Vecsei Miklóssal, az ügyvezető alelnökkel, aki hatgyermekes családapa, kiváló szakember. Pedagógus, aki szociológiai, teológiai és mentálhigiénés végzettséget is szerzett – aki negyedszázaddal fiatalabb nálam, s aki számára szintén Zugligetben kezdődött el minden.” Kozma atya arra is figyelmeztet, hogy a jövőtől „azért nem kell félni, mert az Isten velünk van. Ez éltető eszme. Tudja, Indiában is van programunk, többször voltam magam is ott ennek okán. Mindig kelméket vásárolok, mert gyönyörű anyagaik vannak: fehér damaszt, vajszínű selyem – jó oltárterítőmnek, miseruhának, ilyeneket szoktam ajándékba hozni. Egy hindu boltos, amikor megtudta, hogy pap vagyok, letérdelt ott az utcán, én meg borzasztó zavarba jöttem. Aztán megkért odabent – magam is mezítláb voltam, mert ez így szokás –, háromszor menjek körül, mert ezzel megáldja e helyet az Isten embere. Ezt érzem a romákkal is… Akiknek a szíve elhordozza a gondot, a bajt is. Tudnak örülni. Tudjunk mindannyian örülni – legalább a szívünknek. Tudja, Cicero a latin irodalmi nyelvben így használta: caritas, cara. Szeretet, drága. Az egyház a segélyezéshez csak később vette át a kifejezést, de milyen igaz: akit szeretünk, az nekünk drága… Pár éve volt egy irgalmas rendi találkozó, ahol a szegénységgel foglalkoztunk, s egy bíboros azt mondta: ’Az egyház jövője a szegények kezében van. S minden azon dől el, hogy az egyház Krisztus követőjeként akar-e élni? Ha nem, akkor nincs rá szükség!’ Ma az emberiség kétharmada nyomorog. Nem csak szegény… Erről kellene sokat beszélnünk. Az antik társadalmak szeretet nélküli társadalmak voltak. Mi nem vagyunk azok. Tehát tenni kell!” A közelgő húsvéttal, a feltámadás ünnepével kapcsolatban Kozma Imre hangsúlyozta: „… szerintem a megváltás Isten ’válságkezelő programja’. Az élet szövevényében a válságok miatt gyöngének, bizonytalannak érezzük magunkat. Fontosak a társadalmi változások, amelyek az embereket kedvezőbb körülmények közé juttatják, de ezek az ember legbelsejét mégsem érintik, mert az ember – a kényszerítő hatások ellenére is a végtelenre nyíló gyökerében erkölcsi lény. Emberségének mértékét magában hordja. Erre gondoljunk.”

A Magyar Hírlap (16.o.) Képeken Jézus nyomában címmel számol be Horváth Botondnak a budapesti Polgári Szalonban látható fotókiállításáról, amely bibliai helyszínekre kalauzol bennünket. Az egyetemista fényképész zarándokúton vett részt, amelyet Bolberitz Pál teológus-filozófus professzor szervezett, és Jézushoz, a kereszténységhez, valamint a zsidó és az iszlám valláshoz köthető épületeket, helyszíneket örökített meg. A kiállításon láthatók a Genezáreti-tó partját ékítő templomok, a kumráni barlang, a Betlehemi Születés Temploma, a jeruzsálemi siratófal és a Szikla-dóm, az utolsó vacsora terme, a kafarnaumi zsinagóga és a zarándokút utolsó állomásaként megörökített akkói keresztes lovagvár is. Horváth Botondra a jeruzsálemi Szent Sír-bazilika tette a legnagyobb hatást. Elmondta: „Fantasztikus, szinte leírhatatlan az atmoszféra, amely ezen a helyen, ahol Jézust eltemették, fogadja az embert.” A fiatal fényképész felidézte azt is, hogy ükapja testvére, Viszolajszky Károly plébános az első magyar zarándokok egyikeként látogatott a Szentföldre. A kiállítás anyagát a felmenő 1887-es útinaplójából és a Bibliából vett részletek egészítik ki.

Magyar Kurír