Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszavában (7.o.) Várkonyi Tibor A vatikáni zsinat tünedező szelleme címmel német és olasz lapokból idéz, amelyek bírálják XVI. Benedek Afrikában tett, óvszerhasználat elleni kijelentését, s ennek kapcsán kiemeli, hogy a pápa Afrikában azt is megemlítette, hogy magányában gyakran mosolyogni van kedve. A szerző idézi Barbara Spinellit, az olasz La Stampa cikkíróját, aki fölteszi a kérdést: „De miért ez a vidámság? Hiszen a mai pápának, aki kételkedik XXIII. János megújító szándékában, szorító próbát kell kiállnia. Siettetné az egyház lerombolását, hogy a helyén tisztábbat teremthessen. Csakhogy ez a megtisztított egyház mind távolabb kerül a hívőktől.” Várkonyi hozzáteszi: „Legalábbis bírálói így látják.”

A Magyar Hírlap (9.o.) Orvosi lap is bírálja a pápát címmel ír arról, hogy több belga katolikus egyházi vezető magyarázta a pápa álláspontját úgy, hogy valószínűleg nem általában és teljességgel ellenzi az óvszerhasználatot, hanem arra kívánt rámutatni: az AIDS mélyebb és súlyosabb probléma, mint amit pusztán kondom kiosztásával le lehetne győzni. Az MH megemlíti azt is, hogy a világ egyik legtekintélyesebb orvosi folyóirata, a Lancet azzal vádolta a pápát, hogy eltorzítja az igazságot az óvszer körül, hogy a katolikus doktrínát népszerűsítse. A lap szerint „még van idő arra, hogy a Vatikán visszakozzék, és jó szolgálatot tegyen a sokezernyi katolikusnak, aki az AIDS ellen küzd. A BBC szerint a Lancet cikke a példa arra, hogyan üthet vissza az, ahogyan a Vatikán tisztázni óhajtotta volna álláspontját az óvszerekkel kapcsolatban.”

A Magyar Nemzetben (28.o.) Fáy Zoltán Vágyrajárók címmel emlékeztet rá, hogy a napokban Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek élesen bírálta a Szentatya afrikai útjáról megtévesztő módon tudósító sajtót, mások viszont éppen a Vatikán kommunikációját és magát a pápát vádolták a szerintük félreérthető kijelentések miatt. A cikkíró megállapítja, hogy a sokat idézett és bírált, „a nagy óvszergyártók érdekeivel szöges ellentétben álló kijelentésnek az lett a következménye, hogy az elhangzása utáni napokban a világ figyelme inkább irányult a kifacsart mondat interpretációjára – ’a pápa ellenzi az óvszerhasználatot’ –, mint magára az apostoli látogatásra. Bizonyára ez is volt a cél. Hamarosan a tömegtájékoztatás azonos súllyal tudósított a hatalmas tömegeket megmozgató pápai szentmisékről, mint arról, hogy harminc baloldali fiatal óvszereket osztogatott a párizsi Notre-Dame előtt.” Fáy Zoltán hangsúlyozza, hogy „e vágyvezérelt” tendenciának a hazai sajtó is megfelelt, elég elolvasni a Népszava vagy a Népszabadság témába vágó cikkeit, „a cél ugyanis éppen annak a látszatvilágnak a megteremtése, amelyben a pápa virtuális-kommunikációs falak mögé kerül.” A cikkíró ugyanakkor fölteszi a kérdést: „Vajon melyik magyar napilap tájékoztatott arról, hogy a pápa mit mondott az afrikai nők egyenjogúságáról? Pedig a baloldali ízlésvilág igazán nyitott lehetne e kérdésre. Vagy hol és milyen terjedelemben olvashattunk, hallhattunk arról, hogy XVI. Benedek angolai politikusokkal találkozván arra buzdított: vegyék kezükbe sorsuk irányítását, hogy ne csak elfogadói legyenek a válságkezelő stratégiáknak, hanem alakítói is. Lehetséges talán, hogy ez az üzenet annyira veszedelmes, hogy még említést sem érdemel? S talán olyan kényelmetlen a gazdag államokat arra a vállalásukra emlékeztetni, hogy bruttó hazai termékük 0,7 százalékát a fejlődő országok megsegítésére fordítják, hogy egyszerűbb nem idézni a pápának erre vonatkozó mondatait?” Fáy Zoltán következtetése: „Nem a pápa elszigeteltségéről, hanem jól kitervelt kommunikációs hadműveletről van szó. Nehéz elképzelni, persze kizárni sem lehet, hogy az anglikán egyház vezetésére pályázó cardiffi érsek, Peter Smith – amikor szinte lekezelően nyilatkozott, mondván, a pápának hozzáértő tanácsadókra lenne szüksége – ne vette volna észre, mi is történt valójában. Hiszen nincs az a kommunikációs tanácsadó, aki képes lenne megtörni egy ilyen volumenű összehangolt támadás erejét.”

Olvasóink figyelmét ezúton is felhívjuk a témával kapcsolatos írásainkra, amelyek együtt megtalálhatók a Benedek pápa Afrikában című dossziénkban. A Szerk.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (21., 26-27.o.) Pósa Tibor Tiszta üzlet címmel mutatja be az iszlám bankrendszert, a pénzügyi válság tükrében. Az ismertetésből kiderül: az iszlám bankok nem számíthatnak fel kamatot, amely szerintük uzsorának számít, és a muzulmán vallásban ez az egyik legsúlyosabb bűn; Tilos az iszlám értékrendjével ellentétben álló termék vagy szolgáltatás finanszírozása, mint a fegyver-, az alkoholkereskedelem, a pornográfia vagy a disznótenyésztés; Tilos a nagy kockázatok vállalása, olyan vállalkozások támogatása, mint a szerencsejáték, a fogadás vagy a spekulatív ügyletek; A résztvevőknek kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy kölcsönösen megosztják az üzletben keletkező hasznot vagy veszteséget; A társadalmi felelősség jeleként a banki ügyletben kötelező megjelennie a jótékonykodásnak, a vallási adónak, amellyel a szegényeket támogatják. Pósa Tibor emlékeztet rá, hogy a közelmúltban a Vatikán hivatalos lapjában, az Osservatore Romano-ban megjelent egy cikk, Az iszlám pénzügyi rendszerének gondolatai és javaslatai a nyugati válságra címmel. Az írás elismerően szólt a muzulmán világ bankjairól, amelyek elvetik a pénz által történő pénzcsinálás módszerét. A cikk szerint „az iszlám pénzügyi rendszer hozzájárulhat a nyugati világ új szabályainak kialakításához.” Pósa Tibor idézi XVI. Benedeket, aki tavaly szeptemberben, a globális pénzügyi válság kirobbanásakor figyelmeztetett: „Újra kellene olvasni a Koránt. Ha a mi bankárjaink, akik annyira pénzéhesek, hogy csak a minél nagyobb haszon lebeg a szemük előtt, csupán egy kicsit ismerték volna a saria szabályait, nem tartanánk itt.” A cikkíró azonban megjegyzi: „Persze olyan messzire azért nem kell tekinteni, mint egyes muzulmán internetes honlapok, amelyek már ilyen főcímeket adtak a cikket kommentáló anyagiaknak: A pápa áttér a muzulmán pénzügyi rendszerre?”

Hazai és határon kívül, magyar vonatkozású hírek

A Magyar Hírlap (9.o.) Márton Áron… ismerteti Jánó Árpád tartományi kormányzó és Kovács Gábor címzetes esperes felhívását, amely emlékeztet rá: a Szent István Király római katolikus egyházközség és a Szent Gellért Lovagrend erdélyi Márton Áron Tartománya 2008 őszén tanácskozott, és közösen elhatározta, hogy „az áldott emlékű nagy püspöknek, Erdély nagy szülöttének, Márton Áronnak a kovásznai egyházközségben méltó emlékművet állít.” A szobrot a kovásznai római katolikus templom előtt állítják fel. A feladattal a dombóvári Varga Gábor szobrászművészt és keramikust bízták meg. A tervek már készen vannak, az öntés következik. A szobor szentelési dátuma 2009. június 14-én lesz Kovásznán. A szobor önköltsége csaknem hárommillió forint, valamint az Erdélybe szállíttatás, amelyhez még hozzáadódnak a talapzat és a szobrot körülvevő munkálatok költségei. Az egyházmegye nem tudja ezeket a költségeket önmagában vállalni, ezért adományokat kérnek, amelyeket márciusban vagy áprilisban a kovásznai plébánia számlájára lehet elküldeni:

Parochia Romano Catolica Covasna (Kovásznai Római Katolikus Plébánia)

Számlaszám: RO13 RNC 0293 0096 8383 0001 (RON) Számlaszám: RO56 RNC 0293 0096 8383 0003 (HUF-Forint) Banfiók: BCR-ERSTE Covasna
SVIFT Kód: RNCBROBU
Plébánia adószáma: 12040220

A magyarországi adakozók adományaikat a Szent Gellért Lovagrend magyarországi számlájára juttathatják el, az utalásra tüntessék fel: „Márton Áron-szobor elkészítésére”.

Szent Gellért Lovagrend
Számlaszám: 14100110-53460249-01000004
Bankfiók: Magyarországi Volksbank
Adószám: 18775868-1-14
Utalási megjegyzés: „Márton Áron-szobor elkészítésére”

Ugyancsak a Magyar Hírlap (9.o.) Együtt vagyunk a bajban címmel ismét foglalkozik azzal, hogy országos segélyakciót indít a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, mert tapasztalataik szerint a válság miatt megduplázódott a segélykérő rászorulók száma. A kormány ugyanakkor megnehezítette a karitatív szervezetek munkáját egyes rendelkezéseivel. Lehel László református lelkész, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet igazgatója elmondta: a kormány eddigi intézkedései nyomán esetükben egyharmaddal esett vissza a természetbeni felajánlások mennyisége a vállalatok részéről. „A magánszemélyek esetében azonban szerencsére azt tapasztaljuk, hogy működik a szolidaritás. Valóban a sokak által emlegetett morális válság miatt érezhetően letargiában van a táradalom. Szervezetünk mögött azonban több történelmi egyház támogatása is meghúzódik, márpedig a hívő embereknek morális kötelességük a nehéz helyzetbe jutottak megsegítése. Bajban ismerszik meg az igaz barát” – mondta Lehel László.

Magyar Kurír