Napi sajtószemle

A Népszabadság (3.o.) Nagyböjti hamu című, néhány soros, fotóval ellátott beszámolója szerint hamuval jelölik meg egy kisfiú homlokát hamvazószerda alkalmával Guatemalavárosban, magyar idő szerint csütörtökre virradóra. Ezzel a nyugati féltekén is megkezdődött a húsvétra felkészítő negyvennapos nagyböjt.
A Magyar Hírlap (2.o.) Rendeződött a hitoktatás finanszírozása, a Magyar Nemzet (2.o.) Választásra biztatnak a püspökök címekkel tudósítanak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tavaszi ülésszakát lezáró sajtótájékoztatóról, kiemelve, hogy a testület által kiadott közleményben a főpásztorok az április 6-ai parlamenti választáson való részvételre buzdítanak, hangsúlyozva: „Érezzük át annak jelentőségét, hogy a választások révén tevőlegesen, felelősen és méltó módon részt vegyünk hazánk, szűkebb közösségünk és Európa sorsának alakításában.” Mohos Gábor, az MKPK titkára pedig közölte: a püspöki konferencia áttekintette a hit- és erkölcstanoktatással kapcsolatos tapasztalatokat, amelyek pozitívak.
A Magyar Nemzet (6.o.) „Minden testben Krisztust ölik meg” címmel emlékeztet rá: Jánkmajtison brutális rablótámadás áldozata lett egy idős házaspár 2000 karácsonyán. A gyilkossággal négy helybeli férfit vádoltak meg, majd bizonyíték hiányában felmentették őket. Borbély Szilárd, az áldozatok költő-író fia a napokban hunyt el tragikus hirtelenséggel. Szülei tragédiáját élete végéig sem tudta feldolgozni, erről szólnak művei. Az Egy bűntény mellékszálai című novella a boncolási jegyzőkönyvet és a gyanúsítotti vallomásokat transzformálja irodalmi fikcióvá. Az elbeszélés sokat idézett mondata: „Minden testben Krisztust ölik meg.” Borbély Szilárdot kedden, katolikus szertartással búcsúztatták.
A Heti Válaszban (42.o.) Batiz Sarolta Laura Tényleg beindult a magyar gazdaság? címmel elismeri: az EU 28-ak középmezőnyében a magyar gazdaság 2013-ban 1,1 százalékos GDP-gyarapodása lényegében jó adatokat takar, melyek hosszú távú növekedést alapozhatnak meg. Ám a közgazdász domonkos rendi szerzetesnővér arra is figyelmeztet, hogy forrás- és beruházáscsökkenés mutatható ki az oktatási szektorban, „az emberi értékteremtés talán leglényegesebb ágazatában: a köznevelési intézményekben a tanári és tanulói létszámcsökkenés mellett az állami költségvetési hozzájárulás 2011-es és 2012-es mérséklődése figyelhető meg. Az egészségügy uniós forrásból történő finanszírozásának lehívása és felhasználása is racionalizálást kíván meg. A környezetvédelmi beruházások részaránya hazánkban a legalacsonyabbak közt található az Európai Unió országai között. A növekvő beruházások csökkenő lakásépítés mellett valósultak meg.” Laura nővér biztatónak nevezi, hogy a Matolcsy György jegybankelnök által nemrégiben közzétett Pallasz Athéné Közgondolkodási Program segítséget nyújthat az új szemléletű, integrált közgazdasági gondolkodás kifejlődéséhez, ahol az 1,1 százalékos nominálérték megítélése nem maradna csupán a klasszikus gazdasági mutatók szintjén, hanem az ember testi, lelki, szellemi növekedését, fejlődését helyezi középpontjába, melyet a klasszikus gazdaság célként szolgál. Így reménykedhetünk abban, hogy a 2013-ban beindult folyamatok stabilizálódhatnak és tartósan emberközpontúvá válhatnak.
Válogatás a Vigilia márciusi számából
A katolikus értelmiség legfrissebb számának fő témája emlékezés a holokausztra.
Lukács László Auschwitzi mementó című vezércikkében (161.o) tényként állapítja meg, hogy a név – Auschwitz – kitörölhetetlenül beleivódott a történelembe, mementó ez a keresztényeknek is. Jelzésértékű, hogy II. János Pál, a lengyel pápa, és XVI. Benedek, a német pápa is a megválasztását követő évben felkereste a haláltábort.
Didier Pollefeyt Horror vacui (162-170.o.) címmel Isten és a gonoszság viszonyát elemzi a holokauszt borzalmai kapcsán. A szerző leszögezi: teológiai szempontból Isten nem volt jelen Auschwitzban, „legalábbis az elkövetők életében biztos nem, jobban mondva távol tartották, még pontosabban igyekeztek elérni, hogy Isten ne legyen jelen Auschwitzban. A Jó/Isten hangját azonban még az elkövetők számára se lehetett teljesen elnémítani, hiszen önáltatásra volt szükségük ahhoz, hogy bűncselekményeiket folytatni tudják. Ez e contrario bizonyítéka a Jó/Isten kiküszöbölhetetlen jelenlétének még Auschwitzban is. Istent még az elkövetők sem tévesztették egészen szem előtt, még akkor se, amikor a modern technika segítségével igyekeztek eltüntetni Őt. Ez az nemcsak a jót, hanem még Istent is megrontotta. A náci ’Isten velünk’ jól példázza ezt a perversio deust. Nemcsak a jóság, de maga Isten is a gonoszság eszköze lett.” Ám a tanulmány írója figyelmeztet: „Csak azért, mert Isten hallgatott, vagy elhallgattatták Auschwitzban, és még ha többé nem is számíthatunk arra, hogy megment minket, nem mondhatunk le arról, hogy eleget tegyünk a jóságra szóló meghívásnak. Auschwitz nem jogosít fel arra, hogy az ellenkezőjét tegyük annak, amire a Tóra kér, és így gyilkosok, tolvajok, hazudozók, rasszisták legyünk. A jóságnak Isten mindenhatósága nélkül is van értelme. Ilyen értelemben azt mondhatjuk, hogy Auschwitz után Istennek a jót parancsoló akaratához akkor is ragaszkodnunk kell, ha nem tapasztaljuk a mindenhatóságát.”
Külön blokk foglalkozik azzal, hogyan viszonyultak a magyar egyházak a holokauszthoz (171-197.o.). Csíki Balázs A deportálások és a katolikus püspöki kar címmel leszögezi: Serédi Jusztinián hercegprímás – aki egyben a katolikus püspöki kar elnöke is volt – elsősorban a konvertita zsidókért tett lépéseket, a megkereszteltek érdekében emelt többször is szót. A hercegprímás óvatos magatartásával a püspöki karon belül sem volt mindenki megelégedve, és Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius is szóvá tette 1944. április 28-án kelt jelentésében, hogy a megkeresztelkedett zsidók elhagyatottnak érzik magukat, és energikus fellépést várnának az egyházi hatóságoktól. Serédi Jusztinián nem akart bekapcsolódni a keresztény egyházak közös akciójába sem, ugyanakkor júniusban Angelo Rotta, Apor Vilmos, Hamvas Endre és más püspökök egyre erőteljesebben szorgalmazták, hogy a püspöki kar ünnepélyes pásztorlevélben tiltakozzon a zsidóság üldözése ellen. A körlevél 1944. június 29-ei keltezéssel készült el, és két szempontból is fordulópontot jelentett: egyrészt a katolikus főpapok együtt, a nyilvánosság elé lépve tiltakoztak, másrészt ez a tiltakozás már nemcsak a kikeresztelkedett zsidókra korlátozódott, hanem minden jogfosztott állampolgár érdekében történt. Ugyanakkor megemlítették benne a zsidóság elleni vádakat is, ami tompította a szöveg élét, és mire a körlevél eljuthatott volna a hívekhez, a vidéki zsidóság deportálása nagyrészt már befejeződött. Ám a körlevél a budapesti zsidóság helyzetén közvetve segítetni tudott.
Beke Margit Angelo Rotta apostoli nuncius és hazánk címmel történelmi tényként állapítja meg, hogy a budapesti semleges követségek közül a Szentszék tett legtöbbet a zsidók megmentéséért, a nunciatúra 15 ezer engedélyezett védőlevelet állított ki az engedélyezett 2500 helyett, az utána következő svájci csak 7800-at.
Horváth Erzsébet Ravasz László és a református egyház a zsidómentésben című tanulmányából kiderül, hogy 1944 tavaszán Ravasz László református püspök volt az első egyházi vesztő, aki tiltakozott a zsidókkal való bánásmód miatt.
Miklya Luzsényi Mónika … hogy véget érjen a sötétség című tanulmányában Sztehlo Gábor evangélikus lelkész zsidómentő tevékenységét méltatja, emlékeztetve rá: 1944-45-ben, a nyilas uralom és Budapest ostromának idején 1600 zsidó gyermek és 400 felnőtt életét mentette meg a gyermekotthonaiban nyújtott menedékkel.
Részleteket közöl a Vigilia az Égről és a Földről című könyvből, amely 2010-ben jelent meg spanyol nyelven, s amelyben Jorge Mario Bergoglio, Buenos Aires akkori érseke és jó barátja, Abraham Skorka, az argentin főváros főrabbija beszélgetnek. A könyv áprilisban a Holnap Kiadónál magyarul is megjelenik. A kötetben a jelenlegi pápa elmondta: „Mindig azt hangsúlyozom, hogy a kereszténység egy kisded nyáj, ahogy Jézus mondja az Evangéliumban. Amikor a keresztény közösség naggyá akar válni, és világi hatalommá akar változni, annak a veszélynek teszi ki magát, hogy elveszti vallásos lényegét. Ettől félek én… A vallás keresése nem szűnt meg, teljes erővel folytatódik, mondjuk, kissé bizonytalanul, kívül az intézményes struktúrákon. Véleményem szerint a vallási vezetők számára az a legnagyobb kihívás, hogy tudják-e irányítani ezt az erőt, vagy sem. Az evangelizáció mindennek a kulcsa, nem pedig a prozelitizmus, amit ma már – hála Istennek – kitöröltek a lelkipásztorok szótárából. XVI. Benedek pápának van egy nagyon szép mondata: ’Az egyházhoz egy vonzó ajánlat, nem pedig erőszakos térítés révén lehet eljutni’. Olyan vonzásról van szó, amelyet egy tanú közvetít.” Abraham Skorka arra figyelmeztet, hogy a Zygmint Bauman szociológus által bevezetett „folyékony modernség” szerint a világban nincsenek már bizonyosságok és elkötelezettség. „És az ortodoxia betölti a bizonytalanság miatt keletkezett űröket. Igazából teljesen a másik szélsőség felé tartanak. A jövő vallásáról beszélve, azt hiszem, meg kell találni a középutat. Néhány bizonyosság érinthetetlen: ’ne ölj’, ’ne lopj1. De másrészt az élet dinamizmus, szabadság, és az embernek tudnia kell gondolkozni, disztingválni, mert az élet útjai nem kötelező érvényűek.”

Magyar Kurír