Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadságban (8.o.) Sárközy Júlia A válság késlelteti a pápai enciklikát című írása szerint „Nem került pont a Williamson-üggyel a Vatikán falain kívül és belül kirobbant feszültségre, ezt bizonyította XVI. Benedeknek az óvszerről mondott szavai uralta afrikai látogatása.” A cikkíró idézi az anglikán egyház vezetésére pályázó cardiffi érseket, Peter Smith-t, aki szerint a pápának hozzáértő tanácsadókra van szüksége. A lap római tudósítója hozzáteszi: „… valóban gyors megoldás kell II. János Pál halála és XVI. Benedek megválasztása negyedik évfordulójának közeledtével a német pápa eddigi legnehezebb missziója, a májusi szentföldi út előtt. Várakozás előzi meg a pénzügyi válság miatt késleltetett harmadik, szociális témájú enciklikát is.” Sárközy Júlia szerint félő, hogy a Vatikánba tegnap visszatért pápa afrikai útját mindez feledésre ítéli, „pedig a 2007-es brazíliai pásztori látogatás mellett ez volt az egyházfő második találkozása a katolicizmusban is óriásléptékben fejlődő harmadik világgal, mely folyamatosan erősödő hívőivel és egyházával alternatíva az eddigi hagyományos, európai katolikus világ válságára. Ne feledjük, brazíliai bíboros volt Ratzinger vetélytársa a fekete pápa megválasztását is lebegtető legutolsó konklávén.” A cikkíró az afrikai út jelentős állomásának nevezi a pápa találkozását a muzulmán közösséggel, „melyen a szintén vitát kiváltó 2005-ös regensburgi beszéd motívumai tértek vissza az erőszak nélküli vallásról. Az ördögűzést soha nem ellenző pápa Afrikában nemet mondott a sámánokra és a törzsi mágiára, de a szentmisét a tradíciótisztelő liturgiához visszavezető XVI. Benedek a fekete kontinensen igazi afrikai szertartásokon vett részt – még egy kitömött tigrist is megsimogatott” – írja Sárközy Júlia.

Hasonló szellemben íródott a Népszavában (13.o.) Rónay Tamás Egyre elszigeteltebb XVI. Benedek című írása. A szerző szerint a Szentatya afrikai látogatása nem úgy alakult, ahogyan szerette volna. [Rónay Tamás tévesen írja azt, hogy XVI. Benedek „első pápaként járt a fekete kontinensen”, hiszen II. János Pál többször tett apostoli látogatást Afrika különböző országaiban – a szerk.] A cikkíró szerint Afrikában mintha a Williamson-ügy kísértett volna, „ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy a Vatikánon belül mintha egyáltalán nem működne semmiféle kommunikáció.” Rónay is idézi a cardiffi érseket, figyelemre méltónak nevezve a kijelentését. A szerző kiemeli, hogy a pápa legközelebbi segítője személyi titkára, Georg Ganswein és „egyes vélemények szerint a Williamson-ügy hátterében az állhatott, hogy kipattanásakor Ganswein beteg volt, így nem állhatott az egyházfő rendelkezésére. Ganswein valójában igen konzervatív, így elképzelhető, hogy sok kérdésben már ő sem a legjobb tanácsokat adja a pápának. XVI. Benedek kevésbé hallgat az államtitkárságra és a Hittani Kongregációra, mert kevésbé bízik bennük. Mario Politi ismert olasz Vatikán-szakértő szerint a pápa elszigetelt a Vatikánon belül, egyre nagyobb az ellenzéke.” A cikkíró hangsúlyozza, hogy XVI. Benedek célja az, hogy a „relativizmus diktatúrája” ellen harcoljon, amely az ént helyezi a középpontba. Rónay hozzáteszi: „Hogy ezt a legmegfelelőbb eszközökkel teszi-e, az már persze más kérdés. Ráadásul korábban még ő sem így gondolkodott a világról. A hatvanas években még Joseph Ratzinger is úgy látta: az egyházat túlságosan is Róma irányítja.”

A Világgazdaság (4.o.) Bankká vált az egyház Olaszországban címmel megállapítja: a gazdasági válság új területtel bővítette az olasz katolikus papok tevékenységi körét: a lelki segítség mellett egyre gyakrabban pénzügyi tanácsadással, sőt hitelezéssel is foglalkozniuk kell. A lap rámutat: a munkanélküliség növekedésével olaszok tömege kényszerül arra, hogy az egyházközségéhez forduljon anyagi segítségért. Az államra nemigen számíthatnak, hiszen a munkanélküli-ellátás Olaszországban a legrosszabb az OECD-tagok közül: az állásukat elvesztők csupán fizetésük legfeljebb 40 százalékára, havi maximum ezer euróra jogosultak, arra is legfeljebb hat hónapig. Ráadásul az ellátásból a foglalkoztatottak 10 százalékát kitevő, ideiglenes szerződéssel dolgozók teljes mértékben kiszorulnak. Az egyház azonban kész megsegíteni a tagjait. A 325 olasz egyházközség legkisebbjei is legalább 15 ezer eurót különítettek el kedvezményes kölcsönökre. Milánóban az internetes adományokból is bővülő alap értéke már 3,2 millió euró. A katolikus segélyszervezet, a Caritas a Banca Etica nevű, egy nonprofit szervezetek által tíz éve alapított pénzintézettel állapodik meg a hitelekről. A kérelmeknek átlagosan a harmadát hagyják jóvá jelenleg 3 százalékos éves kamatláb mellett úgy, hogy a kölcsönre az egyház vállal garanciát. A lap megjegyzi, hogy a második legnagyobb olasz kereskedelmi bank, az Intesa Sanpaolo személyi kölcsönei évi 8,9-9,3 százalékba kerülnek.

Hazai hírek

A Magyar Nemzet RTV mellékletében (A gondolat… 2.o.) Schirilla György jógaoktató sportember nyilatkozik, aki a tavalyi esztendőben futva tette meg a Budapest és a Vatikán közötti 1200 kilométeres távot, és a Szentatya magánkihallgatáson fogadta őt. Schirilla elmondta: „Több mint egy hónapig tartott az út, napi hatvan, hetven kilométert tettem meg még az Alpokban is. Mindenhol szeretettel fogadtak, több ezren futottak velem néhány kilométert. A Szentatya magánkihallgatáson fogadott. Németül beszéltünk, elmondta, hogy az egyik disszertációját a magyar szentek életéből írta, és hogy a II. világháborúban Győr alatt szökött meg a német hadseregből. Sok európai lapban írtak a futásról, boldog voltam, hogy ezzel is sikerült öregbítenem az ország hírnevét.” A sportember felidézte azt is, hogy százéves nagyapja, Schirilla György a szocialista rendszerben ügyvédként katolikus papokat védett, Mindszenty József bíboros perében is részt vett, törölték is a nevét az ügyvédi kamarából, a rendszerváltásig csak jogtanácsosként dolgozhatott.

Magyar Kurír