Külföldi hírek
A Népszabadságban (3.o.) Aczél Endre Óvszer címmel írja: „A pápa mintha nem is ebben a világban élne. Útban Földünknek az AIDS nevű kór által legsúlyosabban érintett körzete, Fekete-Afrika felé, azt találta mondani: az óvszerhasználat nemhogy megoldaná, inkább súlyosbítja ezt a tízmilliók életét fenyegető mizériát.” A cikkíró kitér VI. Pál pápa Humanae vitae című, 1966-ban megjelent enciklikájára is, szerinte az válasz volt „arra a szexuális szabadosságra, amely akkoriban ellepni készült a világot. Ha túlzottan frivol akarnék lenni, azt mondanám: válaszul a Hair címet viselő klasszikus amerikai musicalre.” Aczél szerint a Vatikánban „általában megvan a készség arra, hogy valamilyen fokon szembenézzen az óhatatlan változásokkal, de a konzervatív tradíció a nap végén mindig erősebbnek bizonyul. Ez ma már talán bántóbb, mint 1968-ban. A Humanae vitae korában tudniillik még nem létezett AIDS.”
Ugyancsak a Népszabadság (22.o.) A lázadó bátyuska címmel mutatja be az oroszországi Karabanovóban szolgáló, 77 éves, zsidó származású Georgij Edelsteint, aki húszéves korában keresztelkedett meg, s az egyetemen elhatározta, hogy pravoszláv pap lesz. Végül azonban 47 éves korában szentelték pappá. A kilencvenes években egy, korábban a szovjet érában traktorműhellyé, gabonaraktárrá profanizált 160 éves épületet újra templommá tett. Georgij atya elmondta: „Norvég lutheránusok, kanadai baptisták segítettek, az oltárt egy ír katolikus pap pénzéből állítottuk helyre.” Felidézte azt is, hogy a templom renoválása idején a külföldiek imádkoztak a templomban, amit a falubeliek gyanakodva fogadtak. „Nem akarták elhinni, hogy ők is keresztények, és hogy ugyanazt a Bibliát olvassák. Volt, akit arról kellett győzködnöm, hogy Jézus nem volt orosz, sőt zsidónak született.” Georgij atya megszokta, hogy sehová sem illik be igazán. Az egyháznak nem eléggé orosz és nem eléggé keresztény, Izraelben nem eléggé zsidó. Georgij egyik fia Izraelben él, éveken keresztül a parlament alelnöke volt, jelenleg a Likud képviselője a knesszetben. Bár ellenfelei felvetették neki, végül nem ártott a politikai karrierjének, hogy ki az apja. „Ugyanis nem csinált titkot belőle, talán még szavazatokat is hozott. Látja, az igazság kifizetődő. Még ha erről sokkal nehezebb is meggyőzni az embereket, mint traktorműhelyből templomot varázsolni” – mondta Georgij atya.
Hazai hírek
A Magyar Hírlapban (14.o.) Farkas Péter Egy pápa nyomdokain címmel tér vissza Orbán Viktor március 6-án elmondott országértékelő beszédére, kiemelve, hogy abban a Fidesz elnöke említést tett a globalizáció válságáról, s arról, hogy újra kell értékelni a piac mindenhatóságáról vallott téziseket, erősíteni kell az állam szerepét, és nemzeti ellenőrzés alá kell vonni a pénzpiacokat. A cikkíró szerint az elhangzott országértékelés alatt eszünkbe juthatott II. János Pál Centesimus annus kezdetű enciklikája, amelyben a lengyel pápa a bukott szocializmus minősítése után rámutatott a kapitalizmus veszélyeire, és az idő igazolta jogos aggodalmát. Farkas sajátosan jellemzőnek tartja, hogy húsz évvel a rendszerváltozást követően „is komoly bátorság kell Magyarországon ahhoz, hogy valaki bírálja a neolibertinus gazdaságtan ostoba téziseit, amely szerint minden magántulajdon jobb, mint az állami.” A cikkíró kifejti: „A globalizáció kialakította a fogyasztói mítoszt, szétszakította a társadalmakat kevés gazdaságra és sok szegényre, közösség- és családellenes, ráadásul vészesen csökkenti az ökológiai diverzitást. Ahol gazdasági, materialista diktatúra uralkodik egy országban, annak az országnak a jövője nagy veszélyben van, hiszen az emberek átmenetileg elégedettek lesznek a gazdasági javakkal, de mert a gazdagságtól még éhesebb és önzőbb lesz az ember, előbb-utóbb ezt az önző életet mindennek lehet nevezni, csak emberi életnek nem. Korunk reformkényszeres csomaggyártói csődbe juttatták az országot. Képtelenek megérteni, hogy az ásatag libertinus logikájuk zsákutca. Nem is érthetik, hiszen komprádor pénzügyi-politikai oligarchiaként haszonélvezői e végletekig züllött és korrupt szisztémának. A neoliberális ’fejlett’ világ erkölcsi és intellektuális értelemben pusztulásra ítéli önmagát.” A cikkíró figyelmeztet: „Beszélünk gazdasági, politikai és szociális válságról, de igazán válságban az ember van! Ha túl akarjuk élni a jelen időszakot, új utat kell keresnünk… ez csak egy lehet, a kereszténység tanításának megismerése és megvalósítása. Az egyház a krisztusi örömhírből kiindulva értelmezi a társadalmi változásokat, védi az emberi méltóságból fakadó jogokat, támogatja a békére irányuló törekvéseket, képviseli a szegények érdekeit, és biztos erkölcsi értékrendet kínál az emberiség számára.” Farkas Péter idéz a Centesimus annus-ból: „Az egyház a harmadik évezredben is kitart amellett, hogy magáénak tekinti az ember útját, annak tudatában, hogy nem vándorol egyedül, vele van Ura, Krisztus. Õ tette magáévá az ember útját, és vezeti még akkor is, ha nem tud róla.”
Ugyancsak a Magyar Hírlap (Nagyböjti zenés áhítat… 15.o.) közli, hogy a tizenöt tagú Szent Efrém Férfikar ma este fél nyolctól a Belvárosi Főplébánia-templomban tart zenés áhítatot Bizánci lelkülettel címmel, amelyen bizánci himnuszok és orosz zeneszerzők, Csajkovszkij, Muszorgszkij, Rachmanyinov művei, valamint görög katolikus énekek magyar feldolgozásai lesznek hallhatók. A lap megjegyzi: a Szent Efrém Férfikar zenei ritkaságokat rögzít az utókor számára, 2004-ben megjelent albumuk itthon és külföldön is elismert.
A Népszabadság (A csend és a modulok… 20.o.) beszámol arról, hogy 'Az év belsőépítésze' díjat Kocsis Barnabás és Kocsis Gáspár kapták, akik a szentendrei evangélikus templom szakrális terét alkották meg. Finta József építész, a zsűri elnöke így indokolta meg a döntést: „Korunk építészetének és belsőépítészetének, forma- és téralkotó cselekedeteinek káoszában nagyon nehéz feladat megtalálni azt a csendet, amely egy templom lényege. A lélek és a hozzá tapadó formák, színek, részletek, bútorok, világítási effektusok harmóniája az, amely Kocsis Barnabás és Kocsis Gáspár szentendrei templomát az igen magas színvonalú pályázati mezőnyből kiemelte.”
Magyar Kurír