Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszava (2.o.) Bírálják a pápát AIDS-ügyben, a Magyar Nemzet (8.o.) XVI. Benedek pápa Afrikában címekkel röviden, néhány sorban számolnak be a Szentatya afrikai apostoli látogatásáról. A Népszava kiemeli: „Megrökönyödéssel fogadták az AIDS leküzdésével foglalkozó orvosok és segélymunkások XVI. Benedek pápa azon kijelentését, amely szerint az óvszerek terjesztése nem jelent megoldást a betegség problémájára. Egyikük rámutatott: irreális dolog elvárni az érintettektől a nemi önmegtartóztatást.” A Magyar Nemzet megfogalmazása szerint a pápa kijelentésével „újfent magára vonta a betegség ellen küzdő globális világi szervezetek és a liberális média haragját.”

(A pápa konkrétan elhangzott szavai tegnapi hírünkben olvashatók.)

Hazai hírek

A Magyar Hírlap (Van reményünk… 4.o.) beszámol a Lakiteleki Népfőiskolán megrendezett papi találkozóról, amelyen Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek azt mondta: „Mivel Isten eddig is megóvott minket, van reményünk a jövőre nézve.” A rendezvényen Szabó Ferenc teológus, jezsuita szerzetes tartott előadást többek között a Vatikán keleti politikájáról. Ismeretes, hogy P. Szabó huszonöt évig volt a Vatikáni Rádió magyar adásának felelős szerkesztője, s több pápa mellett is tolmácsolt. Személyesen ismerte Agostino Casaroli bíboros-államtitkárt, akit többen bíráltak a kommunista államok iránt tanúsított, kompromisszumos politikája miatt. Szabó Ferenc szerint ennek oka lehetett a Szentszék tájékozatlansága is, amely egyébként egész Nyugat-Európát jellemezte a Szovjetunió és csatlós államaival kapcsolatban. „A baloldali propaganda miatt kevesen tudtak a kommunizmus áldozatainak millióiról. Nyilvánvaló, hogy nem látták tisztán Magyarország helyzetét sem” – mondta a teológus szerzetes. Előadásában Szabó Ferenc Prohászka Ottokárról is beszélt, és elfogadhatatlannak nevezte, hogy egyes balliberális körök antiszemita uszítóként akarják feltüntetni az 1927-ben elhunyt székesfehérvári püspököt, aki már jóval a második világháború előtt felosztotta egyházmegyéje földjeit. A teológus-szerzetes rámutatott, hogy Prohászkáról „Sokan ma sem tudják, hogy még az egyházban is többen vörösnek tartották, mivel félreértették korát megelőző szociális érzékenységét. A püspök mindig óvott a fajgyűlölettől, több zsidó barátja is volt. Prohászka szellemisége szerint válságos időkben sem szabad elkeserednünk, az egyháznak pedig napjainkban fokozottan segítenie kell az elesetteket.”

A beszámoló alatt olvasható Beer Miklós váci megyéspüspök rövid interjúja. A főpásztor elmondta: „Az egyháznak reménységet kell adnia ennek a reményvesztett országnak. Azon túl, hogy a templomban megszólalunk, fontosnak tartom, hogy a katolikus alapértékeket megerősítsük a társadalomban. Kiemelt fontossággal bír a családok megsegítése és az ifjúsággal való törődés.” A püspök a konferencián a szociális problémák megoldásában, így a terjedő munkanélküliség vagy a cigánykérdés ügyében az egyház fokozottabb részvételét sürgette. Leszögezte: „Az egyháznak is szerepet kell vállalnia a válság kezelésében.”

A Magyar Fórumban (Hazánk kísérleti terep 5.,15.o.) Kuklay Antal körömi plébános, a Parma fidei – a Hit pajzsa-díj idei kitüntetettje nyilatkozik: „Hazánk legnagyobb problémája nem gazdasági, hanem lelki probléma. Stressz uralkodik a magyar népen, s ebből kéne felszabadulni, hogy láthassuk: jelenleg a nagyhatalmaknak kiszolgáltatott ’kísérleti nyulak’ vagyunk. A túlélés érdekében józanul és világosan látnunk kell helyzetünket. Vizsgáljuk meg: a bekövetkezendő multipoláris rendszer számunkra miként tud előnyt jelenteni. Ahogy előnyös volt Szent István, Szent László, Nagy Lajos és Mátyás idejében. Még a reformkorban is bele tudtunk kapcsolódni abba a munkamegosztásba, ami a kor Európájában kialakult. Ez a munkamegosztás egyre jobban teljesedik, s ki fog teljesedni ebben a században úgy, hogy Londontól Vlagyivosztokig egyetlen nagy gazdasági, politikai, katonai és tudományos együttműködés lesz, amely önálló partnerként fog szerepelni a térképen Észak-Amerika, Kína, Japán, India, Afrika és Dél-Amerika sokpólusú rendszerében. Látnunk kell: itt vagyunk két tűz között. Azt hittük: ha kivonulnak a szovjet csapatok, talpra áll a magyarság. S rosszabb kor jött. Védekeznünk kell most ezért a pénzvilág, a hírvilág és az alvilág összefonódott támadásával szemben. Mert e három megtámadja a demokrácia alappilléreit: a független bíróságot, a független parlamentet, s a független minisztériumot. Ez a mi feladatunk. Ám ez a világ globálissá vált. A jelenlegi csőd azt mutatja, hogy az egész világnak a politikai, gazdasági, katonai, tudományos rendszere ugyanattól szenved, mint nálunk.” A plébános leszögezte: „A hit pajzsa – ahogy a legtöbb vallás – az alapvető értékeket védi. Az öt alapvető emberi érték: a valóság, az igazság, a jóság, a szépség és a szentség. Ezek be vannak programozva a génjeinkbe. Akkor egészséges egy társadalom, egy család, s egy személy, ha ezek az alapvető értékek egyensúlyban vannak. Egy példa: ma a gyerekek valóságélményét megtámadják azzal, hogy a virtuális valósággal bombázzák a fiatal generációt. S közben a gyerek nem látja meg a természet szépségét. Mára elbizonytalanodott filozófiai, vagy politikai okokból az igazság fogalma, s milliók képtelenek megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól. Ma nehéz megmagyarázni a fiataloknak: jobb józanul élni, mint a drogok befolyásolása alatt. Az emberi természet alapjait támadja meg tehát a pénzvilág, a hírvilág és az alvilág ellenőrizetlen hatalma.” Antal atya, aki cigánypasztorációval is foglalkozik, elmondta: „Keresztény szellemiségű, elkötelezett szociális munkásokra és gondozókra van szükség, akik személyesen tudnak foglalkozni a gyerekekkel. Õk képesek áthidalni azt a szakadékot, ami az otthoni természetes, primitív környezet és mentalitás és az iskolai – számukra mesterséges – világ közt van. Modellt kell a cigány gyerekeknek felmutatni. Szerintem a cigánysággal szemben egy előítélet van: ’minden cigány egyforma’. Holott a cigánytársadalomban sokkal nagyobbak a különbségek, mint a magyarban. Miért? Õk hozták, tudat alatt örökölték az indiai kasztszellemet. Fontos: különbséget kell tenni kultúra és szubkultúra között. Ha nem tudunk, akkor válunk előítéletessé. Emlékezzünk vissza a bécsi feliratokra: ’magyar, ne lopj!’ Tudtuk: akik odamennek lopni, azok nem a magyar kultúra gyermekei. A cigányság számára kiút, ha fel tudják mutatni kultúrájukat, azt megkülönböztetve szubkultúrájuktól… A cigányság azért tudott fennmaradni 400 éve a Kárpát-medencében, mert tudták, hogy hol húzódik az a morális határ, amit nem léphetnek át. Ellenkező esetben nem maradhattak volna Magyarországon. Miért jött a változás? Mert elbizonytalanodtunk. Durva dolgot mondok. Ha tetvesek vagyunk, az nem a tetű hibája, hanem a miénk. A mi hibánk, hogy nem tudunk normát, mintát adni a szubkultúrában élőknek. Nem tudunk a kisebbség számára egy olyan mintát mutatni: hogyan kell őrizni az értékeket, s fölemelkedni a kultúra világába. Ugyan ki szidná a 100 tagú cigányzenekart vagy a prímáscsaládokat, melyek nemzedékek óta a magyar zenei kultúra tagjai? Õk beilleszkedtek. Õk minták. Ilyen mintákat kell adni minden egyes faluban. Mi ebben tudunk segíteni. Vannak olyan elkötelezett emberek, akik a felebaráti szeretetet valóságként élik meg. A magyar egyházi főiskolák ontják az ilyen fiatalokat. Õk a kiemelkedő tehetségű cigányokat fel tudnák karolni, hogy legyenek példák a cigányok előtt. Nem csak ideákat kergetünk. Gyöngyösorosziból a Nyugatról jött nővérek szép eredményeket értek el ezen a téren. A nővérek fő hivatása a társadalom perifériájára szorult nőkön, leányanyákon való segítés. Kamasz cigány lányokkal foglalkoznak, akik tanítás után egészen estig a nővérek intézményében tanulnak, játszanak. Több ilyen cigány lány ennek köszönhetően főiskolát végzett, s jelenleg dolgozik. Szégyen: a nővérek egy fillér támogatást sem kapnak az államtól.”

A Magyar Nemzet (4.o.) Hat éven át ünneplik Kálvin Jánost címmel számol be arról, hogy tegnap megnyitották a Kálvin-emlékéveket a Debreceni Református Kollégium oratóriumában. A polgári napilap emlékeztet rá: a francia származású reformátor, genfi lelkipásztor 1509-ben született és 1564-ben hunyt el, így születésének 500. és halálának 450. évfordulójára emlékezik a protestantizmus 80 milliós lélekszámú református ága 2009 és 2014 között. Ünnepi beszédében Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat lelkészi elnöke megállapította: „Kálvin János hiteles ember volt, a mai közélet pedig éppen a hitelesség hiányától szenved.”

Magyar Kurír