Napi sajtószemle

A Népszabadság (3.o.) Távozik a limburgi luxuspüspök címmel számol be arról, hogy Ferenc pápa elfogadta szerdán a limburgi püspök lemondását, aki a gyanú szerint részben a szegények alapítványától elsikkasztott pénzből finanszírozta fényűző életmódját. A lap emlékeztet rá: a médiában luxuspüspöknek nevezett Franz-Peter Tebartz-van Elst a vádak szerint több mint 31 millió eurót költött rezidenciája felújítására. A Vatikán közleménye szerint a vizsgálat olyan bizonyítékokat tárt fel, amelyek ismeretében a püspök nem láthatja el tovább a feladatait. Tebartz-van Elst egyházi jövőjéről többet nem árultak el, de nem zárták ki annak lehetőségét, hogy új munkakört kapjon, „ha eljön az idő.”

A Magyar Hírlap (Megnyílt… 15.o.) beszámol arról, hogy átadták tegnap a Szent Erzsébet-kórházkápolnát Budapesten, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház és rendelőintézetben. Az ünnepségen részt vett Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek – aki megáldotta az intézményt – és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke. (Lásd tegnapi, március 26-ai számunkban az Erdő Péter megáldotta a Szent Erzsébet-kórházkápolnát című tudósításunkat – a szerk.)

A Magyar Nemzetben (Jónak lenni jó… 10.o.) Siklósi Beatrix, az MTVA Jónak lenni jó című műsorfolyamának programvezetője nyilatkozik abból az alkalomból, hogy Ferenc pápa, „a szolgáló szeretet pápája” megáldotta a műsor készítőit. Üzenetét Erdő Péter bíboros, prímás adta át hétfőn Budapesten, a prímási palotában (Lásd március 24-ei, hétfői számunkban a Ferenc pápa áldását adta a Jónk lenni jó stábjának című hírünket – a szerk.) Siklósi Beatrix elmondta: „Boldogok vagyunk, hogy Ferenc pápa méltányolta a munkánkat. Ez nem pusztán elismerés. Ha hívő emberek vagyunk, akkor komolyan vesszük az áldást. És bízunk benne, hogy ez a jövőbeni munkánkra is kihat. Valamennyi kollégámmal, a gyártásvezetőkkel, az operatőrökkel, a vágókkal, a szerkesztőkkel mindannyian első perctől kezdve – felekezeti hovatartozástól vagy hitbeli meggyőződéstől függetlenül – szívünket-lelkünket beleadtuk ebbe a munkába.” A programigazgató elmondta azt is: újságírói szempontból az volt a különlegessége ennek a műsorfolyamnak, hogy „lélektől lélekig hatol. Ez ma a legfontosabb, mikor már szinte mindent teljesítményben mérünk, miközben ezek nem is annyira valósak. Sokszor nincs is mögötte semmi, csak jól hangzik, csupán látványosság. Minden ember a lelke mélyén arra vágyik, hogy szeressék, hogy tartozzék valahová, hogy közösségben élhessen, hogy kiegyensúlyozott, boldog családja legyen. Ezek az igazán fontosak mindenki számára. Ha a közmédiában ezekre tudjuk felhívni a figyelmet, akkor vagyunk hasznosak.” Siklósi Beatrix arról is szólt, hogy jelképesen nem engedték el a Katolikus Karitász kezét: „húsvétvasárnap este az M1-en lesz egy összefoglaló műsor, amelyben beszámolunk a nézőknek.”

A Heti Válaszban (Húsz név… 10–13.o.) húsz közéleti személy, köztük Kiss-Rigó László Szeged-csanádi megyéspüspök nyilatkozik az elmúlt négy év kormányzati teljesítményéről és arról, hogy mit vár a következő négy évtől. A főpásztor elmondta: „Az elmúlt négy évben a kormány elkezdte kijavítani és befejezni a deformált rendszerváltást. Bár ezen többen gúnyolódtak, ehhez számos területen szükséges volt a kétharmad támogatásával levezényelt, vér nélküli forradalom és szabadságharc. Nincs más olyan politikai erő, amely a már eddig is látványos eredményeket elérő folyamatot hatékonyabban befejezhetné. Az LMP akár rokonszenves ellenzék is lehetne, de az értékrendünk fontos pontokban különbözik. A Jobbikkal szintén számos jó szándékú ember rokonszenvezik, de az igazságot eltorzítják a túl nagy hangerővel, a gyűlöletre és irigységre való uszítás pedig elfogadhatatlan. Más oldalról a magát meghatározni sem tudó kvartett csak hazugságot és magánérdekeket képvisel. Ők az általuk ’felhalmozott’ romok köveiből történő közös építési szándékukkal oda jutottak, mint a bábeli torony építői. Viszont még mindig a köveknél vannak. Részben azért, hogy ellopják őket, részben pedig, hogy bennünket dobáljanak velük… a mostani választás arról szól, hogy ne kővel dobjuk vissza őket, hanem távolítsuk el őket a kövektől, melyekkel mi építkezni szeretnénk. Ehhez ismét szükség van minden valódi építő szavazatára. Utána viszont szükség van még nagyobb alázatra és megtisztulásra.”

A maszol.ro Gyergyószentmiklós csatlakozik Böjte Csaba Tündérkert-programjához címmel adja hírül, hogy a plébániák nem, de az önkormányzat csatlakozik a ferences szerzetes által meghirdetett Tündérkert-programhoz. Tegyük Tündérkertté szülőföldünket, Gyergyószentmiklóst! címszó alatt buzdítja a lakosságot Gyergyószentmiklós önkormányzata a facsemeték elültetésére. Ennek érdekében az önkormányzat száz darab gyümölcsfa-csemetét adományoz gyergyószentmiklósi lakhellyel rendelkező magánszemélyeknek, akik vállalják, hogy első termésükből az árvák részére is visznek kóstolót. „A fa a fejlődés, a megmaradás, a közösségi jövő szimbóluma, amely érett, zamatos gyümölcsöket terem majd a családok, gyermekek, a közösség számára” – olvasható a polgármesteri közleményében. Az alma-, körte-, meggy- és szilvacsemetéket a városi zöldségpiac bejáratánál pénteken 16 és 18 óra között vehetik át azok a lakók, akik csatlakoznának a programhoz. Az igénylőket érkezési sorrendben szolgálják ki, és ha nem sikerül minden csemetének gazdát találni, szombaton is lehet jelentkezni, szintén a városi piac bejáratánál. Ugyanakkor köztéri faültetést is szervez az önkormányzat, melyre a Föld Napja alkalmával kerül sor: száz darab sorfacsemetét ültetnek el a köztereken az önkormányzat alkalmazottai, a lakosság és a zöld szervezetek bevonásával.

A kronika.ro Gyűlnek a ruhák a rászorulóknak a Caritas szatmári konténereiben című beszámolója szerint bár hordható helyett inkább elnyűtt ruhák kerülnek a Caritas utcai konténereibe Szatmárnémetiben, és a rongálások száma sem szorult vissza, a jótékonysági szervezet nem hagy fel a használt ruhák és lábbelik gyűjtésével, abban bízva, hogy valamikor csak elérik céljukat: a rászorulók segítése mellett a szociális érzékenység növelését, valamint a környezettudatos szemléletmód kialakítását. Ettől az évtől kezdve bővíteni is kívánják tevékenységüket – a tavaszi nagytakarítási szezonban teherkocsikkal járják a megyeszékhelyt, és helyben veszik át az emberektől a fölösleges holmit. A hírportál szerint a ruhagyűjtés beindítását az indokolta, hogy az utóbbi években – valószínűleg gazdasági okokból kifolyólag – egyre kevesebb és kevesebb ruhaneműt kaptak külföldről, másrészt pedig szeretnék rávezetni a helyi közösségeket arra, hogy érdemes használni saját erőforrásaikat. A Szatmári Egyházmegyei Caritas-szóvivője, Fazekas Csilla a Krónikának elmondta: tulajdonképpen elégedettek a két és fél éve Szatmár és Máramaros megye városaiban elhelyezett gyűjtők forgalmával, ezekbe közel 280 ezer kilogrammnyi adomány gyűlt. Mivel hajlamosak vagyunk agyonnyűni a holmijainkat, ennek mindössze tíz százaléka volt továbbadható állapotban, azonban a rongyos darabok sem végezték a szeméttelepen: a segélyszervezetnek sikerült eladnia ezeket újrahasznosító cégeknek, amelyektől közel 75 ezer lejt kaptak, amit szintén a segélyezettjeikre költhettek. Fazekas Csilla közölte: annyi változást terveznek bevezetni, hogy védettebb helyekre viszik a konténereket, például iskolák udvarára vagy bevásárlóközpontok közelébe. Erre egyrészt azért van szükség, mert a 2012-től hatalomra jutott USL-es szatmárnémeti városvezetés nem nézi jó szemmel az általuk magyar szervezetnek tartott Caritas tevékenységét, ezért három gyűjtőpontot megszüntetettek velük arra való hivatkozással, hogy egyesek a háztartási szemetüket is oda hordják, így a konténerek rontják a városképet. A szóvivő elmondta azt is: a rongálók miatt is ajánlott új helyeket keresni a tartályoknak, mivel Nagybányán két alkalommal is előfordult, hogy az ócskavastelepről kellett kiváltaniuk a fémtárolókat, amiket néha annyira megrongálnak, hogy alig lehet megjavítani a zárószerkezetüket. Voltak olyanok is, akik próbálták megspórolni a bukóajtókkal ellátott konténerekből való nehézkes halászatot, ezért egyszerűen ráírták az oldalára, hogy „defektes, tegye a ruhákat inkább mellé”. Az adományozott holmit amúgy is rászorulóknak szánják, így nem az a problémájuk, hogy visznek el belőle, hanem a tolvajok tiszteletlen magatartása zavarja őket, akik szétdobálják a nekik nem kellő darabokat. Azt is nagyon szeretnék továbbá, ha többet nem találnának háztartási hulladékot a ruhák között, mivel egy zacskónyi szeméttel több 10 kilónyi ruhát lehet tönkretenni.

A szóvivő mindent egybevetve sikeresnek ítélte a kezdeményezést, amit a jövőben is folytatnak, mivel bíznak benne, hogy idővel itt is olyan civilizáltan állnak majd hozzá az emberek, mint Európa nyugati felében.

A szekelyhon.ro (Autonómiakísértetek nyomában) készített interjút Ioan Selejannal, Kovászna és Hargita megye ortodox püspökével, aki elmondta: nem kezdeményez, de bármilyen párbeszédhez szívesen csatlakozik, amely a székelyföldi magyarság félelmeinek „lebontását” célozza. Szerinte az ország különböző régióinak egységes autonómiaigénye hatástalaníthatná a székelyföldi „bombát”. Kifejtette: „Kár lenne tagadni, hogyan gondolkodunk azon területek identitásáról, amelyeket a Molotov-Ribbentrop-paktum szakított el Romániától, és csatolt Szovjetunióhoz. Annak az egyezménynek egyetlen pontja van még érvényben: Besszarábia elszakítottsága. Ennek ellenére mi továbbra sem akarunk erőszakosan viszonyulni a kérdéshez. Ha ők akár holnap úgy döntenek, hogy haza akarnak érni, mi tárt karokkal várjuk őket – miközben tisztában vagyunk a kommunizmus évtizedeiben véghezvitt etnikai átalakítás, agymosás következményeivel és Románia korlátozott gazdasági lehetőségeivel. Nem fogjuk csapkodni az asztalt, de a kapu nyitva áll.” Az ortodox püspök igyekezett megnyugtatni az ortodoxia állami támogatású további térhódításától tartó székelyföldi magyarokat. Leszögezte: „Szeretném egyértelműsíteni: a székelyföldi templomépítések fejezetét gyakorlatilag lezártnak tekintem. Van még egy befejezésre váró templom Sepsiszentgyörgyön, kettő Hargita megyében Maroshévíz környékén, úgy ítéljük meg, hogy ezekkel elegendő templommal rendelkezünk a híveink számához viszonyítva. Néhány kápolna, imaház építésére még sor kerülhet, elsősorban kórházakban, de az ortodox egyház a továbbiakban a szociális kérdésekre, az emberek megsegítésére kívánja helyezni tevékenysége hangsúlyait. Már csak az Úr segítségére, békére és egymás megértésére van szükségünk.”

Magyar Kurír