Napi sajtószemle

Az ujszo.com Ferenc pápa gyóntatott a Szent Péter-bazilikában című tudósítása szerint különleges bűnbánati nap kezdődött péntek délután Rómában, amelynek legnagyobb bazilikájában a katolikus egyházfő gyóntatta meg a hívőket. A "24 óra az Úrért" elnevezést kapta a szombat délutánig tartó kezdeményezés, amelyhez Róma városa és a világ számos egyházmegyéje csatlakozott. Ennek hagyományát még II. János Pál pápa indította el, hogy a papok és a hívők figyelmét is felhívja a gyónás szentségének jelentőségére. Ferenc pápa péntek délután a Szent Péter-bazilikában gyónt, majd ő gyóntatta meg a hívőket. Az egyházfővel együtt összesen 62 pap gyóntatott a bazilikában, majd a Róma városközpontjában levő templomok is csatlakoztak. Ezek egész éjszaka nyitva tartanak, hogy a hívők gyónhassanak és imádkozhassanak.  A bűnbánati napot megnyitó beszédében Ferenc pápa azt kérdezte: ki merné magáról azt állítani, hogy nem bűnös. "Mindannyian bűnösek vagyunk, de bocsánatot is nyerhetünk." Hozzátette pápává választása óta már többször ismételt tanácsát is: a gyóntató pap ne csak szigorúan ítélkező bíró, hanem lelket gyógyító orvos is legyen.    

A Magyar Nemzetben (26.o.) Pósa Tibor Gyilkossági kódex címmel leszögezi: „Gyermeket, nőt, papot sohasem bántunk! Ez a főleg krimikben meghonosodott, hamis becsületbeli illemtan övezi az olasz maffia tevékenységét. A valós élet azonban más, legalábbis ezt jelzik a közelmúltban történt leszámolások, amelyekben kisgyermekek is meghaltak.” A cikkíró többek között felidézi, hogy két hónappal ezelőtt Cassan mellett egy gépkocsiban, nagyapja karjaiban szenvedett tűzhalált a hároméves Coco – és a férfi barátnője is –, amikor a maffiózók felgyújtották Fiat Puntójukat. Ennek a leszámolásnak a kábítószer körüli vita volt a mozgatórugója, az elkövető pedig a calabriai bűnszervezet, a ’ndrangheta. Pósa kiemeli: Ferenc pápa sem maradhatott néma az ügy kapcsán. Egy január végi üzenetében a következőket mondta:

„Gondolataim Coco Campolongo körül járnak, aki háromévesen benn égett egy autóban. Azoknak, akik ilyen alávaló, borzalmas bűntettre vetemedtek, kérem bűnbánatukat és azt, hogy térjenek meg.” A cikkíró felidézi azt is, hogy Giueseppe „Pino” Puglisi atyát 1993-ban gyilkolták meg Palermóban, mert gyakran bírálta a helyi bűnbandákat a szószékről, s védelmet biztosított a hozzá fordulóknak. Ferenc pápa tavaly májusban, nem sokkal beiktatása után áldottá nyilvánította Pino atyát, aki „Krisztussal együtt győzni fog harcában, hogy kitépje a palermói fiatalokat a polip – ahogyan a szicíliai cosa nostrát nevezik – csápjai közül.”

A Népszava (8.o.) Helyettesét vádolja a luxuspüspök címmel számol be arról, hogy tegnap Ferenc pápánál járt a fényűző életvitele miatt a német sajtóban csak luxuspüspöknek nevezett Franz-Peter Tebartz van Elst, Limburg egyházmegye leváltott püspöke. A megbeszélésről nem adtak ki részleteket. A Népszava kiemeli: a találkozót megelőzően ellentámadásba lendült a német főpap. Állítása szerint nem hiteles az a német egyházi jelentés, amely egyértelműen őt tette felelőssé az egyházmegyében zajló túlköltekezésért. Szerinte a püspöki rezidencia építésének költségeiről szóló megállapítások egy része nem felel meg a valóságnak. A felelősséget helyettesére, általános helynökére hárította. Leszögezte: Franz Kaspar volt a felelős az euró-tízmilliók elherdálásáért. Azzal védekezett, hogy ő maga „nem pénzügyi és nem építészeti szakember.” A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) úgy véli, hogy az ügyészség akár eljárást indíthat a püspök ellen hűtlen kezelés miatt. Erről már a következő napokban döntés születhet. A kérdés ugyanis az, „csak” az egyházjogot sértette-e meg a főpap, vagy ügye a világi törvénykezés hatáskörét is érinti.

Az erdon.ro Felfüggesztettek egy brit vatikáni tudósítót, mert XVI. Benedek halálát kívánta címmel adja hírül, hogy a The Tablet című brit katolikus hetilap felfüggesztette munkájából Robert Mickens vatikáni tudósítót, mert rágalmazó kifejezésekkel illette XVI. Benedek nyugalmazott pápát. A Vatikánnal és az egyházzal foglalkozó olasz sajtó megdöbbenéssel fogadta a Robert Mickens felfüggesztésének előzményeiről szóló közléseket. A hírt a The Tablet honlapja pár sorban közölte. A brit hetilap szerkesztősége annyit tett csak hozzá, hogy vizsgálat indult az újságíró ellen. A vatikáni sajtóközpontban tekintélyes tudósítóként ismert Robert Mickens bukását a saját Facebook-oldalán írt véleménye okozta. Az újságíró – a név első betűit levágva – patkánynak (Rat) nevezte Joseph Ratzingert, vagyis XVI. Benedek nyugalmazott pápát, akinek minél előbbi temetését is kívánta. A tudósító Facebook-oldalán negatív megjegyzések olvashatók II. János Pálról is, akit az egyház április 27-én avat szentté. “Milyen tájékoztatást kaphattak a brit katolikus olvasók XVI. Benedek pápasága éveiben Robert Mickenstől?” – kérdezte blogján Marco Tosatti, a La Stampa című olasz napilap vatikáni szakértője. Hozzátette: “ha az ilyen vatikáni tudósítók az egyház és a nyugalmazott pápa barátainak számítanak, milyenek lehetnek az ellenségei?” Az erdon.ro emlékeztet rá: a XVI. Benedek pápasága utolsó hónapjaiban kirobbant botrányokról (egyebek között az egyházfő komornyikja általi kiszivárogtatásokról, a Vatileaks-ügyről), továbbá az egyházfő tavaly februári lemondásáról és a Ferenc pápát megválasztó konklávéról Robert Mickens tudósított és magyarázta el az eseményeket, ráadásul nemcsak a The Tablet oldalain, hanem számos európai és nemzetközi médiának nyilatkozva is.
A Vatikánnal foglalkozó olasz újságírók és hírportálok Robert Mickens kizárását követelik a vatikáni sajtóközpontból, és azt kérdezik: hány “kétszínű tudósító” van még közöttük. “Ha a korábbi beszámolók mögött a XVI. Benedek iránti gyűlölet húzódott, a Ferenc pápát övező túlzott sajtólelkesedést őszintének lehet-e tartani?” – tette fel a kérdést Marco Tosatti. Más arra vár választ: Mickens “ostobaságból adta-e ki magát a Facebookon, vagy azt hitte, hogy neki mindent szabad?”

Az erdon.ro Vandalizmus a biharpüspöki temetőben címmel közli, hogy vandálok rongálták meg a biharpüspöki temetőben lévő kápolnát. A temetőt gondozó, Út Végén temetkezési vállalat vezetője, Mavrodoglu Ildikó a hírportálnak elmondta: Sajnos már legalább három hónapja vandálok ólálkodnak a biharpüspöki temetőben, akik eddig kisebb károkat okoztak, melyeket kijavított a temető gondozásával megbízott temetkezési vállalat, és már a rendőrségnek is bejelentették ezeket az eseteket. „Egy alkalommal el is fogtak öt fiatalt, akik sötétedés után rendszeresen feljárnak a biharpüspöki temető kápolnája elé, és ott összetörnek mindent, cigarettáznak, szívják a ragasztót a zacskóból, mert találtunk üres zacskókat is. A rendőrség meg is büntette az öt fiatal szüleit, és ezt követően körülbelül egy hónapig csend volt.” A nyugalom azonban ideiglenesnek bizonyult, ugyanis vasárnap reggel szomorú látvány tárult a temetőbe látogatók szeme elé: vandálok minden korábbinál nagyobb pusztítást végeztek a temető kápolnájában. Mavrodoglu Ildikó így mesélte el az esetet: „Vasárnap reggel kilenc óra fele telefonáltak a családok, akik mentek látogatni a sírokat, hogy borzasztó mi történt a kápolna előterénél, szóljunk a rendőrségnek. Mi a kollégákkal ki is mentünk a helyszínre, és útközben szóltunk a rendőrségnek. A vandálok összetörtek a kápolnánál mindent: a padokat széjjelhurcolták, ott, ahol a pap tartja a szentbeszédét van egy kis házikó üvegberakású oldalfalakkal, az üvegeket mindkét oldalon összetörték, az oszlopok melletti betonvázákat felszedték, habár oda voltak ragasztva, és a földre hajigálva törték szét. Az egyik betonvázát felhajították a plafonra, összetört az égő és a bura.” A legnagyobb probléma az, hogy a vandálok ezúttal semmilyen kézzelfogható nyomot nem hagytak, így nehéz lesz elkapni őket. Ezért is kér fel Mavrodoglu Ildikó mindenkit, aki észlelt valami gyanúsat az elmúlt időszakban a biharpüspöki temetőben és környékén, jelentkezzen a rendőrségen, és mondja el, mit tud.

A maszol.ro "A böjt arra való, hogy dolgaink elhelyeződjenek" címmel készített interjút Takó István római katolikus egyetemi lelkésszel, plébánossal, aki elmondta: „Induljunk ki abból a valóságból, hogy az ember arra van teremtve, hogy megismerje, szeresse Istent, mindent az Ő tiszteletére és dicsőségére tegyen és ezáltal az élete kiteljesedjen. Minden más azért van, hogy az embert segítse céljának elérésében. Ezért fontos, hogy az ember mindent ezen rendeltetésének megfelelően használjon. A böjt erre való, hogy a dolgok helyére kerüljenek. Ez sokszor nagyon távolinak tűnik. Segíthet ebben például a Szűzanya példája, aki angyali üdvözlet által kapta meg a megtestesülés örömhírét. Vigyázni kell, sokan azt hiszik, a Mária-tisztelet az ájtatosságokban merül ki, pedig a máriás lelkület követésében kell keresnünk.” A máriás lelkület „a spirituálisabb életforma. Általában Mária igenjére szokták kiélezni, arra, hogy ő igent mondott Isten akaratának abban a helyzetben, abban a körülményben, amiben ő éppen volt akkor, amikor az Úr angyala elhozta neki a megtestesülés hírét. A máriás lelkület azt jelenti, hogy abban a jelenlegi helyzetben, amiben én éppen vagyok, ott kell keresnem a Jóisten akaratát – ez természetesen mindenki számára más. Ebben a lelkületben meg tudom találni és el tudom fogadni Isten akaratát abban a helyzetben is, amikor nincs feltétlenül minden rendben. Mert jogos a kérdés: miért nem várhatott volna Isten arra, hogy előbb kössenek házasságot Józseffel és utána küldje el a követét, hogy egy ’rendezett’ családi körülménybe lépjen be a megtestesült Fiú? Mi van, ha az életünk romokban hever és akkor kapunk egy feladatot, ami a mi elképzelésünkben nem fér össze a helyzetünkkel, lehetőségeinkkel? Ez az, ahol a máriás lelkület kapcsolódik a nagyböjthöz. Ez az a pillanat, amikor Józseffel együtt arra az útra lép Mária, hogy a Jóistentől kölcsönbe kapott gyermeket fölnevelje.” Takó István atya hangsúlyozta: „Annyi baj van a világban, a szülőknek a gyermekvállalás nagyon nagy kihívás. ’A gyerekek hálátlanok’ – halljuk gyakran, mert a szülők sokszor elvárásokat támasztanak, pedig nem kéne. Persze, nem lehet teljesen szabadon, kötelességmentesen felnőni, és természetes, hogy vannak kötelességeink, de picit tudatosítani kell, hogy mindent, amit kaptunk, még a saját gyermekeinket is, csak ideig-óráig kaptuk a Jóistentől. A kereszteléstől a temetésig, a katolikus liturgiában és a szentségekben próbáljuk folyamatosan tudatosítani magunkban ezt a kölcsönkapott állapotot, és fontos, hogy ezzel párhuzamosan mindig a hála legyen előtérben. Erdélyben is, de a tágabb világban is látjuk a szélsőségeket: vagy egyáltalán nincsenek felkészülve az emberek a gyerekvállalásra, vagy nem teremtik meg, nem tudják megteremteni gyermekeik számára azt a meleg családi fészket, amiben ők szépen növekedhetnek. Ennek pedig az az eredménye, hogy ezek a gyerekek pótcselekvésekben keresik a megnyugvást. Ilyenkor igazából a szülőket kellene segíteni, és valahogyan megpróbálni helyreállítani a rendet, ahol szülőnek is, gyereknek is, Istennek is helye van. A legjobb az lenne, ha az egész családdal együtt lehetne foglalkozni ilyen esetben.” A kérdésre, hogy mi a teendő azokkal, akik eltévedtek, az egyetemi lelkész azt válaszolta: „A legfontosabb az, hogy soha ne mondjunk ítéletet valaki fölött. Aztán feltesszük a kérdést, hogyan juthattak ide ezek az emberek? Valószínűleg, nálunk, az egyházban nem találták meg azt, ami a spirituális igényüket kielégítse. Ebben az esetben ez egy tükör számunkra, amely önvizsgálatra sarkall. Ezeket az embereket kellene megérteni, meghallgatni, elérni. Mi papok sokszor nehezen érjük el az ilyen eseteket. Azt gondolom, a laikusok, világiak azok, akik ilyenkor sokat tehetnek az embertársaik érdekében. Az egyetemistáimmal kapcsolatban érzem, ők el tudják hozni ezeket a problémákat, és el tudják vinni nekik a segítséget, mivel másképp hangzik a pap szájából, és másképp, amikor egy, a környezetéből származó ember viszi az üzenetet. Meg kell értenünk, hogy ezt a Jóistennek fenntartott helyet, ami helyébe űr keletkezett, miért pótszerekkel vagy pótcselekvésekkel próbálják megtölteni. Van egy jól kitaposott ösvény, ami bevált, dinamikájában látjuk az üzenetünket, de a közvetítés módján újra el kell gondolkodnunk. Ennél is fontosabb, hogy az Úr Jézust ne csak az istenségében próbáljuk megközelíteni. Mintha megfeledkeztünk volna az emberi jellegéről, pedig a kereszténység a megtestesülés vallása. Ha egy picit jobban odafigyelnénk az Úr Jézus emberségére és nem csupán istenségével lennénk elfoglalva, akkor az embert magát is másként értelmeznénk. Jó lenne, ha a megtestesülésen keresztül tudnánk értelmezni az életünket és az üzenetünket: hogyan tud megtestesülni emberiben az isteni. Az Úr Jézus megkísértése, szenvedése, az, hogy lépten nyomon ki van téve az emberi ármánykodásnak, irigységnek, rosszindulatnak, mind az emberségre irányítják a figyelmet és arra, hogy mi az Ő válasza ezen helyzetekre. Fontos ehhez, hogy tisztán lássuk az üzenetet és tanítást, de talán még fontosabb, hogy ebbe a krisztusi életformába begyakoroljuk magunkat.” 

A Magyar Hírlap (Hazugságok… 3.o.) beszámol a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban csütörtökön késő este tartott rendezvényről, amelyen Gulyás Gergely, a Fidesz és Bárándy Gergely, az MSZP országgyűlési képviselője vitázott egymással. Gulyás kifejtette: az ország legkárosabb politikai alakulataként az SZDSZ, valamint elvbarátai, emberi jogi köntösbe bújtatott, hazug álvitákat folytattak a hazai cigánysággal kapcsolatban. Jórészt emiatt jött létre a Jobbik, amely húsz év alatt megoldatlan, valós társadalmi problémákra és elégedetlenségre ad elfogadhatatlan válaszokat. A fideszes politikus a fiatalok körében igen népszerű Jobbik kapcsán rámutatott: soha nem kellett a szavaikért felelősséget vállalniuk, s úgy néz ki, ez így is marad. A Jobbik megerősödését elősegítette, hogy 2010-re az állam az alapvető funkcióit sem tudta már ellátni. Gulyás hozzátette: Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt és az általa vezetett DK-t ugyancsak politikai szélsőségnek tartja. Bárándy Gergely hangsúlyozta: a Jobbik olyan témákra „ült rá”, mint például a közbiztonság, melyet soha nem lehet teljesen megoldani. Szerinte a Fidesz nem határolódik el eléggé a Jobbiktól. Gulyás megjegyezte: ezt a véleményt a „bukott baloldali érzékenység” számlájára írja, nem mellesleg az MSZP több tucat parlamenti indítványt írt alá a radikális párttal, míg a Fidesz egyet sem.

Magyar Kurír