Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (6.o.) Torkos Matild A szegénység dicsérete címmel emlékeztet rá: a világ szegényei leghatékonyabb védelmezőjének tekinthető Ferenc pápa tavaly baráti kézfogással üdvözölte a világ legszegényebb államelnökét, az uruguayi José Mujicát, aki nyíltan ateista. A Szentatya nyilatkozatban mondta el, hogy az ateisták is lehetnek jó emberek. A cikkíró felidézi azt is, hogy tavaly karácsonykor Batiz Laura Sarolta domonkos rendi nővértől ajándékba kapta Ferenc pápa szegényeket pártoló gazdaságfilozófiájának összegző gondolatsorát, amely Laura nővér szerint „teljes összhangban van az egyház társadalmi tanításának gazdasági vonatkozásaival és az alternatív közgazdaságtan elveivel. Ferenc pápa a szolidaritás elvét hangsúlyozza, amikor felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdagok kötelessége a szegények segítése.” Ferenc pápa szerint a pénzügyeket etikai megfontolásokkal kell párosítani, ami a pénzügyek megreformálásának igényét jelenti. „Az egyház társadalmi tanításának, sőt Aquinói Szent Tamásnak, Arisztotelésznek legfőbb elvét hozza elő a pápa akkor, amikor azt mondja, a fogyasztási javak, tehát az anyagi javak és a pénz is eszközök, szolgálnak, s a pénz uralkodó, világot irányító szerepét elítéli” – ajánlotta Torkos Matild figyelmébe Laura nővér, aki szerunt „nem csoda, ha a pénzvilág nemtetszését fejezi ki az olyan erős megnyilvánulásaira a pápának, mint a pénz bálvány voltának, uralkodó voltának elítélése.” A cikkíró a gazdag ifjú bibliai történetére is kitér, s megemlíti: Karl Rabeder osztrák milliomosnak sikerült átjutnia a tű fokán: a maga erejéből gazdagodott meg, s csaknem egymilliárd forintnyi vagyon felett rendelkezett, mielőtt úgy döntött, hogy hátat fordít a luxusnak, és segít a szegényeken. Eladta vagyonát és a pénzből fejlődő térségekben mikrohiteleket nyújtó nonprofit szervezetet hozott létre. Jelenleg havi ezer euróból él. Szervezete Latin-Amerikában tevékenykedik. Karl Rabeder meghatározó élménye volt, hogy Latin-Amerikában azt látta, „az ott élő legtöbb szegény ember boldogabb, mint Európában a gazdagok.” 

A maszol.ro Virágvasárnap a csíksomlyói kegytemplomban címmel harangozza be, hogy Jézus Jeruzsálembe történt dicsőséges bevonulását mutatják be a Csíksomlyói Passió Csoport passiójátékosai virágvasárnapon a kegytemplomban.
A Népszabadságban (16.o.) Fáy Miklós Isten Fia, ember lánya címmel írt kritikát az Isten Fia című, a magyar mozikban a héten bemutatott filmről. A cikkíró kiemeli, hogy a „polkorrektség jegyében a kereszthordozásban társ Cirenei Simon afrikai, de éppen ettől a ’senkiről nem feledkezünk meg’ hozzáállástól lesz a film olyan mérhetetlenül szűkkeblű és kicsinyes, emiatt sugallja, hogy leforgatjuk ezt a filmet, mert olyan szép történet, és mert mindenkinek meg kell ismernie odahaza vagy a mozikban, miképp is esett ez a sajnálatos félreértés. A jóléti ember szánalmas magabiztossága csöpög a művér mellé, igen, minden úgy jó, ahogy mi élünk, kényelemben, kis adakozásra mindig készen, gőgben, zsírban, cukorban, unalomban, kicsiben és nagyban egyaránt. Nézd, amit látsz, és ne változtasd meg élted.”

A Magyar Nemzetben (10.o.) Kárpáti György Isten Fia: tévéből moziba címmel felhívja a figyelmet, hogy a bemutatott mozifilm a The Bible című, a History Channelen nagy sikerrel futó sorozat kivonata, oly módon, hogy a szériához képest mindössze néhány percnyi hozzáforgatott anyag készült. Az Egyesült Államokban mégis nagy sikerrel vetítették a filmet, „amely rámutat a jelentős keresztény hívő közönség mozgósíthatóságára, valamint az igényre a kevesebb botrányt tartogató Biblia-filmek iránt. A Krisztus születésétől keresztre feszítésén át feltámadásáig tartó Isten Fia hagyományos olvasat, amelyben azonban a historizálás mellett megmaradtak az eredeti, tévés forma korlátai, így mindenképpen egy ingerszegényebb sodrású filmre számítson a néző, ami a filmszerűség helyett elsősorban a történelemórák szárazabb hangulatait idézheti fel. Igaz, au Írás szövege önmagáért beszél, ráadásul mivel nálunk a The Bible sorozat nem futott, az ismétlés érzetével sem kell megküzdenünk.”

A Népszava (Eperjes… 6.o.) előzetese szerint a Magyar Állami Operaház 2014-15-ös évadjában Eperjes Károly rendezésében mutatják be J.S. Bach János-passió című oratóriumát. A koreográfus Solymosi Tamás lesz.

A Magyar Nemzet (Egyházi törvény… 2.o.) idézi Rétvári Bencét, a KIM államtitkárát, aki elmondta: még tanulmányozza a kormány a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletét az egyházügyi törvényről. Az államtitkár felhívta a figyelmet, hogy a kedden nyilvánosságra hozott döntés elsőfokú, és megjegyezte azt is, hogy a strasbourgi testület nem kötelezheti az országokat arra, hogy a jogszabályokat megváltoztassák. A bíróság kimondta: a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságának tekintetében sérült a magyar államot beperlő vallási közösségek gyülekezési és egyesülési szabadsága azáltal, hogy az új egyházjogi törvény megfosztotta őket egyházi státusuktól.
A Népszabadság (6.o.) Újabb pofon a kormánynak címmel kapcsolódik a témához. A lapnak nyilatkozó Karsai Dániel alkotmányjogász súlyos elmarasztalásnak tartja a strasbourgi bíróság döntését. Reményei szerint a döntésnek az Alkotmánybíróságon is lesz folytatása. Karsai emlékeztet rá: korábban az AB kétszer is visszadobta az egyházügyi törvényt.

A nyugatijelen.com Törvénytelen építkezés a római katolikus egyház által visszaigényelt területen címmel tudósít arról, hogy a Temesvári Római Katolikus Püspökség elöljárói rendkívüli sajtókonferenciát hívtak össze április 9-én, ahol az egyház kárára elkövetett törvénytelenségek sorozatára hívták fel a figyelmet. A római katolikus egyház által visszaigényelt Aurora utca 6. szám alatti 2890 négyzetméteres területen, a telekkönyvi kivonat meghamisításával megszerzett építési engedély alapján, gőzerővel folyik az építkezés, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy kész tények elé állítsák a telek jogos tulajdonosát. A törvénytelenségek felett a temesvári Polgármesteri Hivatal illetékesei is szemet hunynak.
A sajtótájékoztatón részt vett Martin Roos megyéspüspök, aki felhívta a figyelmet: az egyház csak rendkívüli esetekben fordul a nyilvánossághoz visszaszolgáltatási ügyek miatt, ezúttal azonban törvénytelenségek kirívó sorozata történt. Nikola Laus püspökségi irodaigazgató részletesen ismertette az 1949-ben, a 176-os kormányrendelettel államosított Aurora utcai telek helyzetét, amely a Marienheim kolostor telkének része volt. 1989 után a terület törvénytelenül a Servagromec vállalat, majd egy gyanús adásvételi szerződés alapján a cég igazgatójának apósa és anyósa, a Drăghici házaspár, Constantin és Cornelia tulajdonába került. A cégvezetőt (Cristurean Dan Vasile) jogerősen elítélték a gyanús telekügylet miatt.
Annak ellenére, hogy a területet az egyház időközben visszaigényelte, és csak a peres ügyek miatt nem kaphatta meg, a Drăghici házaspár 2012 áprilisában törvénytelenül elzálogosította a kérdéses területet. Ezzel a telekkel vállaltak garanciát a Profal International cég adósságaiért, amely történetesen szintén Cristurean Dan Vasile tulajdonában volt. Az adóhatóság 2013 szeptemberében elárverezte a területet, amely a Constructim Imobiliare cég birtokába került. Erről az egyház csak akkor értesült, amikor az építkezési vállalat erőgépeivel behatolt a telekre. Az egyház ekkor minden törvényes eszközt bevetve megpróbálta megakadályozni, hogy az általa jogosan visszakövetelt területen építkezzenek. A telekkönyvbe bekerült a bejegyzés a kérdéses telekkel kapcsolatban, hogy „bírósági per tárgya”. Ennek ellenére, egy hamisított telekkönyvi kivonat alapján, a Constructim Imobiliare 2014. március 25-én építkezési engedélyt kapott a kérdéses telekre, ahol most gőzerővel folyik egy „óvoda és bölcsőde, illetve játszótér” építése. „A telekkönyvi kivonat, amivel az építkezési engedélyt megszerezték, durva hamisítvány: egy pecsétet ráütöttek a régi dátumra, mintegy meghosszabbítva az iratot, amely nem tükrözi a telek valódi jogi helyzetét” – mondta a püspökség irodavezetője. – Hétfőn kihallgatáson voltunk a polgármesternél, aki úgymond bizottságot hozott létre az ügy kivizsgálására, miközben gőzerővel építenek az egyház telkén. Félő, hogy ugyanaz a helyzet fog előállni, mint Bukarestben, ahol a katedrálisunk mellé építkeztek, és most kénytelenek lesznek lebontani az épületet. Nikola Laus azt is elmondta: a kérdéses telket három oldalról az egyház tulajdonában levő telkek veszik körül, amelyek szintén a Marienheim-kolostorhoz tartoztak annak idején, és amelyeket vissza is kapott az egyház. A Temesvári Püspökség egy templom építését fontolgatta a kérdéses területen, mert a város északi kerületei katolikus hívőinek nincs templomuk, a belvárosi vagy a gyárvárosi templomokban tartott szentmiséket látogatják.

Az erdon.ro Tanítványságról és szabadságról című beszámolója szerint tegnap lelki napot szerveztek a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban az V-XII. osztályos diákok számára, amelynek keretében délelőtt szentmisét tartottak a Székesegyházban. Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből hangzott el. Prédikációjában Kruzslitz Imre atya, a Barátok temploma segédlelkésze két szót emelt ki, a tanítványságot és a szabadságot. Kifejtette: minden ember vágyik a szabadságra, így a Szent László Líceum tanítványai is, fontos azonban, hogy tudják: nem csak az iskola, hanem Isten tanítványai is kell legyenek, hiszen ez minden ember célja és feladata. Ferenc pápának a tavalyi év végén megjelent apostoli buzdításából idézve hangsúlyozta: nem azok szabadok, akik az Úrtól távol járnak, ők inkább árvák, menedék és lakhely nélküliek, mert az Isten nélküli élet voltaképp árvává teszi az embert, védelem nélkülivé. Az Úr nélküliség tehát árvaságot ad, ugyanis Isten semmit sem akar elvenni tőlünk, hanem épp ellenkezőleg, azt akarja, hogy ha a közelében vagyunk, érezzük, szeretve vagyunk általa. A vértanúk is attól voltak nagyok, hogy Isten tanítványai voltak, megismerték az igazságot, s ezáltal szabaddá lettek, készek voltak életüket áldozni az igaz ügyért. Hhozzájuk hasonlóan a fiatalok is arra vágynak, hogy jobbá teszik a világot, álmaik azonban csak akkor válnak valóra, ha Istenhez tartoznak, hiszen belőle fakad az erőnk, ő az, aki megvalósítja életünkben a jót, nyomatékosította a káplán, aki a nagyböjt jelentőségéről is beszélt. Imre atya szerint „a nagyböjt a lelki élet főiskolája”, egyfajta lelki edzés, mellyel a katolikusok felkészülnek a kereszténység legnagyobb ünnepére, a húsvét örömére. Nem kell tehát sajnálniuk az erre fordított időt, hanem épp ellenkezőleg, minél több gyakorlásra van szükségük annak érdekében, hogy felismerjék a kísértéseket, és harcolni tudjanak ellenük.

Magyar Kurír