Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (Jézus Krisztus… 1.,3.,4.o.) nyilatkozó Beer Miklós váci püspök emlékeztet rá, hogy „Ébresszétek fel a világot!” jelmondattal szerveztek előadássorozatot Vácott a nagyböjt idején. „Ezt a buzdítást Ferenc pápa használta tavaly novemberben, amikor szerzetesrendek elöljáróival találkozott Rómában. Egyéniségéből is következik a felismerés, miszerint a hitet nem önmagunkért kaptuk, hanem azért, hogy annak örömét másokkal is megosszuk. Vagyis ki kell menni az emberek közé, és fel kell őket ébreszteni az önzés, a reménytelenség és a kiszolgáltatottság ’álmából’… a Szentatya arról is beszélt, hogy a fogadalmat tett szerzeteseknek életükkel arról a meggyőződésükről kell tanúságot tenniük, hogy minden, így az egész világ Isten ajándéka. De ez igazából valamennyiünkre igaz. Amúgy pedig éppen az a baja a mai társadalomnak, hogy a legtöbben csak a saját javukat keresik, hiszen erre buzdít a média, a reklám. A mai ember egész egyszerűen nem veszi észre, hogyan és miért kellene másokon segítenie. Keresztény módon élni azt jelenti, hogy meg tudom mutatni: a hitből fakadó bátorsággal ki lehet, sőt ki kell lépni ebből a magam körüli körforgásból. A krisztusi utat azonban csak önkéntesen lehet bejárni, parancsszóra nem. Magunknak kell látnunk, hogyan lehetünk embertársaink hasznára, s válhatunk valódi, cselekvő közösséggé.” Beer Miklós elmondta azt is: senki sem maga választja meg, milyen körülmények közé születik. „Az Úristen egymásnak szánt bennünket. Jézus Krisztus azzal, hogy önként vállalta a szegénységet, a munkáséletet, nekünk is példát adott. Segítenünk kell azokat, akik hátránnyal indulnak. Ez különösen is érinti a roma közösséget, amely a maga erejéből ezt nem tudja leküzdeni. Ami az egyházmegyei munkát illeti: Ceferino házunk segít a családi napközis nevelés, az iskolai oktatás szervezésében, évek óta működik a vetőmagprogramunk, és naposcsibét is rendszeresen osztunk. Ezekre épülhet aztán a bevezetés a hitbe.” Húsvét ünnepéről a főpásztor elmondta: „Rendkívül gazdag mondanivalója van a legnagyobb keresztény ünnepnek. Nagypéntek és húsvét, halál és feltámadás elválaszthatatlanok egymástól, ahogyan az áldozat is elválaszthatatlan a jövő reményétől. Jól szimbolizálja ezt a nagyszombati vigília szertartásának kezdetén a sötétséget áttörő fény megkapó liturgiája. A már említett álomból való ébredés élménye ez. Ennek nyomán már hitet tehetünk Krisztusról, Isten Fiáról, aki értünk meghalt és feltámadt. De az elrejtőzés is benne van a húsvéti szertartásban, mégpedig a keresztség révén. A korai kereszténység idején ugyanis ez a szentség a gyakorlatban a víz alávaló teljes bemerítkezés formájában történt. Vagyis azt szimbolizálta: meghalok a régi önmagamnak, s amikor ismét feljövök a víz alól, ebből az ’elrejtettségből’ új élet fakad. Halálra szánt, gyarló testünkben élünk, de elrejtve már bennünk van a feltámadás, az örök élet. Ezt a lelkünk mélyén meglévő reménységet lépten-nyomon előhozhatjuk a tetteinken, a magatartásunkon keresztül. Ehhez kell az Úristen segítségét kérnünk. A hit szerinti élet már a megkezdett örök élet”

A Népszava (8.o.) Ferenc pápa végigment a keresztúton címmel számol be arról, hogy nagypénteken este a római Colosseumnál a Szentatya végigjárta Krisztus szenvedésének állomásait. A lap kiemeli: Ferenc pápa keresztúti meditációjában kifejtette: Krisztus a rászorulók, a szenvedők, a kirekesztettek oldalán áll. Közli a lap azt is, hogy a keresztút stációihoz Giancarlo Maria Bregantini érsek írt elmélkedéseket, aki fiatalkorában kétkezi munkáskánt dolgozott. A „munkanélküliek apostolának”, valamint a maffia kemény bírálójának tartják. Meditációban kifejtette, hogy Krisztus sebei a körülöttünk élők szenvedései metaforájának is tekinthetők.

A maszol.ro A mai világ keresztútjáról szólt Ferenc pápa című tudósítása kiemeli: egy munkás és munkaadója, bevándorlók, egykori drogfüggők, hajléktalanok, elítéltek, betegek, nők, gyermekek, idősek vitték a keresztet nagypéntek este a római Colosseumnál tartott vis crucis keresztútján, amelynek meditációi is a mai világ keresztre feszítettjeiről szóltak. A hírportál idézi Ferenc pápát, aki a keresztút végén rövid beszédet mondott. "A kereszt a világ összes igazságtalanságát képviseli, az árulást, a hatalmaskodók beképzeltségét, a hamis barátok arroganciáját (...) a krisztusi kereszttel szemben azonban Isten szeretett fiainak és nem élettelen tárgyaknak érezzük magunkat" – fogalmazott az egyházfő. Beszéde végén külön megszólította azokat, akik gyermeküket veszítették el, betegek vagy a magányosság keresztjének terhét viselik.

A Magyar Hírlap (1.,5.o.) „A pénz áll a legtöbb bűn mögött” című beszámolója szerint a római Szent Péter-bazilikában bemutatott nagypénteki igeliturgián Raniero Cantalamessa, a pápai ház prédikátora prédikációjában – a lap emlékeztet rá, hogy Federico Lombardi szentszéki szóvivő korábban közölte, ez az egyetlen szertartás, amikor nem a pápa tart prédikációt, hanem a pápai ház prédikátora – felidézte, hogy Júdás harminc ezüstért árulta el Krisztust, s leszögezte: „Társadalmunkban minden gonoszság mögött a pénz áll, legalább részben. A pénzügyi válságért legnagyobb részben valószínűleg a pénzéhség a felelős, botrányos, hogy egyes emberek százszor többet keresnek, mint azok, akik nekik dolgoznak.” Raniero Cantalamessa emlékeztetett rá: Ferenc pápa decemberben maga is arról beszélt, hogy az óriási fizetések és a bónuszok egy olyan gazdaság jelei, amely a mohóságra és az egyenlőtlenségre épül.

Az ujszo.com Csokoládétojásokat ajándékozott kórházban ápolt gyerekeknek a pápa címmel adja hírül, hogy százötven nagyméretű csokoládétojást ajándékozott húsvét alkalmából a római Bambino Gesú Gyermekkórházban ápolt betegeknek Ferenc pápa nagypénteken. A katolikus egyházfő így akart "mosolyt csalni" a gyerekek arcára. Az édességet a kórház játszószobájában és a gyermekonkológiai osztályon osztották szét. A hírportál emlékeztet rá: a Bambino Gesú Gyermekkórház 1924 óta a Szentszék tulajdonában áll. Ferenc pápa karácsony előtt, december 21-én ellátogatott a gyerekekhez, de szülők, ápolók és orvosok is várták.    Az első pápa, aki felkereste az intézményt, az a XXIII. János volt, akit II. János Pállal együtt április 27-én avatnak szentté.
A nyugatijelen.com A római főrabbi jókívánságai Ferenc pápának húsvét alkalmából címmel közli, hogy Róma főrabbija, Riccardo Di Segni jókívánságait fejezte ki Ferenc pápának húsvét alkalmából, viszonozva a Szentatya üzenetét, amit a zsidó pászka alkalmából küldött. „Ünnepeink egybeesése ezekben a napokban felhívást jelent nemzedékünknek a közös és megosztott értékekre, elsősorban a hitben, hogy a történelemben az isteni jelenlét előmozdítja az ember megszabadulását a szorongattatástól, és felhasználja az embereket erre a feladatra” – írja a főrabbi. XXIII. János és II. János Pál közelgő szentté avatása kapcsán a római főrabbi megjegyzi, hogy két nagy pápáról van szó, akik pozitívan változtatták meg az Egyház és a zsidóság közti kapcsolatok történelmét, ami mindnyájunk számára a remény jele. Di Segni végül, utalva Ferenc pápa tervezett szentföldi útjára, azt írja: „a mi imánk az, amely képes lehet jelentősen hozzájárulni egy politikai és vallási békéhez.” 

A Vasárnapi Hírek (1.,12-14.o.) Mária országa – Végletek kiváltsága címekkel megállapítja: annak ellenére, hogy Magyarországon kormányszinten képviseltetik magukat a keresztények a politikában, a vallás erősen veszített pozíciójából. Köszönhető ez talán annak is, hogy az egyházak energiájuk jelentős részét nem hitéleti, hanem szociális téren koncentrálják. Egyre több helyen maradnak „utolsóként”, a kistelepüléseken rájuk hárulnak azok a feladatok, amelyeket az állam már nem lát el. Így például a szinte tisztán roma lakosságú Alsószentmártonban az 1980-as évek óta ott szolgáló Lankó József plébános felismerte, hogy munkalehetőséggel és oktatással lehet csak javítani a helyiek életén. Kosárfonást szervezett a munkanélküliek számára, szociális konyhát és jogsegélyszolgálatot létesített, ezzel párhuzamosan pedig létrehozott egy tanodát, hogy a gyerekek nyugodt körülmények között, hasznosan töltsék délutánjaikat. A lap kutatásokra hivatkozik, melyekből kiderül: országosan a kérdezettek 78 százaléka egyáltalán nem, vagy csak nagyobb ünnepeken megy templomba. 15 év fölött a felére csökkent a heti rendszerességgel templomba járók aránya, miközben 32-ről 38 százalékra nőtt azoké, akik soha nem látogatnak el vallási összejövetelekre. 1999-ben még 52, most pedig már 57 százalék mondta magát felekezeten kívülinek. A lap idézi Pál Ferenc római katolikus papot, aki egy interjúban azt mondta: „A városi lakosság már évtizedekkel ezelőtt átment egy olyan folyamaton, ami a tradicionális vallási kultúra megváltozása, eltűnése nyomán történt. Ez a változás most érte el a falut… Úgy tűnik, vidéken most jön a hullámvölgy, és az új vallási kultúrformák ott csak ezután fognak kialakulni.” Egyetért ezzel S. Szabó Péter történész is. A VG áldott sztároknak nevezi Pál Ferenc, Böjte Csaba, Lendvai Zoltán római katolikus papokat és Iványi Gábort, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetőjét.

A Magyar Nemzet (21.,24-25.o.) Nekünk szabad nevetnünk? címmel a daganatos gyermekekkel foglalkozó Hosszú Dalmát és Kovács Évát mutatja be, akik az országszerte és nemzetközileg is ismert Bátor Tábor Alapítvány munkatársai. Felhívták a lap figyelmét a Törökbálinton található Tábithra házra, amely 2011 óta működik. (Az Apostolok cselekedetei (9,36-41) szerint Joppéban Péter apostol feltámasztotta a halálból a Tábita nevű asszonyt, aki életét a jó cselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte.) Ez az ország második gyermekhospice-intézménye, az első a Dóri ház, Pécsett található. Vezetője Benyó Gábor onkológus-hematológus főorvos, akit ez év márciusában az év orvosa elismeréssel tüntettek ki. A Bátor Tábor pedig Astellas-különdíjat kapott.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (Egészen a szívbe 35.o.) Pintér Béla keresztény énekes-zeneszerző nyilatkozik, akinek együttesének a jövő héten nagykoncertje lesz a Budapest Kongresszusi Központban. Elmondta: „Lehetünk reformátusok, baptisták vagy bármilyen más felekezethez tartozók, ha akarjuk, ha nem, a közös pontunk mégiscsak Jézus Krisztus. Ha innen közelítem meg a kérdést, máris eltörpül minden külsőség vagy emberek által felépített rendszer. Egy erdélyi kicsiny falucskában élő idős kereszténynek ugyanúgy szüksége van Jézusra, mint a nagyvárosi forgatagban bulizó tinédzsernek… Munkásságomat nem stílushoz vagy zenei irányzathoz kötöm, hanem csak és kizárólag azt tartom szem előtt, hogyan tudnám minél érthetőbben bemutatni Jézus jóságát és nagyszerűségét.” Pintér Béla elmondta azt is: „Nyugaton, az angolszász világban sokkal inkább összeforrt a gospel a világi zenével. Ott Istenről énekelni, vagy kimondani a szót, hogy halleluja, egészen mást jelent, mint itthon. Idehaza nincs kultúrája a keresztény könnyűzenének. Munkánk egyik hozadéka, hogy népszerűsíthetjük az ilyen jellegű zenét, bár a könnyűzenei ipar felépítése és berendezkedése miatt nincsenek illúzióim, hogy egyszer csak a keresztény zenészek és énekesek betörnek a slágerlistákra. De azt hiszem, ez nem is feladatunk.”

A Népszabadságban (11.o.) Megyesi Gusztáv Körmenet című, gunyoros hangvételű cikke szerint a budapesti Szent István-bazilikánál megtartandó feltámadási körmenet ezúttal bizonyára hosszabb lesz a megszokottnál, mert „Erdő Péter bíboros kibővítette idén az útvonalat, s a bazilikából a Sas utcán végigvonulva a Szabadság térre vezeti a hívőket, ahol jelképesen ő maga is lebont egy kordont az épülő megszállási emlékmű körül, ezzel is jelezve, hogy nem ért egyet sem az emlékmű üzenetével, azaz a történelemhamisítással, sem pedig a módszerekkel, ahogyan a kormány az építkezést vezényli.”

A maszol.ro-n Demény Péter: Húsvéti csendesség címmel idéz Mihail Bulgakov Mester és Margarita című regényéből, amikor Jesua azt mondja Poncius Pilátusnak: „Az igazság mindenekelőtt az, hogy tenéked, hégemón, fáj a fejed, annyira fáj, hogy kishitűen már a halálra gondolsz. Nincsen erőd, hogy velem beszélj, még az is nehezedre esik, hogy rám tekints. Így most akaratlanul is hóhérod vagyok, és ezt módfelett sajnálom. Jóformán gondolkodni sem tudsz, csak arról ábrándozol, hogy odajöjjön hozzád a kutyád, mert úgy látszik, ez az egyetlen élőlény, amelyhez ragaszkodol. De kínjaid nemsokára véget érnek, a főfájás elmúlik.” A cikkíró leszögezi: Jézus legnagyobb csodája az, hogy személyesen szól mindenkihez, akivel csak szóba áll a történetében. „Nem közhelyeket mond, azaz olyan mondatokat, melyeket bárki mondhatna bárkinek, mert mindenkinek ugyanazt jelentenék, vagyis semmit – mindenkinek azt mondja, ami annyira nyilvánvaló, hogy észre sem vesszük, mert hozzá vagyunk szokva, hogy mindenféle túl-általános szószokat löttyintsünk egymásra, családszeretetet, istenhitet, békevágyat, Európát, magyarságot és más efféléket, melyek azért emlegethetők egy sorban, mert egyformán üresek és egyformán kártékonyak, de ha felöltjük a keresztyén arcunkat, a jámbor biblikust, akkor mindennap, de ünnepek előtt természetesen annál inkább eljátszhatjuk, mennyire befogadnánk Jézust, ha netán ismét megjelenne. Mondanom sem kell, nem fogadnánk be, nem tudnánk mit kezdeni vele, egészen más elvárásaink lennének Isten fiától, aki újra eljött közénk, mint hogy bejelentse, fáj a fejünk, vagy hogy ne Bulgakovtól idézzek, hiszen sok reményikező papnak ez már önmagában is istenkísértés, hanem tiszta forrásból, ’A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ’ (Jn 8,7), ez különösen aktuális a mai korban, amikor mindannyian olyan keresztyének vagyunk, hogy valósággal el vagyunk ájulva magunktól, és nem értjük, miért nem mi lettünk sem pápa, sem püspök, de azért gyűlöljük vagy legalábbis megvetjük a munkanélkülieket, semmi gondot nem okoz számunkra, hogy zsidózzunk, cigányozzunk vagy oláhozzunk… akkor is a papok ölték meg, és mi öltük meg, Pilátus elengedte volna, de mi kiegyeztünk Pilátusban, nagy kiegyezők vagyunk mi, élelmes üreslelkűek. Demény elismeri, hogy van sok jó pap is, de ezzel együtt állítja: „Az egyház mint olyan gyáva, az ember pedig képmutató, és ezt legalább ilyenkor, két tojás megfestése közben, nem ártana elismerni, bevallani magunknak.”

A Magyar Nemzetben (7.o.) Körmendy Zsuzsanna A nyugtalan kereszténység címmel leszögezi: „Nagypéntek az origó: ami akkor megtörténhetett, alapja a keresztény életszemléletnek. S ezért a kereszténység a világnak talán a legnyugtalanabb vallása. Mert amit az Isten törvényei szerint el kell fogadnod, azt a krisztusi szellemiség értelmében tulajdonképpen nem fogadhatnád el. Ez már a paradoxonok világa. Lépj rá erre az ösvényre, mert a tapasztalati út nem elegendő. A görögök mindent tudtak arról, amit úgy nevezünk, sors, végzet, halál, hősi harc. Köztük és az istenek között arányos volt a közteherviselés. A kereszténység új arányokat állított föl. Az ember kisebb lett, kevesebb, a zsidó monoteizmus nyomán az Isten is csak Egy. De az Istenhez való gyökeresen más viszony Jézus szenvedéstörténetével kiegészülve egy gyökeresen új emberképet hozott létre. Lehet statisztikákat összeszedni templomaink látogatottságáról, de a kereszténység sorsa nem ezen múlik. Hanem a mi sorsunkon, a mi világviszonyunkon, a mi bátorságunkon. Hogy vállaljuk-e a megváltást.”

A Magyar Hírlapban (3.o.) Bayer Zsolt Feltámadás címmel Newtont idézi: „Aki belekortyol a tudomány kelyhébe, ateista lesz. Aki kiissza, a kehely alján meglelé Istent.” Bayer leszögezi: „Ez az egyetlen bizonyosság. A csakazértis valósága. Minden más kamaszkor, dackorszak, végtelen ostobaság, tömegember, tömegigény, Európa elrablása. Jézus feltámadt! Halleluja! Két évezred tanúságtétele. Igen. Mert kereszténység nélkül az élet maradék elviselhetősége sem lenne meg. Hát becsüljük meg magunkat. Sosem késő.”

A Magyar Nemzetben (Húsvét üzenete: az élet diadalmaskodott 6.o.) Karsay Eszter, a budapesti Klauzál téri Református Egyházközség gyülekezetvezető lelkésze nyilatkozik, aki elmondta: „Nagypéntek tragédiája – az ember tragédiája – Jézus kereszthalála, a húsvét viszont arról szól, hogy az élet diadalmaskodott, és nem a bűn és halál, mert Isten kegyelméből van folytatás. Nagypéntek nagy tanulsága, hogy meg lehetett ülni, keresztre lehetett verni azt, aki jó volt, tiszta, szent és igaz volt, aki értünk lett emberré. Meg lehetett ölni, de elpusztítani nem lehetett. Nem lehet az utolsó szó a gonoszságé, a tévedéseké, nem lehet a félreértéseké, de a féltékenységé és a hatalmaskodásé sem. Isten utolsó szava a megbocsátás és a megbékélés, mert ezt hozta el Jézus nekünk. Azért született e világra, hogy ezt elmondja és elénk élje. De nem értették, mert nem akarták megérteni őt, ezért megölték. Jézus kereszthalált halt azért, mert komolyan gondolta, amit hirdetett Istenről, és az utolsó percekig kitartott mellette. Azt hirdette, hogy a megbocsátó Isten szeret, segíteni akarja az embert és nem tönkretenni. Ő nem bosszúálló Isten. Erről szól húsvét üzenete. Fontos, hogy a feltámadt Jézus a tanítványokat úgy köszöntötte: ’Békesség nektek!”, és nem azt mondta, hogy ’Na, ti híres tanítványok, jól leszerepeltetetek a kereszt alatt’. Tudjuk, hogy a tanítványok szétfutottak. Egyedül Jánosról jegyezték fel, hogy őt ott volt a kereszt alatt. A többiek elbújtak félelmükben vagy keserűségükben. De Jézus nem azért jött vissza a halálból, hogy ítéletet mondjon az emberek, köztük a tanítványai fölött, az ellenségein se akart bosszút állni, akik a keresztfára juttatták. Azért jött vissza, hogy békességet, megbékélést hozzon. Jézus azt akarja, hogy béküljünk meg Istennel. Mert nem Isten haragszik ránk, hanem mi, emberek haragszunk őrá. Mi a haragvó, a bosszúálló, a hatalmaskodó Istennel állunk perben és haragban, Jézus pedig azért jött e világra, hogy megértesse, megtanítsa nekünk: Isten szeret és segíteni akar minket. Ez mind benne van húsvét üzenetében.” A lelkésznő arra is emlékeztet: Jézus egy esetben volt kemény, használt súlyos szavakat, a képmutatókkal szemben. „Amikor a vallásosság törvényeskedő teljesítmény lesz, akkor képmutatóvá tesz, torzít. Ha valaki a vallásosság leple alatt, vagy a vallás álruhájában akar hatalmat mások fölött, esetleg még pénzt és gazdagságot is. Jézus azért vádolta a farizeusokat, hogy az özvegyek és árvák házát fölemésztik, és az adókkal meg a különböző törvényekkel tönkreteszik az embereket. Az ő moráljuk, az ő törvényeik ellen Jézus fellépett és kemény, prófétai hangot használt velük szemben. Ugyanakkor minden szegény, szenvedő és nyomorult emberrel szeretetteljes volt, segítette és gyógyította őket.”

A Magyar Hírlap (A Miatyánk… 17.o.) beharangozza, hogy a Fényszínház legújabb, Jelenések című előadása április 21-én, húsvéthétfőn Budapesten, a Rózsafüzér Királynéja Plébániatemplomban lesz látható. Az előadásban az Úr imádságát, a Miatyánkot dolgozzák fel multimédiás és lézeres eszközökkel. Ebben az újkori, modern feldolgozásban törekednek a szeretet szimbólumainak legszebb megfogalmazására. Zenével, álló- és mozgóképekkel, lézerjelenésekkel, az ima érzelmeinek bensőséges hangulatával. Az előadásban közreműködik St. Martin, aki zenei alkotásaival emeli az est fényét. A lap emlékeztet rá: a fény jelenléte különös erővel szimbolizálja mindazokat a dolgokat, amelyekkel jobbá tehetjük magunk és mások életét.

A maszol.ro A házasság örök és kizárólagos köteléket hoz létre, ezért felbonthatatlan címmel Jakubinyi György gyulafehérvári érsek húsvéti pásztorlevelét közli:

Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim!
Keresztény hitünk alapvető igazsága, mindennapi életünk bizonyossága, és az örök boldogság reménysége Krisztus Feltámadása. Megváltónk családban akart világra jönni, családban nőtt fel és ott tanult mesterséget. Harminc rejtett esztendőt töltött munkás életben a názáreti Szent Család keretében. Amikor Szent Péter felveszi az Egyházba az első nem zsidó, pogány keresztényt, akkor annak egész családját, Kornéliuszt és háznépét, megkereszteli és megbérmálja (Csel 10–11).
Ferenc Szentatyánk meghirdette a család lelkipásztori kérdéseit tárgyaló őszi Rendkívüli Püspöki Szinódust. Február 2-án – Urunk bemutatása ünnepén – Szentatyánk levelet írt a családokhoz, hogy imádkozzanak a Szinódus sikeréért. Azt is jelezte, hogy a Püspöki Szinódus 2015 őszén tartandó Rendes Általános Gyűlésén szintén a család lesz a téma. Ugyanez év szeptemberében rendezik meg Philadelphiában a családok világtalálkozóját. Időszerű hát, hogy a keresztény családdal foglalkozzunk.
A házasság szentségére vonatkozó katolikus tanítást A Katolikus Egyház Katekizmusa foglalja össze (A KEK Kompendiuma, Budapest 2006, 115-118 – 337-350. kérdés). Ezt fogom röviden ismertetni.
Isten szeretetből teremtette az embert. Férfinak és nőnek teremtette. Bensőséges közösségre hívta meg őket: „hogy többé már nem ketten vannak, hanem csak egy test” (Mt 19,6). A Teremető a házasságot azért alapította, hogy a házastársak közösségét és javát előmozdítsa és gyermekeket nemzenek és neveljenek. A házastársi egység az eredeti isteni terv szerint fölbonthatatlan, miként Jézus Krisztus ezt megerősíti: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mk 10,9).
Az áteredő bűn következtében nagyon fenyegeti a házasságot a széthúzás és a hűtlenség. Ezért közvetíti a házasság szentsége a kitartáshoz szükséges kegyelemet. A szentségi házasság Krisztusnak Egyháza iránti jegyesi szerelmének a jele: „Ti férjek, szeressétek a feleségeteket, ahogyan Krisztus szerette az Egyházat!” (Ef 5,25). A házasság nem mindenki számára kötelező. Papokat, szerzeteseket, világban élő megszentelt személyeket „Isten meghív arra, hogy a mennyek országáért vállalt szüzesség vagy cölibátus útján, lemondva a házasság nagy értékéről, az Úr dolgaival törődjenek, és azt keressék, hogyan járhatnak az ő kedvében. Ezáltal Krisztus szeretete abszolút elsőbbségének és annak jelévé válnak, hogy várva várják az Ő dicsőséges eljövetelét.”
A házasság szentsége az egyetlen szentség, amelyet maguk a felek szolgáltatnak ki egymásnak a szentségi házasságkötéskor. „Mivel a házasság a házastársakat az Egyház életében nyilvánosan elfogadott életállapotba helyezi, megkötése pap (vagy az Egyház által minősített tanú) és más tanúk jelenlétében liturgikusan és nyilvánosan történik.” Ezért kéri az Egyház, hogy a szentségi házasságkötést (esketést) lehetőleg az egyik fél plébánosa végezze a plébániatemplomban hívek részvételével, esetleg nászmise keretében. „A házassági beleegyezés akarati aktus, melyet egy férfi és egy nő fejez ki arra vonatkozóan, hogy kölcsönös és véglegesen egymásnak ajándékozzák magukat, hogy a hűséges és termékeny szerelem szövetségében éljenek.” „Az érvényes házasságkötéshez a belegyezésnek az igaz házasságra kell vonatkoznia, emberi cselekedetnek, azaz tudatosnak és szabadnak, erőszaktól és kényszertől mentesnek kell lennie.” Ezért kéri az Egyház, hogy „a házasulandók esküvőjük előtt legalább három hónappal jelentkezzenek a plébánián” (Gyulafehérvári Főegyházmegye, Zsinati Könyv, Kolozsvár 2001, 55, 34. pont), és vegyenek részt az előkészítő jegyes oktatáson. Ott ismerik meg a házasságra vonatkozó katolikus tanítást, és megbeszélhetik nehézségeiket.
A katolikus és nem katolikus megkeresztelt fél, vagyis keresztények között kötött házasságot vegyes házasságnak nevezzük. A vegyes házasság megkötéséhez kérni kell a Főegyházmegyei Hatóság engedélyét. A katolikus és meg nem keresztelt (tehát nem keresztény) fél között kötött házasságot valláskülönbséggel kötött házasságnak nevezzük. Ilyen esetben felmentést kell kérni a Főegyházmegyei Hatóságtól. „Mindkét esetben lényeges, hogy a felek ne zárják ki a házasság céljainak és lényeges sajátosságainak elfogadását, s hogy a katolikus fél vállalja a hit megőrzésének, és a gyermekek megkeresztelésének és katolikus nevelésének kötelezettségét, amit a másik félnek is ismernie kell.” Az Egyházi Törvénykönyv (1125. kánon) lehetősége szerint, Erdélyben a Jegyzőkönyv aláírásával kérjük a nem katolikus féltől annak igazolását, hogy ismeri katolikus házastársa vallási kötelességeit. (Főegyházmegyei Hatóság 1560/1997. számú 1997. szeptember 17-én kiadott rendelkezése.)
A házasság szentsége örök és kizárólagos köteléket hoz létre, ezért a házasság felbonthatatlan. Azért szentség, hogy kegyelmet közvetítsen a házastársaknak ahhoz, „hogy az életszentséget a házaséletben és a gyermekek felelős elfogadásával és nevelésével érjék el.” A házasság szentségét súlyosan sértő bűnök: a házasságtörés, a többnejűség, a termékenység elutasítása, a válás. „Az Egyház megengedi a fizikai szétválást – még akkor is, ha kívánatos a kibékülésük –, ha házastársak együttlakása súlyos okokból gyakorlatilag lehetetlenné vált. Azonban e házastársak egyike sem szabad egy új életközösség megkezdésére, amíg a másik él, kivéve, ha a házasságuk semmis volt, és ezt az egyházi tekintély kinyilvánítja.”
„Az Egyház különleges figyelemmel van az elváltak iránt, és hívja őket a hívő imádságos életre, a szeretet tetteinek gyakorlására és a gyermekek keresztény nevelésére. Az újraházasodott elváltak azonban nem kaphatnak szentségi feloldozást, sem szentáldozáshoz nem járulhatnak, sem bizonyos egyházi megbízatást nem kaphatnak, amíg ez az állapot tart, mely objektíven ellenkezik Isten törvényével.” Nem azt jelenti, hogy ők „rosszabbak”, mint mások, de a szabálytalan helyzetük zárja ki őket a szentségek vételéből. Súlyos betegség esetén és halálveszélyben mindenkor felvehetik a szentségeket. A labdarúgásban is nem a legrosszabb játékos kapja a bűntető cédulát, hanem az, aki szabálytalanságot követ el.
Az Anyaszentegyház Jézus Krisztus Titokzatos Teste. A család „megmutatja és megvalósítja az Egyháznak, mint Isten családjának közösségi és családi természetét. Minden tagja a maga szerepe szerint gyakorolja a keresztségi (általános) papságot, hozzájárulva ahhoz, hogy a család a kegyelem és az imádság közössége legyen, az emberi és keresztény erények iskolája, s a gyermekek felé a hit első hirdetésének a helye.” Ezért nevezzük a keresztény családot család-egyháznak is. Ha azt akarjuk, hogy Isten segítségével fennmaradjon Egyházunk, népünk Erdély földjén is, akkor vállaljátok a keresztény családegyházat, a szentségi házasság kegyelemközvetítő erejében bízva.
Sajnos a tömegtájékoztatás olyan híreket terjeszt, hogy Ferenc Szentatyánk változtatni fog a családról szóló katolikus tanításon. Ne higgyetek a megtévesztő félretájékoztatásnak! Az Anyaszentegyházat a Szentlélek vezeti, és amikor a Szentatya a világegyházat megkérdezve, mint legfőbb tanító nyilatkozik („ex cathedra”), akkor hit és erkölcs dolgában csalatkozhatatlan.
Az idén ismét elővételezzük ökumenikus mozgalmunk célját, a keresztények egységét – legalább is naptári szinten – keresztény főünnepünk, a Húsvét közös megtartásában Keleten és Nyugaton. Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves testvéremnek és minden jóakaratú embernek!

Magyar Kurír