Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Hetekben (12-13.o.) Pátkai Mihály Zsidó keresztények Izraelben című összeállításában ismerteti a Jerusalem Post című izraeli újság egyik cikkét, amely részletesen foglalkozott a zsidó keresztények helyzetével Izraelben. A napilap szerint a Messiás-hívőkkel (így nevezik a Jézus Krisztusban hívő zsidókat) szemben sok az alaptalan előítélet, mozgalmukat az ultraortodox judaizmus titokzatos szektának tartja, amely a kiszolgáltatott, gyenge embereket cserkészi be és téríti át a keresztény hitre. A Jerusalem Post cikkéből kiderül: esetenként komolyabb atrocitásokra is sor került a Messiás-hívőkkel szemben. Jeruzsálemben és Kirját Jamban ismeretlen tettesek bombát dobtak a közösség épületeire – mindkét esetben az éjszaka közepén, így szerencsére senki sem sérült meg. Beersevában egy keresztelési szertartást zavartak meg haredin aktivisták, míg Aradban szombatonként gyakran leköpik és becsmérlik az imára tartó Messiás-hívőket. Az amerikai Külügyminisztérium vallásszabadságról szóló legutóbbi jelentése szerint Izraelben „a Messiás-hívő zsidók zaklatása… az ortodox zsidóság részéről megnövekedett.” Az elmúlt évben két különösen súlyos esetre is sor került, amelyek szerepelnek is a külügyminisztériumi jelentésben. Or Jehuda településen az ultraortodox Sasz Párthoz közel álló Uzi Aharain polgármester irányítása alatt kampány zajlott a Messiás-hívőkkel szemben. 2008. május 15-én a polgármester felkérésre a helybéli haredim vallásos iskola tanulói összegyűjtötték a Messiás-hívők által korábban kiszórt Újszövetségeseket, és a zsinagóga előtt tüzet raktak belőle. Március 20-án pedig David Ortiz Messiás-hívő pásztor tizenöt éves fia sérült meg súlyosan, amikor egy rejtett pokolgép robbant a házuk elé rakott kosárban. Az összeállítás szerint azonban a társadalom többsége toleráns e kisebbség iránt, amelynek tagjai zsidó származásuk mellett a világszerte több százmilliós evangéliumi kereszténység tagjainak vallják magukat.

Hazai hírek

A Népszabadság (8.o.) Gesztus vagy kenyér? címmel ír arról, hogy a tavalyi év végén a világon elsőként Magyarországon megjelent a Biblia cigány (lovári) nyelvű fordítása, amely Vesho-Farkas Zoltán költő és műfordító munkája. A könyvet a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat gondozta. (Lásd 2008. december 23-ai számunkban a Megjelent a teljes Biblia lovári fordítása című hírünket – a szerk.) Vesho-Farkas Zoltán, aki jelenleg a Római Liturgia Szertartás-könyvét fordítja, a lapnak elmondta: minden hívő embert nemes feladatként vonzott volna a munka, de a műfordító szempontjából is izgalmasnak ígérkezett. A fordító a szöveghűség mellett a szentírási könyvek hangulatát, tartalmi és vallási mondanivalóját, a különböző korokban keletkezett írások kulturális hátterét is szem előtt tartotta. Tarjányi Béla professzor, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat ügyvezető elnöke szerint „A fordításnak elsősorban gesztus értékű üzenete van. A cigány nyelvű Biblia olyan üzenetet hordozhat, amelyben az egyház kijelenti: az európai, azon belül a magyarországi cigányok és nem cigányok kapcsolatát evangéliumi alapokon szeretné megerősíteni. Ám ezt a szimbolikus jelentést a gyakorlatban is szerették volna tolmácsolni, a hétköznapi élet megannyi színterén. Például ha egy pap romani nyelven olvas fel a cigány fiataloknak, illetve egy roma esküvőn a saját nyelvükön hallják a jelenlevők az evangélium tanításait, jóval nyitottabbá válnak az üzenet befogadásakor.” Dúl Géza, a magyarországi cigánypasztoráció vezetője elmondta: „Nem vállalkoznék arra, hogy megsaccoljam: a cigány nyelvű Biblia mennyire terjedhet el. Ez a jóslás kategóriájába tartozna. A puszta tény azonban, hogy a cigányság világkonferenciáján elfogadott nyelven jelent meg, már önmagában is nagy jelentőséggel bír. Kifejezi, hogy a cigányság az egyház része.” A Népszabadság hozzáteszi: „Félő azonban, hogy a fordítás jelentősége csupán szimbolikus üzenet marad, hisz a jelenleg latin betűkre átültetett lovári nyelvű Szentírás szerény olvasói tábort feltételez. Azt, hogy az új szavak megjelennek-e a mindennapi használatban, beszivárog-e a hitéletbe, igazi táplálékként szolgál-e a mű, vagy megmarad olyan vállalkozásnak, amely csak hangzatos elveket és pályázati pénzeket vonzott magához, ma még szinte lehetetlen megmondani. Ez felerészt a roma lakosság igényeitől és az egyház most még ébredező készségétől és szemléletváltozásától függ.”

Magyar Kurír