Napi sajtószemle

A Népszabadság (Williamson… 6.o.) és a Magyar Nemzet (Bocsánatot kért… 8.o.) is beszámolnak arról, hogy Richard Williamson brit katolikus püspök tegnap bocsánatot kért mindazoktól, akiket megsértett a holokausztot tagadó kijelentéseivel. A Vatikánnak írt levelében sajnálkozását fejezte ki az egyháznak és a III. Birodalom idején igazságtalanságot elszenvedő áldozatok rokonainak, illetve túlélőinek. Saját korábbi kijelentéseit azzal magyarázta, hogy ő nem történész. „Isten előtt bocsánatot kérek mindazoktól, akik őszintén felháborodtak azon, amiket mondtam” – szögezte le a püspök a levélben.

A Hetekben (Megismerni és tisztelni… 10-11.o.) Bernard LaFayette baptista lelkész, az 1968-ban meggyilkolt Martin Luther King egykori munkatársa nyilatkozik, aki a közelmúltban hazánkban járt. Elmondta: „Nekem mint protestáns lelkésznek és teológusnak az a meggyőződésem, hogy a hit emberei – mint amilyen King is volt – a politikusoknál többet tudnak tenni az emberek közötti megbékélésért. Túl tudnak látni a politikai horizonton. Ez nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyják a társadalmi, gazdasági és szociális körülményeket. A hitnek a horizontja mindezeket magában foglalja, de ennél messzebbre is tekint, mert az élet teljességével foglalkozik. A hit munkaterülete a teljesség, és az az, ami az élet minőségét meghatározza, mert az emberekkel megérteti, milyen kapcsolatban állnak a Teremtővel. Az erőszakmentes mozgalom éppen a Teremtővel való kapcsolat miatt tiszteli az embert. Nem szabad csak egy dimenzióban gondolkodnunk, az ember és ember közötti vízszintes kapcsolatban, felfelé is kell tekintenünk. Így tudjuk megérteni azt, hogy testvérei vagyunk egymásnak. Az Írások arra tanítanak bennünket, hogy nem elég csak a szívünkben szeretnünk egymást, hátratett kézzel, a katedrálisok falai mögé vonulva, hanem tennünk kell a másikért. Ez az elhívásunk nekünk, keresztényeknek. Amikor azt látjuk, hogy a társadalomban problémák gyűlnek össze, felelős szerepet kell vállalnunk. Amerikában azt láttuk, hogy minden esetben, amikor jelentős előrelépés történt, a lelkészek nagy szerepet vállaltak. Az egyházak, a gyülekezetek el tudják indítani a párbeszédet a különböző emberek között. Például itt Magyarországon számomra meglepő volt, hogy milyen nagy a távolság a roma és a nem roma emberek között. Ha nem szólítják meg a romákat, az elidegenedés növekedni fog, és ebből csak erőszak és gyűlölet származik… a legfontosabb meghallani a másikat. Sokszor elfordítjuk a fülünket, pedig az illető akar valamit mondani. Aki képtelen a kommunikációra, a családon belül is hajlamos az erőszakra. El kell ismernünk a különbözőségeket, de nem kell túlzottan felnagyítanunk ezeket. Sokkal több hasonlóság van bennünk, mint különbség… Az erőszakmentesség ezt tanítja: ha nem is tudjuk megállítani a konfliktust, akkor is tudjuk kezelni. Ha többet tudunk egymásról, jobban tiszteljük a másikat. Ha azt akarjuk, hogy igazságosan ítéljenek meg bennünket, akkor mi is legyünk igazságosak másokhoz. Sokan az életüket adták ezért.”

A Népszabadságban (9.o.) Torma Tamás A szent, a profán és a praktikus címmel mutatja be a gödöllői katolikus Szentháromság-templomot, amelynek tervezője Nagy Tamás, a hazai templomépítészet egyik meghatározó alakja, aki egyébként hívő evangélikus. A cikkíró egyetért operatőr kollégájával, aki azt mondta: ha nem látná a tornyon a keresztet, Nagy Tamás alkotása akár művelődési ház is lehetne. Torma Tamás szerint „… a rendszerváltás utáni puritán-modern templomépítészet kiemelkedő darabja épült meg Gödöllőn: semmi historizálás, a lecsupaszított építészeti ősformákból és a plebejusan egyszerű, mégis időt álló téglából Nagy Tamás tovább alakítja/gazdagítja egyéni életútját is.”

Magyar Kurír