Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (A holokauszttagadó püspök… 8.o.) és a Magyar Nemzet (Williamson… 8.o.) is beszámolnak arról, hogy tegnap visszatért hazájába a holokauszt tagadása miatt célkeresztbe került Richard Williamson brit katolikus püspök, miután Argentínából kiutasították.
A Népszabadság beszámolója kiemeli: „A renegát püspök, aki nemrégiben egy svéd televízióállomásnak adott interjújában vitatta a második világháborúban zsidók millióit elpusztító gázkamrák létezését, hirtelen megnémult: a feléje irányuló riporteri kérdésekre egyáltalán nem reagált.”
A Magyar Nemzet hangsúlyozza, hogy jogi kifogások nem merültek fel „az ultrakonzervatív” püspök beutazása ellen Nagy-Britanniában, mert a szigetországban nem büntethető a holokauszt tagadása. A polgári napilap közli azt is, hogy a belga Joods Actueel nevű nevű folyóirat antiszemita nézetek terjesztésével vádolta meg a Szent X. Pius Testvériséget, többek között azért, mert a közösség belga ágának honlapján a zsidók „világuralmi törekvéseiről” értekeznek.

Hazai hírek

A Népszabadságban (Jézus… 6. o.) Székely János, esztergom-budapesti segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációért felelős vezetője nyilatkozik. Azzal kapcsolatban, hogy Czene Gábor interjúkészítő kifogásolta, a püspöki kar eddig egyetlen alkalommal sem szólalt meg, hogy csitítsa a cigányellenes indulatokat, Székely János kifejtette: „A katolikus egyház nagyon sokfajta kapcsolatot ápol a cigánysággal, és egyáltalán az ország lakosságával, a romák esetében is millió módon próbál tenni és szólni. Nem csak a legfelső szint létezik. Minden egyházmegyében van olyan személy, aki cigányügyi referenséként dolgozik. Ennek a hálózatnak a vezetője, Dúl Géza többször is nyilatkozott az ügyben.” A püspök szerint „igen sok a nyilatkozat, és kevés a tényleges cselekedet. Viszont lényegesnek tartanám, hogy a cigánysággal kapcsolatos tényeket megismerje a lakosság, és az egyház is formálja kicsit a szemléletet. Bennem egyébként születőben van egy írásféleség olyasmi címmel, hogy Jézus és a cigányok. Arról szólna, hogy Jézus, ha a mai Magyarországon élne, hogyan állna hozzá ehhez a kérdéshez… Az evangéliumra és Krisztusra leginkább két dolog jellemző: igazság és szeretet. Az egyháznak nagyon fontos üzenete lenne, hogy az összes embertelenséget és törvénytelenséget elítélje, próbáljon segíteni abban, hogy enyhüljenek a feszültségek. Sok összetevője van annak, miért alakult így a helyzet. Nagy bajnak tartom, hogy rengeteget beszélünk a cigányokról, de a legfontosabb pontokon, ahol tennünk kellene – munkahelyhez juttatás vagy oktatás –, alig történik valami. Az sem helyes hozzáállás, ha a problémákat eltussoljuk. Gondoljunk például Kelet-Magyarországra, ahol a vagyonbiztonság jelentősen csökken. Talán közrejátszott ebben az állam egyfajta puha magatartása is, amely majdhogynem bátorít bizonyos enyhébb bűnözési formákat. Úgy néz ki, a politika ezeket tolerálja.” Székely János elmondta azt is, nemrég látott egy felmérést, ami kimutatta, hogy „a mély szegénységben élő társadalmi csoportok körében nagyjából egyforma a bűnözés mértéke. Tehát semmiképpen sem lehet azt állítani, hogy a cigányság hajlamosabb a bűnözésre.” A püspök leszögezte: „Az embernek néha olyan érzése támad, hogy a politika célja a szavazatszerzés, semmi más. Lehet, hogy tévedek, de könnyen el tudom képzelni, hogy az ilyen puha magatartás is azt a célt szolgálja, hogy a politika a maga számára biztosítsa a cigányok szavazatait… Mindenki érzi, hogy Magyarország jövője nagymértékben függ attól, képesek vagyunk-e testvérként együtt élni.” A cigánypasztorációért felelős püspök elmondta azt is, korábban jelezte: szívesen vállalja ezt a feladatot, hiszen fiatal papként nagyon jó viszonyban volt cigányokkal, főleg Érsekvadkerten. Felidézte: „A cigányságnak Érsekvadkerten sokáig szinte semmilyen kapcsolata nem volt a katolikus egyházzal. Az előző pap be sem engedett romákat a plébániára, még a kertbe se, csak a kapun keresztül tárgyalt velük. A cigány gyerekek rendesen jártak iskolába, de hittanra egyáltalán nem. Amikor odakerültem, az iskola folyosóin próbáltam ismerkedni velük. Gitároztam, a cigány himnuszt is megtanultam. Néhányan egy idő után beültek az óráimra, pár hónap múlva pedig elmentünk egy buszos kirándulásra Diósjenőre, a strandra. Rettentően boldogok voltak, hogy valaki különprogramot szervez nekik… A kirándulás jól sikerült, a végén az egyik kissrác meghívott, hogy menjek el hozzájuk. Este, a mise után el is mentem. A fél utca összeszaladt, táncoltak a tiszteletemre, énekeltek, ünnepi beszédeket mondtak. Mesélték, hogy amióta világ a világ, nem fordult elő, hogy a pap eljött volna a cigányokhoz. Nyilván nemcsak a papokra igaz, hanem általában is, hogy kevesen lépnek őfeléjük… Látogatásom után a gyerekek már a plébániára is eljöttek. Gyakran szándékosan egyedül hagytam őket. Soha semmi nem tűnt el. Örültek, hogy megbízom bennük, és igyekeztek megfelelni a bizalomnak. Később a felnőtteket is megszólítottam. Képeket mutattam Jézus életéről, filmeket vetítettem. Döbbenetes volt a hatás. A cigány emberek megnyíltak előttem, őszintén beszéltek még a botlásaikról is. Egészen más légkör uralkodott, mint egy hagyományos hittanórán. Sokan évtizedes együttélés után egyházi házasságot kötöttek.” Székely János arra is figyelmeztetett: „… a hiteles emberség és kereszténység fokmérője, hogyan viselkedünk a szegényekkel, a kitaszítottakkal. Ebből kiderül, kinek mi lakozik a lelkében.”

Magyar Kurír