Napi sajtószemle

Ferenc pápa szentföldi apostoli látogatásáról

A Népszabadság (3.o.) A közel-keleti békéért imádkozott a pápa, a Népszava (8.o.) Betlehemben a pápa, a Magyar Hírlap (6.o.) Ferenc pápa támogatja Palesztinát, a Magyar Nemzet (16.o.) Szentföldön a pápa címekkel számolnak be a Szentatya útjáról, kiemelve, hogy beszédében megbékélést hirdetett, majd az izraeli és palesztin elnököt is a Vatikánba invitálta egy közös imára a békéért. A Magyar Nemzet megjegyzi: Ferenc pápa nyitottságból is példát mutatott, hiszen I. Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárkával is találkozott.

A Népszabadságban (11.o.) Szőcs László Ha csak jottányit is címmel megállapítja: „Kevés ilyen jó szándékú, békés ember tűnt fel az utóbbi időben a világpolitika felső köreiben, mint az argentin pápa.” A szerző úgy véli: „Ha elég sok, elég befolyásos ember hallgat Ferenc békefelhívó szavára, s ez egy jottányit is előbbre viszi a Közel-Keletet, már megérte a vizit.” 

Egyéb témák

A nyugatijelen.com Tóth János a magyar családokért gyalogol címmel mutatja be Tóth János nyugdíjast, aki a Baranya megyei Siklóson él, ahol 43 éve fiatal úszók, illetve cserkészek oktatásával foglalkozik, de külkereskedelmet és teológiát is végzett, tehát széles látókörű ember. A 2004. december 5-én történt népszavazás hatására úgy érezte, valamit tennie kell: elhatározta, hogy a határon túli magyarokkal való kapcsolattartás, az értük hozandó áldozatvállalás céljából gyalog indul a csíksomlyói Mária-búcsúra. A hírportálnak elmondta: „Talán az győzött meg leginkább, hogy a gyermekekkel való foglalkozás évei alatt rájöttem: a családok üresen konganak. Nem imádkoznak, belső szegénységben élnek, mert nem együtt imádkoznak. Eltérve az ószövetségi embertől, aki leült a családja körében, ahol a Tórából felolvasva együtt imádkoztak. Ne menjünk olyan messzire, mert még a nagyapáink is azt tették, hogy a reggeli és esti Mária-harangszó, valamint a déli, a Nándorfehérvárért szóló harangszó bárhol is találta őket, levették a kalapjukat és nem szégyelltek imádkozni. Nekünk az a nagy bajunk, hogy szégyellünk imádkozni. Magam jelenleg is a cserkészeten keresztül gyermekeket tanítok úszni, amit mindig közös imával fejezünk be. Harkányba szoktunk járni, ahol több ezren tartózkodnak a strandon, miközben foglalkozás végén bemegyünk a vízbe, körbeállítom a gyermekeket a mögöttük álló szüleikkel együtt, majd egy gyermek által vezetett imára hangolódunk mindnyájan. Érdekes, hogy akármilyen fürdőzők tartózkodnak mellettünk, ha nem értik is, érzik az imát, ezért tisztelettel félreállnak. Tehát az imának van ereje, csak nem biztos, hogy megérezzük, elfogadjuk. Amikor megváltozunk, az imát el tudjuk fogadni, akkor fog a magyarság igazán lelkileg megújulni. A családok akkor tudnak majd kilépni a mocsokból. Addig azonban az egyszemű ördög, a televízió irányítja a családok életét. A 2011-es utamnak a mottója, az azóta már szentté avatott II. János Pál pápának a gondolata volt: ’A naponta együtt imádkozó család együtt is marad’. Ez a célom, hogy minél több helyre elvigyem a gondolatot. Akivel kezet fogok, megszólítom, adok neki egy szentképet, egyben házi feladatot is, ami imádkozásra vonatkozik.”  Tóth János elmondta, idén harmadszor zarándokol gyalog Csíksomlyóra. „Május 2-án indultam Siklós-Máriagyűdről, a kegyhelyről, majd Máriakéménd, Mohács, Hercegszántó, Kelebia, Szeged, Makó, Arad, Máriaradna érintésével haladok Csíksomlyó felé. Gyalog megyek, de nem egyedül, mert a hozzávetőleg 850 kilométeres út minden lépésénél velem van Isten. Szívem vágya, hogy Csíksomlyóra a hegyeken átkelve jussak el. Mert azt szeretném, ha kiépülne egy gyalogos zarándok útvonal, aminek az ezeréves határnál kellene végződnie. A mostani útra összesen 30 napot szántam, de vannak tartalékok. Példának okáért, most Arad-Gájból – ahol Sándor Tivadar plébános úrnál szálltam meg, és a bátyja, Sándor Rezső kalauzol Aradon –, csupán Szépfaluig megyek, de van úgy, hogy Déván is megállok egy napra. Naponta általában 30-38 kilométert megteszek.” A kérdésre, hogy számára a zarándoklat lelki elégtétel-e, Tóth János azt válaszolta: „alamit kaptam, amit felajánlottam az imádságos családjaink lelki felemelkedéséért. Ezt már sokan látják, sőt a politikusaink is mondják, hogy elsősorban nem gazdasági, hanem a lelki problémák okoznak gondot, a lelki posvány, amiben a családok sínylődnek. E posványtól való megszabadulásért, a családok lelki feloldozásáért vállalom a zarándoklatot.”

A szekelyhon.ro Csíkszereda lakóiért imádkoztak című tudósítása szerint a csíkzsögödi Szentháromság-plébániatemplom volt a kezdőpontja annak a zarándoklatnak, melynek során immár negyedszerre fűztek rózsafüzért Csíkszereda köré, imával és énekszóval ölelve át a várost. Indulás előtt Péterfi Attila Csongor, a Gyulafehérvári Caritas gazdasági ágazatának igazgatója, a zarándoklat vezetője osztotta meg gondolatait a jelenlevőkkel.  „Imádkozunk azért, hogy városunk egyre inkább nyitottabb legyen, hogy a szeretet és a hit uralkodjon lakói között. Imádkozunk a családokért, a mai alkalommal pedig főleg azért, hogy a munkanélküliség keresztje, ami nagyon sok édesapja vállát nyomja, lekerüljön róluk” – fogalmazott a mostani zarándoklat céljaival kapcsolatban Péterfi. Hozzátette, útjuk során imáikba foglalják a gyerekeket, hogy szeretetben nőjenek fel, megismerjék, megtapasztalják a kereszténységet, és annak szellemében váljanak felnőtté. „Imádkozunk azokért is, akik még távol vannak Istentől, hogy megtalálják a hozzá vezető utat. Ugyanakkor ez a nap egy missziós lehetőség arra, hogy megvalljuk hitünket” – nyomatékosított köszöntőjében a zarándoklat vezetője. A zarándokok tizenhat kilométeres útjuk során rendhagyó módon a rózsafüzér titkai alapján az élet útjáról is elmélkedtek: többek között a gyerekvállalásról, a családok helyzetéről, a mindennapi élet nehézségeiről, az emberré válás folyamatáról. A „rózsafüzér” első állomása a Szent Ágoston-templom volt, majd a csíksomlyói kegytemplomnál, a szintén csíksomlyói Szent Péter és Pál-templomnál, valamint a csíktaplocai Mindenszentek-templomnál köszöntötték a városi zarándokokat. A központban található Szent Kereszt-templom érintésével ért vissza az esti órákban a zarándoksereg a csíkzsögödi istenházához, ahol szentmisével zárták az imádságos együttlétet.

Ugyancsak a szekelyhon.ro Elsőáldozók a csíksomlyói kegytemplomban címmelszámolnak be arról, hogy májusutolsó vasárnapján a délelőtti szentmise keretében a  csíksomlyói egyházközséghez tartozó huszonnyolc fiatal járult első szentáldozáshoz a csíksomlyói kegytemplomban. A felújítás alatt álló Szent Péter és Pál-plébániatemplom helyett a csíksomlyói pápai kisbazilikában találkoztak a székely ruhába öltözött gyermekek az Úr Jézussal. Szülők, keresztszülők, rokonok és jelenlévők imádkoztak a gyerekekért, hogy a ma szívükbe fogadott Úr Jézustól a mai világ összevisszaságában soha ne szakadjanak el. A szentmise főcelebránsa Incze Dénes címzetes esperes, nyugalmazott plébános volt. Kovács Attila csíksomlyói plébános az ünnep főszereplőit köszöntötte. „Ma életetekben először találkoztok Jézussal a kenyér és a bor színe alatt. De nem csak ti örvendtek ennek a napnak, hanem mi is. A templom feldíszítve, mindenki ünneplőben, mosoly az arcokon, mégis a legnagyobb öröm magáé Jézusé.” Elmélkedésében a plébános egy tanulságos történetet osztott meg a hallgatósággal az igazi gazdagságról.  „Ha Krisztus bent van a szívetekben, mindenetek megvan. Éppen ezért keressétek a vele való találkozást. A mai elsőáldozás legyen végtelen sok áldozás kezdete, nehogy az utolsó legyen.”

A nyugatijelen.com  Emlékezetes nap címmel tudósít arról, hogy az arad-ségai katolikus templomban vasárnap 8.30 órakor kezdődött magyar nyelvű szentmisén 6, míg a 12.30 órakor kezdődött román nyelvű szentmisén 12 gyermek járult első szentáldozáshoz. A magyar szertartáson megtartott szentbeszédében Király Árpád főesperes-plébános az első szentáldozás fontosságát ecsetelte. A gyermekek keresztény hitének megtartásáról, lelki épüléséről eddig a szüleik, illetve a keresztszüleik gondoskodtak. Az első szentáldozáskor azonban, amikor tudatosan készülnek arra, hogy magukhoz vegyék Krisztus testét, a hitük megtartásának a felelősségét is vállalniuk kell. Hogy mennyire fontos ez egy ember életében, Napóleon példájával támasztotta alá, aki a kérdésre, hogy melyik volt életének a legszebb, legemlékezetesebb napja, azt válaszolta: amikor első szentáldozásban részesült. Miután a főesperes-plébános első szentáldozásban részesítette a három leányt és az ugyanannyi fiút, mindnyájuknak egy-egy szentkép kíséretében imakönyvet ajándékozott, majd az elsőáldozók bemutatták énekes, verses, ünnepi műsorukat.

A Magyar Hírlapban (8.o.) Földesi Margit és Szerencsés Károly Méltóságteljes ünneppé emelkedett a hit kongresszusa címmel emlékeznek meg arról, hogy 1938. május 25-29. között Budapesten rendezték meg a 34. Eucharisztikus Világkongresszust. A szerzők kiemelik: „Sem előtte, sem utána ilyen grandiózus nemzetközti esemény helyszíne nem volt Budapest. A rendezvénnyel legfeljebb a millenniumi ünnepségek vetekedhettek pompában, nagyszerűségben és hatásban. Az esemény sok százezres tömeget vonzott Budapest utcáira, tereire. A katolikus egyház és a magyar nemzet egységbe forrásának bizonyítéka, a fenyegető rémségek elől a szeretetbe, hitbe bújás kétségbeesett kísérlete. A kongresszus eseményei szerves egységbe fonódtak a Szent István-évvel, s így elmosódhattak a felekezeti különbségek, a magyar nemzet és állam ünnepségére is sor kerülhetett első királyunk halálának kilencszázadik évfordulóján.” A cikkírók fotót közölnek Mindszenty József egykori bíboros, hercegprímásról, hangsúlyozva: az akkor még zalaegerszegi plébánosként szolgáló Mindszenty a rendezvény egyik központi alakja volt, a képen egy hívőt gyóntat éppen a kongresszus centrumának számító Hősök terén.

A Magyar Nemzet (Böjte Csaba… 6.o.) idézi Böjte Csaba ferences szerzetest, aki a hétvégi nagymarosi ifjúsági találkozón elmondott beszédében így fogalmazott: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem juttok be a mennyek országába.” Csaba testvér ebből a jézusi gondolatból kiindulva beszélt arról, hogy mit lehet a kisgyermekektől, leginkább a kis Jézustól tanulni. 

Szintén a Magyar Nemzet (6.o.) „Legyenek láthatóvá tetteid!” címmel tudósít arról, hogy a debreceni Nagytemplom előtti téren több ezren gyűltek össze határon innen és túlról szombaton, hogy emlékezzenek a Kárpát-medencei református egyházak együttműködésének és szövetségének megerősítésére. A lap emlékeztet rá: öt éve a Nagytemplomban tartották a magyar református egyház létrejöttét kimondó alkotmányozó zsinatot. A debreceni fesztivált megelőzően Budapesten, a Ráday utcában református zenei fesztivált rendeztek, pénteken fáklyás felvonulással ős ünnepi istentisztelettel ünnepeltek a reformátusok.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (4.o.) Zarándoklat a cigányságért címmel beszámol arról, hogy Balog Zoltán emberi erőforrások miniszter szombaton Szent Sára ünnepén a saliers-i cigányok második világháborús internálótáboránál megemlékezésen és koszorúzáson vett részt, majd kitüntetést vett át a francia városban. Beszédében leszögezte: „A zarándoklat vallási szempontból az európai cigányok egyik legjelentősebb ünnepe, ilyenkor arra emlékeznek, hogy a legenda szerint itt vetette partra Sárát a tenger, és azóta, vagyis kétezer év óta élnek itt cigányok.” Európában itt van az egyetlen olyan emlékmű, amelyet egy cigány internálótábor emlékére emeltek, hiszen 1942-1945 között ide internálták a franciaországi cigányokat, majd innen vitték egy részüket koncentrációs táborokba. A cigányok történelme az európai történelem része, és „aki nem tud a múltjáról, annak bizonytalan a jövője”, tehát fontos a múltnak erről a részéről is megemlékezni – mondta a miniszter. Balog Zoltán lényegesnek nevezte az ünnep vallási részét, mert a vallás mindig segít az embereknek, hogy jobbá, stabilabbá tegyék az életüket. A humán tárca vezetője arról is beszélt, hogy Magyarországnak tekintélye van Európában a romakérdést illetően, hiszen 2011-ben a magyar EU-elnökség érte el az európai romastratégia elfogadását.

A Magyar Hírlap (Zsidókra… 2.o.) és a Magyar Nemzet (Emlékezés… 4.o.) beszámolója szerint a hetven évvel ezelőtt Nagykanizsáról és környékéről deportált zsidóknak állít emléket az a kiállítás, amelyet személyes tárgyakból, iratokból és számos fotóból állítottak össze az évtizedek óta romos belvárosi zsinagógában. Verő Tamás főrabbi a megnyitón elmondta: 1944 tavaszán ebből a zónából tíz vonattal csaknem 30 ezer zsidót szállítottak el koncentrációs táborokba. 

Magyar Kurír