Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Hetekben (13.o.) Benke László Darwin a Vatikánban című összeállításának témája, hogy a 2009-es Darwin-év alkalmából március első hetében a Vatikán nemzetközi konferenciát rendez, melynek célkitűzése, hogy „megvizsgálja Darwin munkásságát, és feloldja a darwinizmus és a teológia közötti ’félreértéseket’. A katolikus egyház képviselői nem látnak alapvető összeférhetetlenséget a tudományos evolúcióelmélet, a bibliai tanítások és a teológia között.” A cikkíró idézi többek között II. János Pál pápát, aki 1996-ban a Pápai Tudományos Akadémián fejtette ki, hogy „az új fölfedezések egyre inkább annak felismeréséhez vezetnek bennünket, hogy az evolúció több mint hipotézis, és fontos egységesítő szerepet látszik betölteni a tudomány legkülönbözőbb területein.” Elemzők szerint II. János Pál „ezzel helyt adott az elképzelésnek, mely szerint az ember majomszerű ősökből fejlődött ki, mindamellett fenntartotta, hogy minden egyes embernek a Teremtő ad lelket.” Benke László szerint a bibliai teremtéshit védelmezői a szövetségesüknek tartják XVI. Benedek pápát, aki A názáreti Jézus című könyvében az evangéliumok kapcsán „a történeti-kritikai módszer határairól” értekezett, a hitet nélkülöző, tudományoskodó szemléletet pedig elítélte. A Szentatya így fogalmazott: „A tudományos exegézis látszólagos eredményeiből szőtték a legrosszabb könyveket, amelyek lerombolják Jézus alakját, és szilánkokra törik szét a hitet.” A Hetek cikkírója szerint „Ratzinger részben a modernista írásmagyarázatot kívánta visszaszorítani, hogy ezzel aztán Jézust mintegy ’visszaadhassa az egyháznak’. Sok radikális teológussal szemben, akik a bibliai szöveget szétszedik, de újra össze már nem rakják, kijelenti: ’Hitelt adok az evangéliumoknak’. Mindemellett a katolikus egyház ma a bibliai teremtéstörténetet a teremtés folyamatának allegóriájaként értelmezi: felfogása egyfajta ’teista evolúció’, mely szerint Isten akár a biológiai alkalmazkodást és kiválasztódást is használhatta a teremtésben. Ennek megfelelően egyaránt szembeszáll mindazokkal, akik az evolúciós elméletet az ateizmus bizonyítékaként értelmezik – vagy éppen azt a társadalmi viszonyokra alkalmazva egyfajta ’szociális darwinizmust’ hirdetnek – és azokkal is, akik a Genezist ’természettudományos leírásnak tekintik’.” Benke László idéz Gánóczy Sándor katolikus teológusnak a Magyar Tudomány decemberi számában megjelent tanulmányából: „Az egész teológiai költemény tanítása nem más, mint annak hitvalló kijelentése, hogy valamikor, valahol anyag, föld, növényi, állati és emberi élet került egy nagy közös történelem útjára, és hogy minden létező felhatalmazást és lehetőséget kapott arra, hogy önkibontakozása felé haladjon.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlap (Szanyi Tibor… 1.,3.o.) az MSZP országgyűlési képviselőjét idézi, aki újratárgyalná az egyházak finanszírozását, mert szerinte „milliárdok mennek az egyházaknak adómentesen és átláthatatlanul.”

A Hetek (Valamiben hinniük kell… 12.o.) ismerteti a SOTE Magatartástudományi Intézete által 1995-ben, 2002-ben és 2006-ban végzett felméréseinek eredményét, amelyből kiderül: 1995 óta duplájára nőtt a maguk módján vallásos emberek aránya, az egyházukban vallásgyakorlók és a nem hívők száma pedig megfogyatkozott. A három kutatás átlageredménye szerint a magyar felnőttek 32 százaléka a maga módján vallásos, 26 százaléka nem hívő, 25 százaléka ritka vagy rendszeres vallásgyakorló, 17 százaléka pedig nem gyakorolja a vallását. A válaszok megoszlására a felekezeti hovatartozás nem volt kimutatható. A lapnak nyilatkozó Székely András kutató érdekesnek mondta, hogy elég nagy a bizonytalanság, „az emberek jelentős része gyakran változtatja álláspontját, vallásossága nagyban függ aktuális élethelyzetétől, szubjektív benyomásaitól, s ez nem csak nálunk jellemző. Ettől függetlenül a vallásosság változása hosszú távon mégis egy irányba mutat.” Hozzátette: más felmérések szerint azoknak az aránya, akik kifejezetten azt állítják, hogy nincs Isten, legfeljebb 10 százalékra tehető. A kutató azt is elmondta: a fiatal felnőtteknél csökkent a nem hívők száma, és megnőtt a maguk módján vallásosak száma, míg a középkorúak és idősebbek esetében ugyanez a vallásgyakorlók kárára történik. Az sem egyértelmű ma már, hogy az iskolázatlansággal együtt nő a vallásosság, mivel egyre többen fordulnak a vallások felé a képzettebb rétegekből is: az idős, képzetlen vallásosak mellett megjelent egy új, fiatal, képzett vallásos csoport, akiknek aránya egyre nő. A 44 évesnél fiatalabb férfiak és nők esetében a vallásukat rendszeresen egyházukban gyakorlók ma már magasabb átlagvégzettséggel rendelkeznek, mint a nem hívők, s ez a tendencia egyre inkább kimutatható a középkorú férfiaknál is. A felsőfokú végzettségűek eltolódnak a skála két végpontja, a nem hívők és a rendszeres vallásgyakorlók felé. Mindez csak belső átrendeződést jelent, hiszen egyértelmű növekedés kizárólag a maguk módján vallásosak körében figyelhető meg – mondta Székely András.

Magyar Kurír