Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (14.o.) Pannonhalma: híd a múlt és a jövő között címmel számol be arról, hogy Apátsági Major Látogatóközpontot avattak tegnap Pannonhalmán. Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter az ünnepségen a történelmi egyházak közösségszervező tevékenységét méltatva elmondta, hogy még a nyáron kormányhatározatban rögzítik, milyen módon támogatják a 2016-os Szent Márton-év Szombathelyen és Pannonhalmán megrendezendő eseményeit. A most átadott, több mint másfél milliárd forintból megvalósított beruházásról szólva a tárcavezető felidézte, hogy a tavaly lezárult finanszírozási ciklusban a kormányok pártállásra való tekintet nélkül támogatták a pannonhalmi főapátság fejlesztését, így a helyi bencés közösség a 2007 és 2013 közötti időszakban ötmilliárd forintos támogatást nyert beruházásokra uniós és hazai forrásokból. A miniszter leszögezte: a pannonhalmi fejlesztések, építkezések sora ma is példaként állítható az ország elé, hiszen jól mutatja, hogy az egyetemes Egyháznak a Lélek támogatása és segítése mellett igen fontos küldetése a XXI. században is a közösség építése. Amit Pannonhalmán az elmúlt 25 esztendőben megtapasztalhattunk, az a közösség újraépítéséről, megerősítéséről, a XX. század végének és a XXI. század elejének kérdéseire adott válaszokról szól. A létesítményt Várszegi Asztrik püspök, főapát áldotta meg.

A Népszabadság (Vasárnapig látható… .2.o.), a Népszava (Tízszeres árat kértek… 1.,13.o.), a Magyar Hírlap (A Munkácsy maradhat… 13.o.), a kronika.ro (Nem maradhat együtt…) és az erdon.ro (Nem maradhat együtt…) is beszámolnak arról, hogy Nehéz Attila, a Déri Múzeum szóvivője tegnap közölte: nem maradhat együtt Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája. A Krisztus Pilátus előtt című festmény visszatér Kanadába, miután a megvásárlásról, illetve a bérleti időszak meghosszabbításáról szóló, kormányzati szintű tárgyalások nem jártak sikerrel. A Krisztus Pilátus előtt című kép tartós bérleti joga július végén jár le, ezért már csak vasárnapig látható együtt a trilógia Debrecenben. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkársága így reagált: a kormány célja változatlanul az, hogy a Munkácsy-trilógiát hosszú távon egyben tartsa, az Igazságügyi Minisztérium jelenleg készíti elő a műalkotások állami megvásárlásának szabályairól szóló jogszabályt.

A Magyar Hírlap (Kálvin öröksége… 1.,6.o.), a kronika.ro (Védelmi protestáns etika…) és a maszol.ro (A református egység…) beszámolnak arról, hogy a hetedik magyar református világtalálkozón – amelynek helyszíne Sepsiszentgyörgy – Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke leszögezte: „A munka, a rend, a szeretet parancsának nemcsak Székelyfölfdön, hanem a Kárpátokon túli Romániában is otthonra kellene találnia.” Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az összetartozás fontosságát és a közösség erejét hangsúlyozta. Antal Árpád polgármester emlékeztetett: „A nyugati kereszténységhez való tartozás védte meg Székelyföldet a beolvadástól. Könnyebb a fejünk felett az országhatárokat mozgatni, mint a bennünk lévő kulturális határokat. A Székelyföldnek reformerekre, új utakat kereső emberekre van szüksége, az egyházakkal közösen kell kivívni az önrendelkezést, hogy a magyar regionális hivatalos nyelv legyen. Meg kell védenünk az egyházakat a Mikó-ügyhöz hasonló támadásoktól, harcolni kell a restitúcióért” – jelentette ki Antal, hozzátéve, hogy aki protestáns etikán nőtt fel, azt a Balkán nem tudja bekebelezni. A háromszéki városban felavatták a 450 éve elhunyt Kálvin János genfi reformátor egész alakos szobrát, Bocskai Vince szovátai szobrászművész alkotását. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szerint Kálvin „beköltözött vártemplomainkba, odaült őrtüzeink mellé, megerősített önvédelmi harcunkban, szobrának pedig a székelység őrállói feladatára kell emlékeztetnie.”

A Magyar Nemzetben (17.o.) Király Péter, a bécsi Szent Anna Gyermekkórház osztályvezető főorvosa olvasói levelében felidézi, hogy a múlt szombaton a szombathelyi székesegyházban Veres András megyéspüspök meghívására ünnepelni gyűltek össze az egyházmegye jubiláló házaspárjai és hozzátartozóik. A levélíró húsz éve házas a feleségével, s leszögezi: „Nem érdem ez, hanem áldás.” Király doktor hálát ad Istennek, hangsúlyozva: a Teremtő érdeme, hogy ő és felesége, a többi ünneplő házastárssal együtt, megtartotta házastársi esküjét. Kiemeli: „Arról sokat hallani, hogy léteznek rossz házasságok, de miért nem emlegetjük gyakrabban, hogy vannak jók is? Hogy sokan éppen ebben találtuk meg életük értelmét, ebben a küzdelmes, a bűn, bűnbánat és megbocsátás trigonometriai törvényeit követő, hullámhegyekkel és- völgyekkel ékes, de mindvégig a szeretet és az eskü jegyében megélt, Istentől megáldott kapcsolatban!”

Magyar Kurír