Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszava (1.,2.o.) Kommunikációs forradalmat gyanítanak a Vatikánban című összeállítása szerint „Elképzelhető, hogy földindulásszerű változásokat hoz a Vatikánban a Williamson-ügy. Federico Lombardi, a Szentszék szóvivője ugyanis a La Croix francia napilapnak adott interjújában kommunikációs reformot követelt a Szentszéknél. Mint mondta, az egyes kongregációk eddig egymástól szinte teljesen elszigetelten működtek, a sajtósok segítségének igénybevétele nélkül. Ám – mint Lombardi fogalmazott – különösen a kényesebb témák esetében sokkal jobb együttműködésre van szükség.” A Népszava idéz Robert Zollitsch-nak a Bild számára adott interjújából, kiemelve, hogy a Német Katolikus Püspöki Konferencia elnöke roppant heves szavakkal illette a Vatikánt. Mint fogalmazott, totális csődöt mondott az információáramlás a Szentszéken belül, csőbe húzták XVI. Benedek pápát. A főpásztor a legélesebben Dario Castrillon Hoyos bíborost bírálta, aki már több mint húsz éve tárgyal az egyházba visszavett Szent X. Piusz Testvériséggel, de nem tájékoztatta a pápát Richard Williamson holokauszttagadó kijelentéseiről. Robert Zollitch megvédte Angela Merkel német kancellárt, aki egyértelmű állásfoglalásra kérte a Vatikánt a holokausztról. „Azt éreztem, hogy nagyon aggódik a kancellár asszony” – mondta a német püspökkar elnöke. A Népszava idézi Nicolas Sarkozy francia elnököt is, aki „hihetetlennek, megbotránkoztatónak és elfogadhatatlannak” tartotta Richard Williamson kijelentését. Idéz a Népszava a Focus című magazinból is, amely szerint a Szent X. Piusz Testvériség egyre inkább sarokba akarja szorítani XVI. Benedeket. „A közösség nem ismeri el az egyház megújítását eredményező II. Vatikáni Zsinatot. A pápa azzal a feltétellel fogadta vissza a közösséget, hogy ezt a későbbiekben megteszi. Erre azonban aligha kerül sor. Sőt júniusban már papokat kíván szentelni a négy visszafogadott püspök, bár a Vatikán erre nem adott jogot számukra” – írja a Focus.

A Magyar Nemzetben (25.o.) Fáy Zoltán Szakadárok címmel ismerteti Andrea Tornielli olasz újságíró február 3-án az Il Giornale című lapban megjelent cikkét, amelyben emlékeztet rá, hogy Richard Williamson holokauszttagadó nyilatkozatát már 2008 novemberében rögzítette egy svéd tévé, ám azt csak 2009. január 21-én vetítették le, egy időben a Püspöki Kongregáció kiközösítést megszüntető határozatának megszületésével. Tornielli szerint a különös egybeesés aligha lehet véletlen. Szerinte a botrány kirobbantásában kulcsszerepe volt egy francia újságírónak, Fiammetta Venner-nek, akit szintén megszólaltattak a Williamson-interjú műsorában. Venner tehát ismerhette az interjú egész szövegét, és mivel élettársával, Caroline Fourest-tel együtt ismert antiklerikális aktivisták, bizonyára szerepük volt a botrány kirobbantásának időzítésében – véli Andrea Tornielli. Fáy Zoltán hozzáteszi: „Talán majd egyszer kiderül, mi az igazság. Az azonban biztos, hogy XVI. Benedeket holokauszttagadással vádolni, elhatárolódásra felszólítani elég nagy ostobaság. És a Rómába visszatérő Williamson püspöknek se lenne könnyű dolga, ha fenntartaná eredeti nézeteit, hiszen többek között számos koncentrációs táborban meghalt, kanonizált boldog és szent halálával kapcsolatban sem lehetne ésszerű választ adni. Vajon hol halt meg Edith Stein vagy Maximilian Kolbe?”

Hazai és külföldi, magyar vonatkozású hírek

A (Lehet… 2.o.) idézi Balassa Jánost, hazánk új szentszéki nagykövetét, aki tegnap közölte: nincs konkrét időpontja XVI. Benedek pápa esetleges magyarországi látogatásának. A diplomata emlékeztetett rá: a katolikus egyházfővel a hét elején, megbízólevele átadásakor folytatott kötetlen négyszemközti eszmecserén többször fölmerült a látogatás kérdése, de konkrét időpont nem hangzott el.

A (Remény… 9.o.) Hofher József jezsuita szerzetes nyilatkozik, akinek Köröm, Csobánka és Tápiószecső után most a fővárosban, a VIII. kerületi Magdolna negyedben működik a nevével fémjelzett Jezsuita szolgálat a romákért nevű program, amely elsősorban az oktatás, a funkcionális analfabéták felkészítése bizonyos képzésekre, hogy legyen valamennyi „induló tőkéjük.” P. Hofher elmondta: „Fontos, hogy szeressük őket. Ezt nem lehet csupán kötelességből végezni.” Egyúttal figyelmeztet: ha bevezeti az állam, hogy a segélyért dolgozni kell, de közben a romák nem tanulnak, nem vesznek részt képzéseken és nem szereznek képesítést, annak sok értelme nincsen. Ezzel csupán konzerváljuk a meglévő helyzetet, még ha egyesek igazságérzetét meg is nyugtatjuk vele. „Aki egy picit is jobb helyzetben van, annak kötelessége segíteni. Át kell lépni a sebeken, az előítéleteken, szemléletváltásra van szükség” – mondta a jezsuita szerzetes. Hozzátette azonban, hogy ez nem könnyű, azért sem, mert a fogyasztói társadalom „kiégette az embereket, egyre inkább kiüresednek a személyes kapcsolatok. Ezért az egyháznak is aktívabbnak, emberközelibbnek kell lennie, a templomba járóknak példát kell mutatniuk a környezetüknek. Másokért kell gürizniük. A szónoklatok senkit nem érdekelnek. A teológiával nem lehet az egyházba csábítani az embereket, kellenek a civil kezdeményezések, a valódi tanúságtételek, a hétköznapi szentek. Ha a saját emberi önzésünk síkján maradunk, akkor a jó szándékú kezdeményezések is előbb-utóbb dugába dőlnek. Isten nélkül nem lehet hosszan és gyümölcsözően közösségi életet élni, nem lehet építkezni” – figyelmeztet Hofher atya. Leszögezte: „A normák követése csak ott lehetséges, ahol van egy természetfölötti hatalomba vetett hit. Isten nélkül ugyanis nincs értelme etikáról, erkölcsről beszélni… A hitet nem lehet könyvből megtanítani. Ezt a bizalmi viszonyt elsősorban a családban lehet elsajátítani, ahol a gyermek látja a szüleit, amint szorult helyzetben az Istenre tudnak hagyatkozni, és meg tudnak bocsátani egymásnak. Ez ad erőt az élethez. Ha nincs egy közösség, amely a Mindenhatóba kapaszkodik, akkor csupán ismereteket lehet átadni a következő nemzedéknek – vagy a templomba betérőknek.” A jezsuita szerzetes szerint a családot vállalók manapság „szinte szentek. Sokszor úgy érzem, nekem könnyebb dolgom van, mint a gyermekeket nevelő szülőknek, hiszen ha jól megnézem, végül is nagyobb a szabadságom. De Isten mindenkinek olyan hivatást szán, ami neki a legjobb. Csak el kell tudni fogadni.” Hofher József szerint az általános és morális megújulásra a recept „a kis közösségekben rejlik, amelyek hitet tesznek, kiállnak az értékek mellett, vállalják a Mindenhatóba vetett hitüket.”

Ugyanitt (9.o.) Faggyas Sándor köszönti az ötvenéves Fabinyi Tamás evangélikus püspököt, akit hiteles Homo Christianusként jellemez: „… olyan protestáns, vagyis tanúságtevő ember, aki nemcsak vallja, de gyakorolja is, hogy Krisztus egyháza nem sziget a társadalomban, nem idegenkedhet a nyilvánosságtól. Luther és Bonhoeffer örökségét is vállalva püspökként arra törekszik, hogy az egyház váljon beszélgető és vigasztaló, másokért tenni akaró, szüntelenül megújuló és megtérő közösséggé. Missziójának magva, hogy az ’élő kövek egyházát’ a krisztusi szeretet átadása tartja össze. Ehhez megtalálta azt a hagyományokból sarjadó korszerű, természetes nyelvet, melyen mediatizált világunkban is hitelesen és hatásosan szólhat ember és Isten találkozásának titkairól.”

Magyar Kurír