Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzet (9.o.) A pápa kezében a döntés joga címmel megállapítja: „Elméletileg befejeződött a Richard Williamson tradicionalista püspök okozta diplomáciai és sajtóvihar, miután a Szentszék utasította a nemrég visszafogadott főpapot, hogy vonja vissza szavait. Az interjú bemutatásának körülményei azt látszanak bizonyítani, hogy a botrányt mesterségesen szították fel.” A polgári napilap emlékeztet rá: „Kevésbé meglepő módon a botrányt nem a hitelvek, hanem Richard Williamson holokauszttal kapcsolatos szavai okozták. A beszélgetést a svéd közszolgálati televízió tavaly novemberben vette fel, ám azt nem tűzte műsorra. A pápa hivatalosan idén január 21-én oldotta fel a kiközösítést, s ezt a napot választották a svédek is, hogy bemutassák a botrányos interjút. A holokauszttagadás Németországban bűncselekmény, amely akár börtönt is érhet, ám Williamson szerint a tévéstáb azt ígérte, csak Svédországban fogják bemutatni a Németországban készült beszélgetést. Ali Fegan, az interjú készítője visszautasította a vádakat, hogy a Szentszék lejáratásának szándékával a feloldás napjára időzített csapdát állítottak volna.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (8.o.) Vihart kavart Merkel címmel idézi Karl Lehmann bíborost, a német püspöki konferencia elnökét, aki így reagált Angela Merkel kancellárnak a Williamson-ügyben tett, Vatikánt bíráló nyilatkozatára: „Amit szabad egy püspöknek, azt nem engedheti meg magának a kormányfő.” A bíboros ugyanakkor katasztrófának nevezte a holokauszttagadó Richard Williamson rehabilitását, és – a pápát ugyan nem nevezve meg – hozzátette: ezért legfelsőbb szinten kell bocsánatot kérni. A bajor Keresztényszociális Unió (CSU) tagjai „a kancellár óvakodjon attól, hogy kioktassa a pápát”, és „melléfogott a kormányfő” kijelentésekkel reagáltak Angela Merkel szavaira. Egy meg nem nevezett német politológus azzal vádolta a kancellárt, hogy a pápa elleni támadással saját profilját igyekszik ápolni, hogy visszahódítsa az egyre erősödő liberális FDP-től a szoros vallási kapcsolatokkal nem rendelkező választókat.

A Hetek (10-11.o.) Bocsánatot kér-e a pápa? című összeállítása szerint a történet számos tanulsággal szolgál valamennyi érintett számára: „A pápa beismerés mindenesetre jelzi, hogy a Vatikán ezúttal nem takarózik a tévedhetetlenség palástjába. A bírálóknak pedig el kell fogadniuk, hogy XVI. Benedeket is megilleti – minden emberhez hasonlóan – a tévedéshez való jog.”

Hazai és külföldi, magyar vonatkozású hírek

A Népszabadság (Hazánkba látogat a pápa 8.o.) és a Magyar Hírlap (Mindenképp jönne a pápa hazánkba 11.o.) is idézi Balassa Jánost, hazánk új szentszéki nagykövetét, aki közölte: konkrét időpont még nincs, de XVI. Benedek pápa nagyon érdeklődik Magyarország iránt, mindenképpen szeretne ellátogatni hazánkba. Az MH emellett kitér a Willamson-ügyre is. A lapnak Harrach Péter, az Országgyűlés kereszténydemokrata alelnöke elmondta: a Vatikánnak egyértelmű és szilárd véleménye van a holokausztról, elítéli, amit már nemegyszer kinyilvánított a mostani egyházfő is. Harrach a német kancellár Vatikánt bíráló kijelentésével kapcsolatban leszögezte: „Merkel asszony túllépte a hatáskörét, elvégre nem oktathatja ki a pápát, nem avatkozhat be az egyházi autonómiába.”

A Hetekben (Nem a múlt hazudik 22-23.o.) Grüll Tibor ókortudós nyilatkozik, akinek a napokban jelent meg „A kövek kiáltanak – 50 történeti dokumentum az Újszövetség tanulmányozásához” című kötete. Grüll Tibor elmondta: „A történeti Jézusról több és meggyőzőbb régészeti bizonyítékunk van, mint az ókor számos nagy alakjáról, akiknek létezését fenntartás nélkül elfogadjuk. Tegyük hozzá, hogy a források egy jó része egyáltalán nem objektív vagy pozitív a kereszténységgel kapcsolatban, de ez természetesen nem cáfolja azt, hogy az adott személyek, helyek és események, amelyekre a források vonatkoznak, valóban léteztek. És ez nem kevés! A történeti dokumentumok ’természetéből’ fakad ez az eltérés. Az Újszövetség – a keresztények hite szerint – Isten beszéde, Isten keze nyomát rögzíti a történelemben. A nem bibliai dokumentumok mindig gyarló emberi szemszögből mutatnak be egy-egy személyt vagy eseményt. Tudjuk, hogy Pilátus például jegyzőkönyvet íratott Jézus peréről, amely elkerült Rómába, a császári levéltárba. Hivatkoznak is rá a 3. századi keresztény szerzők. Természetesen szenzációs dokumentum volna, ha előkerülne, mégsem gondolom, hogy szó szerint ugyanazt mondaná, mint Máté vagy Márk vagy Lukács vagy János. Magának a pernek a lefolyását azonban kétségkívül bizonyítaná, s az már a szakemberek dolga volna, hogy kimutassák: miben és miért tér el az evangéliumi beszámolóktól.”

Magyar Kurír