Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (Blamázsnak tartják… Itália… Madrid… 9.o.) külföldi véleményeket – lapok és személyek – idéz, amelyek értékelik XVI. Benedek pápa döntését, hogy visszafogadott az anyaszentegyházba négy tradicionista püspököt, köztük Richard Williamsot, aki egyik korábbi nyilatkozatában tagadta a náci haláltáborok létezését, s 300 ezerre tette a második világháború zsidó áldozatainak számát. Werner Thissen, Hamburg érseke rossz döntésnek nevezte, hogy a pápa rehabilitálta Richard Williamsont. Karl Lehmann mainzi bíboros, a Német Püspöki Konferencia volt elnöke kijelentette: a Vatikánnak sokkal több politikai érzékenységet kellene mutatnia. Gebhardt Fürst rottenburgi püspök úgy vélte: a történtek nemcsak a híveket idegenítik el az egyháztól, hanem bizalomvesztést okoznak a zsidó testvérekben, és komoly zavart okoznak a keresztény-zsidó párbeszédben. Jean-Pierre Wilst belga teológus pedig bejelentette: kilép a szerinte totalitárius szellemiségű katolikus egyházból. Egy másik teológus, a Tübingenben élő svájci Hans Küng úgy véli: a katolikus egyháznak egy Barack Obamához hasonló, a „barát-ellenség” gondolkodást meghaladó, ugyanakkor az egyház mély válságával őszintén szembenéző vezetőre volna szüksége. Egyúttal leszögezte: a pápa nem antiszemita, többször elítélte a náci zsidóüldözést. Ugyanakkor mélységesen konzervatív felfogású, az egyház hagyományosan erős antijudaista felfogásában nevelkedett személyiség. König szerint „a mindenkiben óriási csalódást keltő XVI. Benedek konzervativizmusában George W. Bush volt amerikai elnök vonalát követi. Mindkettőjük hivatalgyakorlására az emberek jogainak és szabadságának korlátozása, az önkényesség, az átláthatóság és a reformokra való képtelenség a jellemző.” A Népszabadság megjegyzi azt is: „Nem mondott le a pápaságról a beteg II. János Pál, és az alig négy éve megválasztott XVI. Benedek távozása is kizárt. A németországi kritikák távol vannak Rómától, ahol az olasz püspöki kar elnöke, Angelo Bagnasco elítélte Williamson holokauszttagadását, és kiállt a német pápa mellett. Kritikát azonban Itáliában is hallani: teljes a törés a Vatikán és a zsidóság között. Willamson csak a jéghegy csúcsa a zsidóellenes imát tartalmazó tridenti szentmise és XII. Pius kanonizációja miatt kirobbant feszültségben. Velence főrabbija, Elia Enrico Richetti szerint a vallásközi párbeszéd Ratzingerrel ötven évet ugrott vissza. A római főrabbi, Riccardo Segni pápai gesztust sürget, és a római zsinagógába várja az egyházfőt.” Anna Foa zsidó történész kijelentette: „A Williamson-ügy XVI. Benedek pápaságának második nagy válsága a regensburgi egyetemen Mohamedről mondott szavak után. Nem elég a vatikáni média nyilatkozata, hanem a legmagasabb szentszéki hierarchiának kell üzenetet küldenie, nem csak a zsidóknak.” Marco Politi, Vatikán-szakértő újságíró a La Repubblica című napilapban felteszi a kérdést: „Tagadhatja-e a holokausztot egy katolikus püspök? Erre várunk választ a vatikáni palotákból.” A Népszabadság hozzáteszi: „A következő, olasz pápára várnak Itáliában, ahol diák-tanár tiltakozás akadályozta meg XVI. Benedek látogatását a római egyetemen.” A lap a spanyol El País egyik cikkéből is idéz, amely szerint „Nehéz másként értékelni a Lefebvre által felszentelt püspökök visszavételéről született döntést, mint XVI. Benedek közeledését, még ha csak taktikainak tűnik is, a katolikus szélsőjobb felé.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (Nagy a keresztényellenesség 5. o.) Semjén Zsolt, a KDNP elnöke nyilatkozik, Kacsoh Dániel interjúkészítő közbevetésére – „Úgy tűnik, a miniszterelnök az egyházakban is ellenséget lát”. Legalábbis erre utalt a Népszabadságnak (2008. december 20-án, általunk is szemlézett nyilatkozatában – a szerk.) interjúban, amelyben egy bizonyos vészcsengő megnyomásáról beszélt. Valóban ilyen nagy veszélyt képviselnek a történelmi felekezetek a társadalomban?” – Semjén Zsolt azt válaszolta: „Ez nem volt más, mint tipikus bolsevik reflex. Egyrészt zsigeri keresztényellenességről tett tanúbizonyságot, másrészt olyan dolgokkal vádaskodott, amelyek még csak föl sem merültek. Vegyük például a polgári házasság megszüntetésének, az egyházi anyakönyvezés kizárólagosságának bevezetését vizionáló megjegyzését egy polgári kormányzás esetére. Ez persze egy újabb hazugság, hiszen a KDNP korábban is csak azt javasolta, hogy az emberek választhassanak a két lehetőség közü,l és a vallásos emberek ne legyenek egy kiüresedett tanácsi, kvázi szertartásra kényszerülve. Megjegyzem ez így van a környező országoktól kezdve az Egyesült Államokon át a világ nagy részében. Ma az egyházi intézmények tudatos ellehetetlenítése folyik, az egyházi iskolákba járó diákok és tanáraik pedig súlyos diszkrimináció áldozatai. Ezt már az Alkotmánybíróság és az Állami Számvevőszék is többszörösen megállapította. Tudatos egyházellenes kultúrharcot folytat a szocialista kormány és az SZDSZ. Hallhattuk, miként poénkodott a miniszterelnök azzal, hogy Szűz Mária levette a kezét az országról, és nem maradt nekünk más, csak ő meg a pártja. Megjegyzem, sok nem maradt abból, amire Gyurcsány Ferenc úr rátette a kezét. A kereszténységgel ellentétes az is, hogy a miniszterelnök azt erőlteti: a családjogból vegyék ki a férfi és a nő megkötést a házasság esetében. Ilyen alapon a két főhöz sem kellene ragaszkodni, jöhetne a muszlim többnejűség, és, hogy ennek hol lenne vége, azt az olvasó fantáziájára bízom.”

A Magyar Nemzet (Alapítvány… 14.o.) hírül adja, hogy Pákh Imre, az ismert New York-i üzletember és műgyűjtő elnökletével hamarosan bejegyzik a Munkácsy Mihály Alapítványt. A kuratórium tagja lesz mások mellett Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök és Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke.

Magyar Kurír