Napi sajtószemle

A Népszabadság (9.o.) Visszakozni kényszerült a pápa, a Magyar Nemzet (1.o.) Megszakított kapcsolat címekkel közli, hogy az izraeli Nagyrabbinátus „meghatározatlan időre” megszakította hivatalos kapcsolatait a Vatikánnal amiatt, hogy XVI. Benedek pápa rehabilitálta Richard Williamson holokauszttagadó, tradicionalista püspököt.
A Magyar Nemzet megjegyzi: a lépésre annak ellenére került sor, hogy a pápa szerdán ismét nyomatékosan felemelte szavát a holokauszt tagadása ellen, egyúttal „teljes mértékű és megkérdőjelezhetetlen szolidaritásáról” biztosította a zsidóságot.
A Népszabadság szerint XVI. Benedek a „nyomás hatására” mondta el ezt a beszédet. Az orgánum kiemeli: „A négy napja hallgató Vatikán és a döntéseit ritkán megmásító XVI. Benedek részéről aprónak tűnő, de jelentős korrekcióról van szó. Ez mutatja, hogy a Vatikán is érzi, veszélyben a zsidókkal már eddig is feszült kapcsolat. Az olasz sajtó nem tudja mivel magyarázni Wiliamson visszafogadását.”

A Magyar Fórum (2–3.o.) Keresztény öntudatosodás című, szerző megjelölése nélküli vezércikke világpolitikai jelentőségű egyházpolitikai döntésnek nevezi XVI. Benedek pápa döntését, amellyel visszafogadta az anyaszentegyházba a tradicionalista főpásztorokat, „akiket az előző korszakban, elsősorban nemzetközi zsidó nyomásra kitagadtak” – írja a lap. A Magyar Fórum a döntés kapcsán méltatja Mindszenty József bíboros hercegprímás érdemeit, emlékeztetve rá, hogy a kommunisták milyen gyűlölettel viseltettek iránta, s megállapítja: „Mindszenty József életútja bizonyító és ránk, magyar keresztényekre és keresztyénekre kötelező erejű. Megkínzása, börtönévei, hosszú raboskodása az amerikai követségen, majd emigrációba kényszerülése a liberális világrend gonoszságát és részrehajlását, keresztényellenességét testesíti meg. Mindszenty a legnagyobb magyar szélsőséges. De XVI. Benedek pápának az egykori kitagadást feloldó dekrétuma egyben igazságtétel Mindszenty József és minden szenvedő és igazságot kereső keresztény ember számára. Vegyük észre, hogy lázas napokat élünk, amikor a történelem fordul, és valaminek egyszer s mindenkorra vége van. Aki ilyenkor meglapul, és mástól várja a segítséget, a megszabadítást, a sorsváltozást, annak vége lesz, a tönkrejutott rendszerrel együtt. A pápa talpra állásra inti a keresztényeket.”

A Heti Válaszban (20-22.o.) Szőnyi Szilárd Vétkesek közt cinkos? címmel készített összeállítást abból az alkalomból, hogy a Kaposvári Csiky Gergely Színház Mohácsi János rendezésében bemutatta Rolf Hochhuth „A helytartó” című, 1963-ban született – és Magyarországon már többször játszott – darabját. A cikkíró szerint a mű XII. Piusz pápát „félkegyelműnek mutatja be, akit nem hat meg milliók halála. Ez végletesen elfogult ábrázolása.” Mohácsi János így reagált: „Vitatkozom; én sem szeretek karikatúraszerűen megjeleníteni egy szereplőt. Én egyébként belevettem volna a darabba azt a jelenetet, melyben a pápa megírja a tiltakozást, ám miután értesül a holland püspökök hasonló fellépésének következményeiről, elégeti a levelet. A XII. Piuszt játszó színész, Kovács Zsolt azonban meggyőzött, hogy enélkül is árnyalt a kép.” Szőnyi Szilárd idéz az ismert holokausztkutató történész, Karsai László egy korábbi nyilatkozatából: „Bizonyos, hogy a pápa többet is tehetett volna az üldözöttekért. Nem igaz azonban, hogy semmit sem tett.” Karsai felmenti XII. Piuszt az antiszemitizmus vádja alól, és leszögezi: a tiltakozás mit sem használt volna, hiszen XI., majd XII. Piusz hiába emelte fel szavát az Olaszországban, Szlovákiában, Magyarországon és Romániában bevezetett antiszemita törvények ellen is, „1942 őszére a nácik már 4 millió zsidót megöltek. A világ hallgatott. Nemcsak a Vatikán, de hallgatott Washington, London és Moszkva is.” Karsai László arra is felhívja a figyelmet: „A nácik a világháború idején megöltek 3 millió szovjet hadifoglyot és legalább 25 millió civilt is a Szovjetunió megszállt területein, de érdekes módon sem Cornwell (a Piuszt támadó, „Hitler pápája” című könyv szerzője – a szerk.), sem a kérdéskörrel foglalkozó szakértők nem vetik föl: értük miért nem emelte föl szavát a pápa?” Ralf Hochhuth darabja és annak bemutatója kapcsán Szőnyi Szilárd kifejti: „Még ha érheti is bírálat egyes döntéseiért a Vatikánt, azért is méltatlan ennyire fekete színben feltüntetni a pápát, mert XII. Piusz, illetve az egyház szervei Európa-szerte kivették részüket az üldözöttek megsegítéséből. Egyes számítások szerint a katolikus egyháznak több százezer zsidó köszönheti az életét; sőt vannak becslések, melyek arra utalnak, hogy az egyház alkalmasint többet tett az ügyben, mint mások együttvéve. Megbízható adatok híján nehéz tisztán látni, ám annyi bizonyos: egyházi intézmények százai nyitották meg kapuikat a zsidók előtt.”

Magyar Kurír