Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (9.o.) Eskü és fohász – Bibliával című írása szerint „A keresztény gyökereitől mindinkább elszakadó európai tévénézők százmilliói talán meglepődve látták, amint az Amerikai Egyesült Államok új elnöke bal kezét a felesége által tartott Bibliára helyezve teszi le az esküt. Pedig a Barack Obama beiktatásának csúcspontját képező jelenetben csupán annyi volt a különleges, hogy ő – 148 év után elsőként – a Lincoln által 1861-ben használt Szentírásra esküdött, ezzel is kifejezve, hogy példaképének a rabszolgaságot eltörlő elődjét tekinti.” A lap megállapítja: A Biblia és az elnöki esküt lezáró – „Isten engem úgy segéljen!” – fohászkodása a világ legtermészetesebb dolga – az Egyesült Államokban. Az országot protestáns bevándorlók alapították, akiknek – ahogy Tocqueville írta – a vallást és a szabadságot sikerült ’csodálatosan összeötvözniük’. Az állam elnökének hagyományos eskütételében a szent és a profán, a vallás és a politika egyesül. Ez azért természetes az óceán túlsó partján, mert ott a lakosság többsége ma is a vallását gyakorló, bibliaolvasó hívő. A fiatal amerikaiak több mint fele naponta imádkozik.”

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (7. o.) Joó István Letudtuk a Biblia évét címmel ír arról, hogy befejeződött a Biblia éve, a „minden erőszakosságot mellőző kampány a Szentírás megismerésére.” A cikkíró leszögezi: „A Biblia nem zsidók által a suméroktól ellopott és fondorlatosan eltorzított tanok összessége. Nem a világ ellen összeesküvő zsidók eszköze, amellyel csalafintán igába hajtanák a rajtuk kívüli embereket – amint azt hadoválják némelyek. Az Ószövetség lapjai távolról sem „fényezik” Isten eredetileg választott népét. Ám e lapok Izrael népének hűtlenkedésén keresztül siralmasan reális képet nyújtanak mindannyiunkról, zsidókról és nem zsidókról, közös hűtlenkedésünkről a Gondviselővel szemben. De azt is megmutatják: aranylani kezd azok élete, akiken Isten lelke nyugodhat. A Szentírás nemcsak időben, hanem térben is egyetemes. Ádám és Éva mi vagyunk. Mi miattunk van átok testünkön, egymáshoz való viszonyunkon és erőfeszítéseinken. Mi vagyunk olyannyira bűnösök, hogy Isten fiának kellett belehalnia. De szeretve is vagyunk mindnyájan. Méghozzá olyan maradéktalanul, hogy biztos menedékünk legyen – már ha akarjuk – elfuserált habitusunk következményétől, Isten haragjától, ugyanazon golgotai történet által.” A szerző arra is rámutat, hogy a sajtó nagyobbik része nem foglalkozott részletesen a Biblia évével, de még azt a tízparancsolatbeli intelmet sem vette komolyan, hogy ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. Erre az egyik legdurvább példa, ahogyan a Népszabadság tudósított néhány hónapja a Protestáns Fórum A Biblia döntéseinkben című konferenciájáról. Joó István felidézi, hogy Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a politikai bűnök elkövetőivel kapcsolatban idézte Isten igéjét, amely Mózes ötödik könyvében és Pál apostol Zsidókhoz írott levelében egyaránt szerepel: „Enyém (vagyis az Úré) a bosszúállás, én megfizetek.” A Népszabadság „azonban a beszédet tartó Orbán fotója alá úgy illesztette ezt a Szentírás-részletet, mintha a politikus magára osztotta volna a bosszúálló szerepét! Holott az ellenzéki vezető éppen a gyűlölködő emberi tetteket utasította el. De erre a gátlástalan zsurnaliszta csúsztatásra is érvényes, hogy önbíráskodásra akkor sincs jogunk, ha a földi igazságtétel akadozik. Valóban egyedül Isten felségterülete a cselekedetek végső megítélése, s vele a bűnös ember végső sorsának – kegyelem? elvettetés? – eldöntése. Mindenesetre a kegyelem ma még mindenki számára megragadható. Bűnvalláson keresztül.” Joó István a történelmi egyházakról megállapítja, hogy a Biblia évében felelősségteljes őrállók voltak népük körében, Ezékiel szellemében. Az Úr azt mondta a prófétának: „Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben. Ha ezt mondom a bűnösnek: bűnös vagy, meg kell halnod! És ha te nem mondod meg, és nem figyelmezteted, hogy rossz úton jár, akkor a bűnös meghal ugyan, de vérét tőled kérem számon.” A cikkíró azt is felidézi, hogy húsvéti prédikációjában Ittzés János evangélikus püspök emlékeztetett a Bibliában számtalanszor felbukkanó igazságra: Isten a szegények, a nyomorultak, a betegek, az elnyomottak és a kisemmizetek pártján áll. Joó hozzáteszi: „Nos, a hazánkban tradícióval rendelkező egyházak vezetői, a katolikusoktól a baptistákig, mindig ezen az alapon „merészeltek” a közélethez üzeneteket intézni. Legutóbb a napokban az ökumenikus imahét alatt, a Gyurcsány Ferenc konyhájában készülő, közélelmezésnek szánt „keserű pirulák” baljós hírére.” A cikkíró idéz a nyilatkozatból: „A keresztény szolidaritás felelősségét komolyan véve, hangsúlyossá kívánjuk tenni: egy társadalom sem engedheti meg magának, hogy pusztulásra ítélje a leszakadókat.” Joó István hozzáteszi: „Egy bibliás társadalom biztosan értené e szavakat.”

A Magyar Hírlapban (Újságíró… 9.o.) Kacsoh Dániel, az orgánum egyházi tudósítója nyilatkozik, akinek az írott sajtó kategóriában a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Szalézi Szent Ferenc-ösztöndíjat adományozott. Elmondta: „A szüleim állnak előttem példaként, hiszen nem túl rózsás körülmények között, hat testvéremmel együtt neveltek fel, ami valódi csúcsteljesítmény. Édesapámékat sokan kritizálták, hogy ekkora kockázatot vállaltak, de „a befektetés megtérült’. Megtanultam tőlük, hogy tisztelni kell az életet, és bár manapság ez nem túl népszerű gondolat, megéri bízni az isteni gondviselésben.” Kacsoh Dániel úgy véli: modern világunkban „az egyház kénytelen alkalmazkodni a körülményekhez, s a nyilvánosságot felhasználni értékeinek közvetítésére. Úgy gondolom, nem az egyháznak magának, hanem az általa képviselt értékeknek, például az élet tiszteletének, a krisztusi szeretetből fakadó szolidaritásnak és a család fontosságának kell megjelennie. Az egyházak segíthetnek a morális válságban tengődő társadalomnak. Korántsem demagógia a megbocsátás és a szeretet terjesztése. Óriási szükség van rá.” Azoknak, akik aggódnak az egyházak állítólagos térnyerése miatt, a Szalézi Szent Ferenc-ösztöndíjas újságíró azt üzeni: „Sokan mondják, hogy maradi a pápa, mert nem támogatja az eutanáziát vagy az abortuszt. Szerényen kérdezem az aggályoskodóktól: attól még, hogy napjainkra sok minden megváltozott, nem lehet, hogy ők tévednek, és az egyházi tanítás az üdvös az ember szempontjából? Ha körülnézünk a világban, nem azt látjuk, hogy a ’papok igáját lerázva’ boldogabb lett a társadalom, hanem ellenkezőleg.”

Magyar Kurír