Napi sajtószemle

– 2009. január 17., szombat | 9:45

A Népszava (Az állam és az egyház… 3.o.) idézi Csepregi Andrást, az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyházi kapcsolatokért felelős titkárát, aki elmondta: minden eddiginél világosabban mutatkozott meg 2008-ban, hogy az állam és az egyház kapcsolatát egyaránt jellemzik eredmények és konfliktusok. A tavalyi év eseményei jelzik, hogy az egyházak a közélet megkerülhetetlen szereplői lettek, az egyházi vezetők az állami szféra különböző ágainak képviselőivel találkoztak, így a köztársasági elnökkel, és az Országgyűlés elnökével is. Csepregi András közölte: az idén is folytatja munkáját egy közös bizottság, amely az egyház-finanszírozás hosszabb távú átalakításának lehetőségeit vizsgálja.

A Magyar Hírlap (1.,2.o.) Egyházi értékmegőrzés Nagyváradon – Szeretni Istent és a hazát címekkel számol be a harmadik alkalommal – ezúttal Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen – megrendezett, „Van kiút” című konferenciáról. A Barankovics István Alapítvány Izraelita Műhelye által indított sorozat tegnapi állomásán Weisz Péter, a szervezet elnöke hangsúlyozta: nem állítható szembe egymással az Ó- és az Újszövetség Istene, hiszen mindkettő ugyanaz. Egyúttal figyelmeztetett, hogy a magyarság ügye felekezeteken átívelő ügy. Tempfli József, nyugalmazott nagyváradi püspök leszögezte: ha összetartunk, bármit elérhetünk. Csakhogy manapság az egyéni örömök hajhászását középpontba állító európai szemlélet és a vallástól való eltávolodás nemzetközi morális krízishez vezetett. Rengeteg az abortusz, a fiatalok nem vállalnak gyermeket, ez a mai társadalom talán legnagyobb tragédiája. Tőkés László Királyhágómelléki református püspök, EP-képviselő arról beszélt, hogy napjainkban az egész nemzet válságát láthatjuk, határon innen és túl egyaránt. A kilábaláshoz szükség van a történelmi egyházak munkájára. Tőkés kiemelte a csángó magyarok ügyét, hangsúlyozva: a népcsoport ellen száz éve folyik módszeres népirtás. Az Izraelita Műhely, valamint a társszervező Október 23. Bizottság Alapítvány és a Szent István Alapítvány a rendezvényen közös felhívást jelentett be a csángók megmentéséért, és gyűjtést kezdeményezett a megsegítésükre. Jókai Anna Kossuth-díjas írónő hangsúlyozta: kiiktatták az erkölcsi törvényeket, amelyeknek láthatjuk az eredményét. A kiút akkor válhat elérhetővé, ha szeretjük Istent és a hazát. Mindebben óriási felelőssége van az alkotó értelmiségnek. Mikola István fideszes országgyűlési képviselő, a polgári kormány volt egészségügyi minisztere hangsúlyozta: az identitás és az egymás iránti szolidaritás megerősítése, a családok megszilárdítása, valamint a jövőbe vetett hit visszaszerzése nélkül nem juthat ki az ország a válságból. A politikus mindezek meggyengítéséért a neoliberális kormányzást tette felelőssé.

A Magyar Nemzetben (Mély gyökér… 14.o.) Szikora József, a Makúsz elnöke, a Magyar Katolikus Rádió közéleti és vallási szerkesztőségének vezetője nyilatkozik, abból az alkalomból, hogy irodalmi szociográfiát írt Molnár Ferenc hajómérnökről, aki a Balaton északi partjának festői települése, Pécsely-Klárpusztán újította fel a Zichy család kastélyát, úgy, hogy korszerű, környezetbarát üzemet, munkaalkalmat is teremtett az ott élőknek. Molnár Ferenc ma a Carbon Composites nevű pécselyi üzen tulajdonos-vezérigazgatója. A cikk kiemeli: a gyönyörű környezetbe került, megújult birtok irodaépületének mestergerendáját díszíti a Carbon Composites jelmondata, amelyet Szikora József Bertha Bulcsu-díjas szociográfiája címéül választott: „Csak a mély gyökerű fának nőhet magas koronája”. A Makúsz elnöke elmondta: ez azt jelenti, hogy „az igazi megújulás nemcsak a modernizáció, hanem magában foglalja a visszatérést is az ősi hagyományokhoz. Molnár Ferenc az igazgatói irodáját egy parasztházban rendezte be, amelynek a mestergerendája olyan alacsonyan van, hogy ő maga, a tulajdonos is csak fejét meghajtva léphet be a helyiségbe. Szándékosan hagyta meg úgy, ahogy volt, s egy háromszéki székely mesterrel, Kubánda Miklóssal megfaragtatta a fát, amelyre a jelmondaton kívül rákerültek a honfoglalás kori palmettás-indás motívumok, a turul-madár, Emese álma. Aki átlépi a parasztház-iroda küszöbét, eszébe vésheti, hogy az igazi nagyság kicsiségünk megvallásában s az isteni kegyelem felismerésében rejlik.” Szikora József elmondta azt is: „Keresztény újságírónak a hit mindennél fontosabb, de szorosan összefonódik a nemzeti hovatartozással, hiszen a magyarság Isten ajándéka, amely kijelöli az utat számunkra.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Elvetett kövek 26.o.) a Váci Egyházmegye által fenntartott, Szegletkő bentlakásos drogrehabilitációs intézet tevékenységét mutatja be. Az intézmény vezetője, Laczkó Mihály katolikus pap elmondta: „Azok a gyermekek, akik hozzánk kerülnek, elvetett kövek. Van, akit a családja vetett el, van, akit az oktatási, az egészségügyi, sőt a gyermekvédelmi intézmények is. Mi pedig, akik nap nap után együtt vagyunk velük, azt gondoljuk, hogy belőlük is lehetnének értékes tartókövek, olyan személyiségek, akik a munkájukkal, de a puszta létükkel is komoly erőt jelenthetnének a környezetük, a közösségük számára. Nem azért gondoljuk ezt, mert nagyon bölcsek vagyunk, hanem mert hisszük, hogy – miként az Újszövetségben olvasható – az Úr azzá teszi őket. És ez a mi szemünkben csodálatos. De bárki szemében az lehet.” A riportból kiderül: a gyerekek közül van, aki – miután gyógyultnak (tünetmentesnek) nyilvánították – visszament a családjához, van, aki utógondozóba került, van, aki azóta, hogy a Szegletkőt elhagyta, már szakmát is tanult, „és van, aki ma is a maga poklát járja, az utcán éli napjait, megint ’anyagozik’. De volt olyan Szegletkő-lakó is, aki olajra lépett, és szökés közben – 310 forintért – leszúrt egy nála kisebb gyermeket. Persze rács mögé került. Két másik, a Szegletkőből elszökött fiút lopásért zártak börtönbe. Új lakót nem küldenek a helyükre, a Szegletkő – az előírásoknak megfelelően is – minden tékozló fiút visszavár.” Lazckó Mihály atya hozzáteszi: „A nagyvilág ellenben úgy irtózik a Szegletkő lakóihoz hasonló szerencsétlenektől, ahogyan Jézus környezete a leprásoktól iszonyodott. II. János Pál megfogalmazása szerint a kábítószerfüggő ember a szeretet szegénye. Azok a mindenhonnan kivetett fiatalok, akik hozzánk kerülnek, valamint a sorstársaik a szegények között is a legszegényebbek. Szolgaságukból, ahová szenvedélybetegségük sodorja őket, csak az irgalmas szeretet szabadíthatja ki őket, és ezzel mi nem takarékoskodhatunk.”

A Népszabadság (Újra együtt lehet… 17.o.) és a Magyar Nemzet (Munkácsy… 14.o.) is beszámolnak arról, hogy tegnap Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere és Rácz Róbert, a hajdú-bihari közgyűlés elnöke, miután tárgyaltak a Torontó melletti Hamilton Galéria vezetőivel, bejelentették: április-májusig öt évig minden valószínűség szerint újra együtt lesz látható a Munkácsy-trilógia – vagyis a Krisztus Pilátus előtt, a Golgota és az Ecce Homo! – a debreceni Déri Múzeumban. Ismeretes: az Ecce Homo! a debreceni önkormányzat tulajdona, míg a Golgota Pákh Imre műgyűjtő birtokában van, aki a festményt tartós letétbe adta, így jelenleg mind a két alkotás a Déri Múzeumban látható. A Krisztus Pilátus előtt című festményt korábbi tulajdonosa Hamilton város galériájának adományozta, ahol a kanadai kulturális örökség részének nyilvánították, és 2012-ig moratóriumot hirdettek az értékesítésére. A festményt nem állították ki, jelenleg ládában tartják. A tegnapi tájékoztatón Kósa Lajos közölte azt is, hogy a megyei és a városi önkormányzat a költségeken fele-fele arányban osztozva, közösen kívánja bérbe venni a képet három-öt évre. A bérleti díj éves szinten várhatólag ötmillió forint lesz, emellett azonban a bérbevevőnek kell fizetnie az oda-visszaszállítás, a restaurálás és a biztosítás költségeit is.

Magyar Kurír