Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzet (9.o.) Egyházi állásfoglalás címmel számol be a családok VI., Mexikóvárosban megrendezett világtalálkozójáról, kiemelve, hogy a fórumon összegyűlt katolikus vezetők ismét bírálták az egyneműek házasságát, a fogamzásgátlást és az abortuszt. A lap idézi Ennio Antonelli bíborost, a Család Pápai Tanácsának elnökét: „A társadalom jövője érdekében prioritást kell adni a családnak az individualizmus betegségében szenvedő posztmodern kultúrában.” A bíboros szerint „a homoszexuális tapasztalatnak baráti kapcsolaton belüli magánviszonynak kell maradnia.”

A Hetek (12-14.o.) Ne higgy, csak élj! címmel ad hírt arról, hogy Nagy-Britanniában mától a következő üzenet áll több mint 800 busz oldalán: „Isten valószínűleg nem létezik. Ne aggódj tovább, kezdd el élvezni az életet!” A lap rámutat, hogy egy szűk csoport szervezett kampány keretében „igyekszik ellensúlyozni az állítólagos vallásos túlsúlyt, és hangot adni saját nézeteinek.” A Christian Voice – a Hetek szerint fundamentalista lobbicsoport – máris panaszt tett a reklámok megjelenését szabályozó brit szervezetnél, az ASA-nál, mivel a szabályok szerint csakis olyan állítást szabad reklámokban megjelentetni, amelynek valós volta dokumentumokkal igazolható. Stephen Green, a Christian Voice országos elnöke kijelentette: „Rengeteg bizonyítéka van Isten létezésének, az emberek személyes megtapasztalásai, a természetes világ összetettsége, összefüggései és szépsége… A másik oldalnak azonban kevés bizonyítéka lehet, úgyhogy attól tartok, nehéz lesz bizonyítaniuk, hogy állításuk nem túlzás, vagy tévedés az ASA szabályzatának értelmében.” Az anglikán egyház szóvivője így nyilatkozott: „Kiállunk minden, vallási vagy filozófiai csoport jogai mellett, hogy a megfelelő csatornákon keresztül hangot adhassanak nézeteiknek. A keresztény hit azonban egyáltalán nem arról szól, hogy aggódunk és nem élvezzük az életet.”

Az összeállítás részeként Erdei L. Tamás A nincs vallása címmel megállapítja: „Az ateizmus egyik legjellemzőbb vonása, hogy mindig tudományosnak állítja be magát a hívő emberek tudománytalan hitével szemben. A hívő emberek azonban hibát követnek el, ha elfogadják ezt a hamis szembeállítást, mivel az ateista dogmatika elfogadása éppúgy előfeltevés-rendszer, mint a bibliai hit. Mindig voltak hívő tudósok, akik nem láttak ellentmondást a hit és a tudomány között, sőt, vallásos hitük megerősödését kapták a tudományos felfedezéseikből.” A szerző idézi Polányi Mihály tudományfilozófust: „Minden tudás alapfeltétele a hit… minden tudást megelőz a megismerendő valóságba vetett hit, amely a megismerés előfeltétele is egyben. Ezért az emberi tudás – így ennek kitüntetett, speciális formájaként a tudományos tudás is – mindig személyes tudás.” Erdei L. Tamás hozzáteszi: „A tudományos tudás ugyanakkor nem jelenti az ismeretek szubjektivizálódását, még kevésbé érvényességének viszonylagossá válását, hiszen a tudós univerzális intencióval tett kijelentéseit a tudományos közösségnek legitimálnia kell. Az így ’érvényessé’ tett ismeret pedig minden tudós számára kötelező jellegű, azaz egyéni különbségeik ellenére a tudományos közösség tagjainak el kell fogadniuk mint érvényes tudást hordozó és közvetítő kijelentéseket. Márpedig, ha az uralkodó paradigma szerint valószínűbb egy idealista univerzum létrejötte és működése, valamint a legerősebb érvek a világegyetem idealista, nem pedig materialista értelmezését támogatják, akkor minden tudományos érvekkel előhozakodó embernek tekintetbe kell ezt vennie. Teistának és ateistának egyaránt. Különben a sokat hangoztatott tudományos tudása, empirikus bizonyítékai és logikai okfejtése ellene fordulnak, és őt magát teszik nevetségessé.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban („Nálunk nincsen demokrácia” 5.o.) a húszéves Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnöke, Osztie Zoltán, a budapesti Belvárosi Plébániatemplom vezető plébánosa nyilatkozik, aki felidézte: „Egy vállalkozóval beszéltem minap, aki az ország helyzetéről szólva azt mondta: 10 százalék a világválságnak, megint 10 százalék a környezetünknek – például a kormány tevékenységének – és 80 százaléka az erkölcsi krízisnek a hatása az életünkre. Ezzel egyet kell értenem, hiszen lényegében a gazdasági folyamatokat is emberek alakítják. Ha van erkölcsi tartásunk, felelősségtudatunk, van bennünk szeretet a másik iránt, akkor nem lehet semmi probléma. Ám ha eluralkodik a világban az anyagi javak hajhászása, vagyis az úgynevezett vadkapitalizmus, akkor viszont jön a baj. Sajnos ez lett mára kézzelfoghatóvá. A mostani világválság egyébként az 1920-as években gyökeredzik, amikor a Frankfurti Iskola letette a liberális társadalom filozófiai és etikai alapjait. Az akkor megfogalmazott elvek katasztrofális hatással voltak és vannak az emberiségre. Feltehetjük a kérdést: ha nincs abszolút igazodási pont, akkor kinek van igaza? Mondhatja akárki: persze, hogy nekem. És kinek a zsebében legyen a pénz? Az enyémben – hangozhat a válasz. Az önzés eluralkodását olyan hétköznapi dolgokon is tetten érhetjük, mint Budapest közlekedési kultúrája. Átgázolni mindenkin, ez lett a törvény az utakon és a gazdasági életben is.” Osztie Zoltán elfogadhatatlannak mondta, hogy „politikai manipuláció eszközeként használják fel a romákat. Egyre többen mondják, hogy vissza kellene már állítani saját önkormányzati rendszerüket, vagyis a vajdák intézményét. Nem maffiózó típusú vezetőkre van ugyanis szüksége a legnagyobb hazai kisebbségnek, hanem olyanokra, akik rendet tudnak tartani, akik valóban a sajátjaik között élnek, és igazán felelősséget éreznek a sorsukért. Az egyházban is vannak kiváló kezdeményezések. A lényeg, hogy szeretettel, felelősséggel és hozzáértéssel forduljunk a kitaszítottak, az elesettek felé. Országos szinten viszont a szükséges változások érdekében már politikai akaratra lenne szükség. Nem elég ugyanis ha pénzt ad az állam. Nem választható el ettől, sokan leginkább vidéken úgy érzik, nem védi meg őket senki, nem érvényesül a törvény Magyarországon. Persze hogyan is képzelhetnénk ilyesmit, amikor a magyar miniszterelnök beszélt trükkök százairól, csapta be az országot, és mégis – úgymond – megúszta, hiszen továbbra is hatalmon van. Az őszödi beszéd kiszivárgása minden rendes demokráciában azt vonta volna maga után, hogy a kormány órákon belül lemond. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a szocialisták hatéves kormányzása juttatta olyan helyzetbe az országot, hogy ennyire súlyosan érintse a nemzetközi válság.” A belvárosi templom plébánosa azt is elmondta: „Furcsa meghasonlást láthatunk a társadalomban a keresztény gyökerekkel kapcsolatban. Ha például egy muzulmán diák azt kéri egy iskolában, hogy vegye le a tanár az osztályterem faláról a keresztet, akkor a pedagógus köteles azt megtenni, még ha a csoport többsége keresztény is. Egyébként pedig nem létezik értéksemlegesség. A legnagyobb érték ugyanis maga az ember. Ha értéksemlegességről beszélünk, akkor embertelenségről beszélünk. Ehhez kapcsolódik, hogy mára közmegegyezéssé vált: az államot és az egyházat szét kell választani. Valóban, ez szükséges is, sőt már meg is történt, hiszen – középkori fogalmakkal élve – a trón és az oltár nem szólhat bele egymás működésébe. Csakhogy ma úgy tűnik, az utóbbit el akarják pucolni, semmibe akarják venni, de legalábbis a kettőt szembe akarják állítani egymással. Pedig mindkettő az embert hivatott szolgálni. Ha bármelyik hiányzik, akkor ez a szolgálat fogyatékos. Egymást kiegészítve kell működniük. Persze ha azt mondjuk, nincs Isten, akkor semmi szükség az oltárra.” Osztie Zoltán szerint azonban reményre adhat okot, hogy az emberi lélek eredendően nem arra van beállítva, hogy gyűlölködjön és kihasználjon másokat. A KÉSZ elnöke az általa vezetett szövetségről hangsúlyozta, hogy az nem cél, hanem eszköz. „Mégpedig annak érdekében, hogy a keresztény üzenetet, értékrendet a társadalom minél szélesebb köreihez eljuttassuk. A jövő a kisemberek koalíciója – ez a jubileumi esztendő mottója. Hiszen látjuk: a nagypolitikára nem lehet valódi befolyásunk, nem tudunk hatni a folyamatokra, de arra van lehetőségünk, hogy a magunk szintjén hatással legyünk a környezetünkre. Ma már hetvennél is több csoportunk végzi országosan ezt a munkát. Napjainkban, amikor egyre inkább szétesik a társadalom, óriási szükség van a közösségteremtésre.”

Magyar Kurír