Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetnek (Az egyházakat is sújtják… 1., 4. o.) nyilatkozó Veres András szombathelyi megyéspüspök elmondta: a 2009-es év megszorításainak az egyház elszenvedője lesz, különösen azokra a támogatási tételekre tekintettel, melyeket az állami költségvetésből kapnak műemlék-felújításra, különböző közfeladatok ellátására, hiszen ott nincs igazi növekedés, sőt több év távlatában inkább visszaesés van. Ez a jelen helyzetben érthető, még ha nem örülünk is neki – jegyezte meg a püspök. Az utóbbira példaként jegyezte meg, hogy az alulfinanszírozás miatt olyan egyházi gyűjtemények, közgyűjtemények lesznek, sőt már vannak is kitéve az enyészetnek, melyek a nemzet örökségéhez tartoznak. A lap kérdésére, hogy lát-e a kormány egyházpolitikájától és a központi költségvetéstől független kitörési pontokat, például az adakozás fokozása vagy egyházi vállalkozások beindítására, a püspök határozott nemmel felelt. Kifejtette: a hívek – ráadásul azok, akik adakozók szoktak lenni – a társadalomnak nem a legtehetősebbek köréből kerülnek ki. Az ő jövedelmük csökkenésével adakozni is kevésbé tudnak, sőt karácsonyra kiderült, közülük mára mind többen adományokra szorulnak. Az egyházi vállalkozások elindításának pedig gátat szab az ehhez szükséges alapvagyon hiánya, hiszen a rendszerváltozás után a felekezetek sem földet nem igényelhettek vissza, sem olyan épület-ingatlanokat, melyek hasznosíthatók volnának. Veres András leszögezte: „Mindezért inkább arra törekszünk, hogy a különféle uniós pályázatokon induljunk, de ott sokszor az önrész előteremtésének problémájába ütközünk, arról nem is beszélve, hogy rengeteg pályázó verseng egymással, vagyis ez az út csak néhány műemlék esetére jelent megoldást.” A püspök megalázónak tartja, hogy bár döntően közoktatási, közegészségügyi és szociális feladatok ellátására, átvállalására kapják az egyházak az egyébként kevésnek bizonyuló állami pénzt, minden esztendőben egyfajta egyházellenességet lehet szítani a társadalomban azáltal, hogy jogosan járnak-e ezek az összegek. Arra a közbevetésre, hogy adventtől mind a mai napig mintha szaporodnának az egyházellenes kirohanások – így pl. Gyurcsány Ferenc a Népszabadság december 20-ai számában konzervatív fordulat veszélyéről beszélt, s arról, hogy lassan kötelezővé válik a hittanoktatás és az egyházi anyakönyvezés –, Veres András azt válaszolta: „Nagyon rosszkor tette a miniszterelnök azt a kijelentését, amely szerint meg kell nyomni a vészcsengőt, lényegében az egyházak és az úgymond idejétmúlt konzervativizmus vélt előretörésétől. Ez az ünnephez méltatlan kijelentés az egyház és a kormány kapcsolata szempontjából is nagyon elhibázott volt”. Arról, hogy milyen egyházi kihívást jelent a társadalom további elszegényedése, a püspök azt mondta: a probléma felszámolásával nem, csak „tűzoltásokkal” tudnak foglalkozni. Ezen a téren viszont nem kis dolog, hogy például a szombathelyi egyházmegyében már csaknem minden egyházközségben alakult karitászcsoport. Ezek egyik elsődleges feladata, hogy feltérképezzék és segítsék többek között azokat a híveket, akik valóban szegények, de röstellnek kérni.

A Magyar Nemzet RTV-mellékletében (Mindenki felelős… 2.o.) Kozma Imre irgalmas rendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalapítója és elnöke nyilatkozik, aki elmondta: „Meggyőződésem, hogy a civilizált világ egészségügyi ellátásának legnagyobb problémája, hogy hiányzik belőle a lelkiség. Az, amelyet csak azok tudnak nyújtani, akik erre tették fel az életüket. Ezt a munkát nem lehet pénzért végezni. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ne kellene sokkal jobban megfizetni azokat, akik ebből élnek. Az alacsony bérekkel nemcsak a gyógyítók munkáját, hanem az emberek jó egészségi állapotának a fontosságát is lebecsüli az állam. A szocializmus éveiben kialakult borravalórendszer pedig megalázó mind a beteg, mind az orvos számára.” Kozma Imre elmondta azt is: „Bár az emberekben mostanában újra felébredt az igény a lelkiség iránt, nem a szigorú normarendszerrel rendelkező, tételes vallások felé fordulnak. Manapság divat kritizálni az egyházat, ez elbizonytalanítja az embereket, így aztán, bár a keresztény értékekre egyre többen igent mondanak, az egyházzal szemben bizalmatlanokká válnak. A civilizált Európa egyik nagy tragédiájának tartom az egyházellenes állami magatartást. Pedig az egyház, ahogy az évszázadok során annyiszor, ma is hatalmas szolgálatokat tudna tenni. Szerencsére eközben egy nagy erejű megújulási hullám is elkezdődött. Fiatalok, főleg kisgyermekes házaspárok sokasága keresi azokat a helyeket, ahol értelmes válaszokat kaphatnak a mindennapi élettel és a hittel kapcsolatos kérdéseikre.” Az irgalmas rendi szerzetes szerint a média is segíthetne megtalálni a feleleteket, „de ehhez nagy bátorságra volna szükség. Manapság a média különösen kiszolgáltatott helyzetben van. Ha nem olyan ’árut’ kínál, amilyet a közízlés kíván, könnyen tönkremegy. Pedig a gondolatok formálása most már nem elsősorban a templomban, és nem is az iskolában történik; az emberek leginkább a mozgóképen keresztül tájékozódnak. Éppen ezért kellene sokkal nagyobb felelősséget vállalnia a médiának. Merni kellene másnak lenni. Elfogadni, hogy az újság, a televízió, a rádió feladata nemcsak a szórakoztatás, hanem nevelnie, tanítania, a nemzetet építenie kell. Különben többet árt, mint használ.” A magyarországi máltaiak vezetője szerint az általa alapított szeretetszolgálat legfontosabb feladata: „Közvetíteni azok között, akik segíteni tudnak és akik segítségre szorulnak. Hiszen annak is gazdagabb lesz az élete, aki segít, a nehéz helyzetben lévők pedig meggyőződhetnek arról, hogy nem hagytuk őket magukra, vannak, akiknek ők is fontosak. Minél közelebb kerülnek egymáshoz támogatók és támogatottak, annál erősebb lesz a közösség, nő a társadalom, a nemzet erkölcsi tőkéje. És ha erős a nemzet, akkor könnyebben megbirkózunk mind a külső, mind a belső démonainkkal.”

A Magyar Hírlap (Katonahősök… 2.o.) beszámol arról, hogy az ország több pontján is megemlékeztek tegnap a 2. magyar hadsereg katonáiról, akik 1943-ban hősi halált haltak a Don-kanyarban. A lapnak Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök elmondta: a doni áttörés egyszerre siker, hiszen a felszerelés nélkül harcoló magyar honvédek hősiesen tartották magukat a jól szervezett túlerővel szemben, és tragédia is, hiszen a sereg végül felmorzsolódott, több tízezren haltak meg és kerültek hadifogságba. „Ezek az emberek a hazájukat védték, s a legnagyobb értéket, az életüket adták érte. Nemcsak emlékeznünk kell rájuk, hanem példát is vennünk tőlük.” A főpásztor szerint a magyarság felemelkedésének ma sincs más útja, mint az áldozatos szeretet térnyerése. „Áldozatok nélkül ma sem lehet szolgálni a nemzetet” – figyelmeztetett Spányi Antal.

A Magyar Nemzet (4.o.) Máriapócsi tiltakozás címmel ismerteti a Kelet-Magyarország című napilap tegnapi számában megjelent egyik cikket, amely szerint tiltakoznak a máriapócsi görög katolikus hívek a könnyező Szűz Máriát ábrázoló kegykép elvitele miatt. Amint arról tegnapi szemlénkben beszámoltunk, a kegyképet a kegytemplom felújításának első időszakára, február 7-én gyalogos zarándoklattal átviszik a hajdúdorogi székesegyházba. A tiltakozók szerint azonban Máriapócson is van elég kápolna, vagy akár a római katolikus templomban is elhelyezhetnék ideiglenesen a kegyképet. Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Egyházmegye görög katolikus püspöke közölte: először azt kezdeményezte, hogy a kegytemplomban részlegesen végezzék a felújítást, hogy a kegykép helyben maradhasson, de ez a szakemberek szerint műszakilag nem volt megoldható. Szóba került az is, hogy valamelyik máriapócsi kápolnába, illetve a római katolikus templomba vagy a múzeumba kerüljön a kegykép. Az is felvetődött, hogy ha már elmozdítják a helyéről, körbeviszik az országban. Végül az érvek és a tanácsok meghallgatása után született döntés arról, hogy a hajdúdorogi székesegyház ad helyet hét hónapra a képnek, mert ott adottak a körülmények a zarándokok fogadására is. A máriapócsiak viszont „mindent megmozgatnak” annak érdekében, hogy a kegykép a szabolcsi kisvárosban maradjon.

Magyar Kurír