Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszava (Elutasította… 13.o.) beszámolója szerint megtámadta és bántalmazta a helyi katolikus papot egy nő csütörtökön a nyugat-szlovákiai Pozsonybesztercén, mert az elutasította kérését, hogy űzze ki testéből az ördögöt. Az incidens a helyi plébánia közelében történt. A 39 éves nő ott állította meg a 47 éves papot s kérte meg az ördögűzésre. Miután erre nem volt hajlandó, elvette tőle a plébánia kulcsait, és erőszakkal akart bemenni az épületbe. A lelkipásztor azonnal hívta a rendőrséget, amely őrizetbe vette az asszonyt.

A Népszabadság (11.o.) Kelendő az éneklő papok lemeze címmel közli, hogy három ír pap Guiness-rekordot állított fel a közelmúltban: övék lett Nagy-Britannia legjobban fogyó debütáló klasszikus lemeze. A CD-ből már több mint félmillió példány fogyott el, háromszoros platinalemez Írországban, platina státust ért el Svédországban, bearanyozódott Norvégiában, Finnországban és Kanadában. Eugene O’ Hagan, Martin O’ Hagan és David Delargy Észak-Írországból származó római katolikus papok. Fiatalon kezdtek el együtt énekelni, pusztán kedvtelésből, és azért, hogy a zene segítségével minél több emberhez juttassák el a hitet. A lap szerint „mondhatjuk, csoda történt: egy felvételük eljutott az egyik nagy kiadó londoni igazgatójához, aki egymillió font értékű lemezszerződést kötött velük.” A debütáló lemez novemberben jelent meg, rögtön harminc országban. A három atya latinul, angolul, spanyolul és németül énekel vallásos dalokat, himnuszokat, klasszikus művek részleteit, hagyományos ír énekeket, mint az Ave Maria, a Pie Jesu vagy az O Holy Night. A CD kísérőfüzetében pedig az egyes dalokkal kapcsolatos gondolataikat is megosztják a hallgatókkal. Az újság érdekesnek tartja, hogy az album producere az a Mike Hedges volt, aki korábban többek között az U2-val dolgozott. Az album sikere ellenére a három pap továbbra is gyakorolja hivatását, ugyanúgy tartanak miséket, adnak össze párokat, temetnek és keresztelnek, mint eddig. A CD megjelenéséből származó bevételt pedig jótékony célokra ajánlották fel.

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (Rejtett kockázat 23. o.) Illéssy János mérnök, közgazdász, a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társaságának elnöke nyilatkozik, aki emlékeztet rá: „Pál apostol szerint minden rossz gyökere a pénz szerelme, vagyis nem maga a pénz, hanem a hozzá való rossz viszonyulás. Akkor van baj, ha a pénzt az életünk középpontjának és értékmérőjének tekintjük… Az angolszász társadalmakban nagy hagyománya van az individualizmusnak, és óriási hajtóerőt jelent. De ne felejtsük el, hogy egészséges társadalmakban az individualizmus párosul az elesettek segítésével, támogatásával, a szolidaritással, azaz a felebarát szeretetével, ahogy ezt a Biblia nevezi. Nálunk sajnos nemcsak alacsony szintű a társadalmi szolidaritás, de úgy érzem, egyre csökken is. Általános felfogás, hogy az üzleti életben akkor nyerek, ha a másik veszít. Pedig a közgazdaságtan szerint nem így van. Többek közt a játékelméleti modellek is mutatják, mennyivel többre jut egy kooperáló, együttműködő társadalom. Arra nem tudnék válaszolni, hogy Magyarországon erre mikor döbbennek rá végre. A pénzvilág csakugyan Amerika-központú, de ebből nagyon helytelen volna azt a következtetést levonni, hogy a nemzetközi válság oka Amerika. A válság oka nem egy ország, nem is egy piaci struktúra, nem néhány felelőtlenül viselkedő vállalat vagy üzletember. Meggyőződésem, hogy hasonlóan a gazdaságtörténetben látott minden krízishez és pénzpiaci buborékhoz, a válság igazi oka az emberi kapzsiság. Amikor a nyereség birtoklása bálvánnyá válik, olyannyira, hogy elfedi szemünk elől a nyilvánvaló kockázatokat… Az amerikai befektetők egyre nagyobb hévvel, de egyre kisebb veszélyérzettel szálltak be az újabb gazdasági ringlispilbe, s a világ többi részén működő befektetők azonnal követték őket – a pénzügyi világ tényleg egy nagy falu. De ha őszinték akarunk lenni, nem hibáztathatjuk a helyzetért a távoli kapitalistákat, a veszélyérzet kikapcsolásában mi is az elsők közt voltunk: családok adósodtak el, s vettek fel „olcsó” fogyasztási hiteleket a jövő tervezése nélkül, hiszen kínálták őket. Akkor tehát ki hibáztathat kit? Mindenkinek megvan a saját felelőssége, tisztelet a kivételnek.” A mérnök, közgazdász arra is emlékeztet, hogy a Biblia szerint a hitel lehetőleg kerülendő, s mint Isten minden rendelkezése, ez is a mi biztonságunkat hivatott szolgálni. Illéssy leszögezte: „A Biblia a helyes hozzáállásra tanít, azt állítja, hogy sáfárok vagyunk, vagyis Isten ránk bízott javait kezeljük. E szemlélet szerint a világon minden Isten tulajdona, mi magunk is, tehát a pénzünk is. Ha ezt elfogadom, nem az a kérdés, mihez kezdjek bölcsen a pénzemmel, bár jó lenne, ha legalább idáig eljutna az emberiség nagy része. A hűséges sáfár igazi kérdése: „Uram, mihez kezdjek a pénzeddel?” Kivétel nélkül mindenkire bízott lelki és anyagi javakat a Teremtő, és ezekkel végső soron neki tartozunk elszámolással. A Szentírás nagyszerű ígérete, hogy Isten a sáfároknak mindig ad eleget. Nagyon rossz, ennél sokkal nyomorúságosabb helyzetekből is jöttek már vissza családok, társadalmak, országok. A legnagyobb bajból is van kiút, de tudni kell, merre induljunk… Hűséges sáfároknak kell lennünk a legkisebb dolgokban is. A Biblia nem enged kompromisszumot. Sokszor és sokan mosolyognak meg ezért a válaszért, mondván: „mit tudhatok az életről, a vállalkozásról, ha ilyen naiv kijelentést tudok tenni?” Szerintem a naivitás inkább a „csaljunk a megélhetésünkért” hozzáállásban van, de ez nem vigasztal. Ugyanis az ilyen helyzet fennmaradását egyetlen társdalom sem éli túl. Ha ezt folytatjuk, vezetők és vezetettek együtt süllyedünk el.” A KVÜT elnöke azt is elmondta: „Alkalmainkra lelki és politikai elkötelezettségüktől függetlenül hívunk politikusokat is, hiszen egyformán vezetők. Egyrészt szeretnénk, ha megismernék Jézus Krisztust. Ugyanakkor magától értetődő felelősségük a személyes példamutatás, és a Biblia erről is rengeteget tanít. Ha egy cég vezetője korrupt, az meglátszik az egész szervezeten, ha egy ország vezetése nem áll szilárd morális alapon, az megmutatkozik az egész társadalomban. Meggyőződésem, hogy addig nem lesz Magyarországon gazdasági fordulat, amíg szilárd erkölcsi alappal nem rendelkezik mind a társadalom, mind a vezetése, vagyis amíg nem fedezzük fel együtt újra a család, a közösség, a nemzet értékét. Nagy álmom és vágyam, hogy valamilyen csoda folytán az ország vezetői is komolyan vegyék a Bibliát. Mivel jobb- és baloldali politikusokat egyaránt hívunk rendezvényeinkre, gyakran halljuk a kérdést, mit keres itt ez az ember, hát nem tudod, melyik oldalhoz tartozik? Nekem ez visszaigazolás, hogy jó úton járunk. Jézustól is azt kérdezték, hogyan tud egy asztalhoz ülni különböző szemléletek, vagy társadalmi csoportok képviselőivel. De Jézus tudta, hogy minden embernek szüksége van rá. Ezért jött.”

A Magyar Hírlapban (A boldogság nem állapot… 13., 14.o.) Kopp Mária orvos, pszichológus egyetemi tanár nyilatkozik abból az alkalomból, hogy 2007 októberében jelent meg a Magyar lélekállapot 2008 című tanulmánykötet. A könyv azokat az összegző tanulmányokat tartalmazza, amelyeket Kopp Mária vezetésével a SOTE Magatartástudományi Intézet kutatói készítettek átfogó felmérések nyomán. A professzor asszony elmondta: ha egy húszéves fiatalember tanácsot kérne tőle, hogyan élhetné a mostaninál biztonságosabban az életét, akkor „először is a legfontosabb az lenne, hogy az életének milyen értelme és célja van. Ennek egyik módja az, ha valaki bekapcsolódik valamilyen vallási csoportba. A vallásosság, főleg a rendszeres vallásgyakorlás erős védettséget adhat. Ezt nem csak mi mutattuk ki. Amerikában tíz év a várható élettartam-különbség az egyházukban vallást gyakorlók és a nem hívők között. Itt nagyon lényegesnek tűnik a közösségi élet: hogy közös értékek, közös célok legyenek, hogy érezzék az összetartozást, hogy legyenek rítusaik és ünnepeik. Ezek az életben nagyon fontosak. Úgy találtuk, hogy az olyan, nem vallásos emberek, akik hisznek abban, hogy az életüknek célja és értelme van, sokkal egészségesebbek, sokkal védettebbek.”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (15.o.) Szalay László A keresztfa tövében címmel emlékszik a mártírsorsú Ordass Lajos evangélikus püspökre. A cikkíró kiemeli: „Kordivatok jönnek és elmúlnak, a kereszt megmarad – Ordass Lajos püspök élete ezt üzeni a mának. A múlt egyik nagy tanúságtevője volt, az evangélium alkut nem ismerő szolgája, Jézus követésének útján a megváltó kereszt hordozója.” A cikkíró idézi Ittzés János evangélikus püspököt, aki sok évvel ezelőtt ezt írta elődjéről: „Ordass nem volt hős. Pontosabban: nem hős volt, hanem tanú. A szép és jól ismert bibliai szóval: mártír. Sosem hősködött. Isten formálta hőssé. S ahogy lenni szokott, megállása, hajlíthatatlansága sok ellenséget is szerzett neki. Igen, nehéz elviselni, hogy sokak romlása közben van, marad valaki, maradnak néhányan, akik megállnak… Egyházunknak ma is ilyen emberekre van, lenne égető szüksége…”

Magyar Kurír