Napi sajtószemle

A Népszabadság (7.o.) A pápa bírálta a katonai beavatkozást, a Magyar Nemzet (8.o.) Lágerre emlékeztet Gáza címekkel számolnak be arról, hogy a Szentatya tűzszünetre és a béketárgyalások felújítására szólította fel a feleket a Gázai övezetben, hangsúlyozva, hogy az erőszak, „bármelyik oldalon is, nem megoldás.” A Népszabadság kiemeli, hogy a pápa először tette ehhez hozzá: „ahogyan a katonai beavatkozás sem.” Az orgánum hangsúlyozza, hogy XVI. Benedek helyett a bíborosok mondanak véleményt. Renato Martino érsek, a Szentszék volt ENSZ-nunciusa, az igazságosság és béke pápai tanácsának elnöke kijelentette: „Gáza egyre inkább egy nagy koncentrációs táborra hasonlít.” A külügyi szóvivő szerint Martino érsek szavai „a Hamasz propagandájának tűnnek, olyan, mintha a terrorista szervezet mondta volna.” Názáret püspöke a Hamasszal való párbeszédet sürgette, a nemzetközi Caritast vezető Rodriguez Maradiaga bíboros pedig úgy fogalmazott, erkölcsileg visszataszító az izraeli magyarázat, hogy a két fél támadása arányos egymással.” A Népszabadság megállapítja: a tavaly ősszel XII. Pius boldoggáavatásáról kirobbant viták után újabb feszültség uralja a Vatikán és Izrael kapcsolatait. Most már nem csak a harcok miatt vált kérdésessé XVI. Benedek májusra bejelentett szentföldi útja. A lap arról is beszámol, hogy a milánói dóm előtt izraeli zászlók égetésével Gázáért tüntető arabok eközben bocsánatot kértek a város érsekétől, amiért tömegesen Allahhoz imádkoztak, éppen a székesegyház előtti téren.

A Magyar Fórumban (Petra Christus. A szikla, Krisztus 5.o.) Tempfli József nyugalmazott nagyváradi püspök nyilatkozik. Az interjú bevezetőjében Győri Béla interjúkészítő kiemeli: „Tempfli József csaknem két évtizeden keresztül igazgatta a nagyhírű püspökséget, küzdelmes és eredményes munkásságot tud maga mögött. Visszaszerezte a nagyváradi püspöki palotát, templomokat épített, óvta és őrizte az egyház kincseit és dolgait, miközben jó püspöke volt papjainak és híveinek.” A főpásztor felidézte, hogy néhány hónappal ezelőtt egy budapesti tanácskozáson rajta kívül a többi 36 résztvevő mind a törökök Európa Unióba való belépése mellett érvelt. Tempfli József volt a fórumon az egyedüli egyházi személyiség. A lapnak elmondta: „Kérdeztem, miért kardoskodnak Törökország felvétele mellett? Válasz: ezt kívánja a gazdasági érdekünk. Ekkor azt a kérdést tettem fel, hogy a gazdaságon kívül más érdekünk nincs az Európai Unióban? Azt mondták nincs, mert ez mozgatja az egész világot. Elmondtam a tanácskozáson, hogy az Európai Tanács egyik ülésén a Szentatya küldötte, egy bíboros javasolta, hogy az alkotmány Európai Alkotmányának végső szövegezése előtt gondolják meg és utaljanak Európa 2000 éves keresztény hagyományaira és múltjára. Azt a választ kapta a bíboros, hogy ezen gondolkodni kell, mert ez esetleg taszítaná a törököket, mert ők nem keresztények. Ha ezt az utat járjuk, hogy csak egy érdekünk van, a gazdaság, akkor igazzá válik az ősi latin mondás, hogy homo homini lupus. Az ember ember farkasa lesz. Mi ilyen Európából nem kérünk. Nem tetszett a véleményem. Petra Christus. A szikla, Krisztus. Aki nem erre az alapra épít, ott boldogabb társadalmat sem tudunk megvalósítani.” A nyugalmazott nagyváradi püspök idézte II. János Pált is, aki mindig is hangsúlyozta a másik ember tiszteletének fontosságát. Tempfli József leszögezte: „Én tartom a magyarságom, tartom a hitem, hagyományainkat, őrzöm, de nem akarok másokat tönkretenni. Aki ma ateista, kommunista és kozmopolita, nyilvánvalóan nem hisz. A kozmopolitának nincsen hite, se nemzetsége, csak egyéni érdeke. Ezért még nem gyűlölöm őket. A krisztusi parancs értelmében nekik több szeretetre van szükségük és több megértésre. De nem segítem elő terveik megvalósítását. Erre kötelez engem is, mindenkit az emberi méltóság iránti tisztelet. Én vadember vagyok, a püspöki palota érdekében nyolc évig pereskedtem. Több mint 600 millió volt a perköltség. Mindent és mindenkit, akit lehetett, igénybe vettem, és kaptam segítséget romántól és zsidótól egyaránt.” Győri Béla emlékeztetett rá: „Ön II. János Pálnak nyújtotta be a lemondását, de csak három évvel később XVI. Benedek pápa fogadta el a távozási szándékát. Nem azért, mert nehéz lett volna utódot találni, mert önre szüksége volt Rómának, de leginkább Nagyváradnak és a magyarságnak.” A főpásztor válasza: „Nem tudom mire vélni a történteket, de ez azt hiszem különösebben nem is fontos. Egy dolog bánt. Én akár civil koromban, amikor tanítottam, majd a papságom idején mindenütt a Jóistentől és a népemtől, akik között éltem és dolgoztam, annyi szeretetet és figyelmességet kaptam, hogy az elmondhatatlan. Ha még 50 évig éltetne a Jóisten, és már nem kapnék semmit, akkor sem tudnám meghálálni azt, amit eddig kaptam az Istentől és az emberektől. Ez az egy bánt, hogy úgy fogok távozni az életből, hogy mindenkinek adósa maradtam.”

Ismerteti a Magyar Fórum („Nyitott szívvel jövök Nagyváradra” 10.o.) az új nagyváradi püspök, Böcskei László erdon.hu számára adott interjúját is. A volt pápai prelátus elmondta: „Egy olyan városból – Temesvárról – és egyházmegyéből jövök, ahol a felekezetek közti kapcsolat nagyon mély és őszinte. Ezt szeretném valahogyan magammal hozni és a lehetőségekhez mérten megvalósítani, úgy, hogy a más felekezetű testvérekkel is jó viszonyban legyünk. Szeretném elmélyíteni a kapcsolatokat, illetve ezeket úgy építeni, hogy ez eredményes legyen nem csupán a római katolikusok, hanem az egész helyi közösség számára is. Az én mostani üzenetem talán egészen egyszerű. Mindenkit afelől szeretnék biztosítani, hogy nyitott szívvel jövök Nagyváradra, és számítok mindenkinek a támogatására, papok és hívek segítségére egyaránt. Remélem, hogy közös összefogással majd szép eredményeket tudunk elérni a nagyváradi egyházmegye életében.”

Magyar Kurír