Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzetben (Üzenet 28.o.) Stanislaw Dziwisz bíboros, krakkói érsek nyilatkozik, aki először 12 évig szolgálta személyi titkárként Karol Wojtylát, majd az ő pápává választását követően 27 évig II. János Pált. Elmondta: az, hogy a lengyel pápa egyértelműen a kortársai fölé nőtt, elsősorban annak köszönhető, hogy „személyiségét, kivételes tehetségét az egész emberiség szolgálatának rendelte alá. Tisztelte azokat – embereket, nemzeteket, országokat –, akiket szolgált. Teljes egészében átadta magát annak az ügynek, amelyre hívta az Isten. S nemcsak Istent, hanem az embert szolgálta, hiszen ezt nem lehet szétválasztani. Kölcsönösen feltételezik egymást. Isten arcát, Isten és a megtestesülés emberi arcát mutatta meg. Közelebb hozta egymáshoz az eget és a földet… Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy II. János Pál pápa a hit által látta a világot, ami azt jelenti, hogy az embert igazán Krisztusban lehet megérteni. Õ az, aki a legjobban jeleníti meg az embert. Teljes egészében pedig az Istenben találjuk meg magunkat. A modern embernek vissza kell térnie Istenhez. Enélkül eltévelyedik a világban, s nem az egyenes úton halad. II. János Pál üzenete kétségkívül az, hogy jó világot Isten nélkül nem lehet építeni.” Dziwisz érsek felidézte a Megváltó születésének ünnepét is, hangsúlyozva: „A karácsonyt leginkább a béke ünnepének nevezném. Első számú üzenete, hogy dicsőség az Istennek s békesség a jókaratú embereknek. Ha hiányzik a jó szándék, akkor béke sincs. Sem a világban, sem a népek között, sem a nemzeten, családon belül, s végül magában az emberben sem. A karácsony legnagyobb ajándéka a béke, amely minden fejlődés alapja.” A krakkói érsek úgy látja, hogy az európai ember „mára belefáradt a fogyasztásba. Főleg a fiatalok, akiket ez már nem elégít ki. Nagyobb veszélynek látom, hogy főképp e korosztály körében éppen a fogyasztói lázból fakadó frusztráció miatt egyre több az öngyilkosság. Az egyház feladata, hogy megmutassa az utat az igazsághoz és a szépséghez. Arra törekszik, hogy megoldást találjon korunk problémáira. Nem közgazdasági értelemben vett megoldásokra gondolok itt, hanem az erkölcsiekre, hiszen mindennek ez az alapja… Az egyház keresi az utakat, s igyekszik megmutatni őket. Ahogy XVI. Benedek fogalmazott, nem a homokra, hanem szilárd talajra, az Istenre, a végső igazságra építjük az evangéliumot. Az egyház az Isten és az emberek közötti intézményként az evangéliumi alapokra támaszkodik. S mivel ebben az intézményben ott van az ember, ezért lehetnek gyengéi is, ám ott van benne az erő, mivel Istenre épül.” Azzal kapcsolatban, hogy míg Lengyelországban néha gondot okoz a szemináriumokban végzettek elhelyezkedése, addig Magyarországon paphiány van, Stanislaw Dziwisz kifejtette: „Kétségtelen, hogy kellemes gondot jelent számunkra a szemináriumban végzettek magas száma. Ez Isten ajándéka. Nagy szeretettel tekintünk a magyar katolikus egyházra, hiszen a történelemből adódó különbségek ellenére is nagyon sok dolog köt össze bennünket. Elég talán emlékeztetni közös szentjeinkre. Mindkét oldalon nyitottak vagyunk az együttműködésre, s rendszeres kapcsolatot tartunk fenn Erdő Péter bíboros úrral. A párbeszéd tehát folyamatos, kicseréljük tapasztalatainkat, s igyekszünk segíteni a problémák megoldásában. Arról is szó volt, hogy lelkipásztoraink még a tanulás ideje alatt közelebb kerüljenek egymáshoz, jobban megismerjék a másikat, s így is erősítsük a kötelékeket a két egyház között.” A krakkói érsek elmondta azt is, hogy a címerében olvasható üzenet – emeljük fel szívünket – „… valójában nem tőlem származik, hanem II. János Páltól. Egyszer ugyanis megkérdezték tőlünk, hogy milyen üzenettel érkeztünk, s a pápa ezt a kifejezést használta. Megértettem az üzenetet. Csakis reménységgel a szívünkben élhetünk boldogan. Azzal a reménységgel, amely a világra hozta Jézus Krisztust. Ezt kívánom mindenkinek!”

Hazai és külföldi, magyar vonatkozású hírek

Tegnapi, január 2-ai számunkban Szimpátiával és szeretettel Európa iránt címmel ismertettük Erdő Péter bíboros prímás, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) elnökének a Vatikáni Rádió olasz adásának adott interjúját. A Népszabadság (Erdő Péter… 8.o.), a Népszava (Erdő Péter… 3.o.) és a Magyar Hírlap (Erdő Péter… 8. o.) a következőket emeli ki a magyar katolikus egyházfő gondolataiból: „Európának a jövőben sokkal inkább szem előtt kell tartani a közös emberi értékeket… A jelenlegi világméretű válságról szólva a CCEE elnöke kijelentette: ha egy társadalom csak azt tartja értékesnek, amelynek az ára számokban, pénzben kifejezhető, akkor megfeledkezik nagyon sok alapvető dologról, mint pl. az egészséges környezet. Erdő Péter kifejezte meggyőződését, hogy a jelenlegi pénzügyi válság csak egyik első tünete egy mélyebb változásnak.”
A Magyar Hírlap (Egyházak… 3.o.) felidézi, hogy az év végén több egyházi vezető – Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek, Bölcskei Gusztáv és Bogárdi Szabó István református püspökök – nyilatkoztak arról, hogy csaknem egymilliárd forinttal – a 2008-as 26,5 milliárd forinthoz képest 25,6 milliárd forint – csökken 2009-ben a az egyházak állami támogatása. Ezt maga Csepregi András, az oktatási tárca egyházi kapcsolatokért felelős titkárságának vezetője is elismerte. Az MH rámutat: a legérzékenyebb terület az egyszázalékos személyijövedelemadó-felajánlások kiegészítésének az idén életbe lépő változása, amelynek következtében jelentős mértékben apad a felekezetek szabadon felhasználható forrása.

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (14.o.) Faggyas Sándor Hol csergedez a lélek itala… című Biblia-elemzésében figyelmeztet: „Hasznos, ha a Szentírást olvasók minél több ismeretet szereznek a Biblia történetéről, keletkezésének és fennmaradásának körülményeiről, bár e tekintetben is találó Pál apostol szentenciája: ’a betű megöl, a lélek pedig megelevenít’. Ezerhatszáz évvel később mintha erre reflektált volna a zseniális francia filozófus, Pascal: ’Jézus Krisztus megnyitotta lelkünket, hogy megértsük az Írást’.” Faggyas Sándor szerint „ha értelmünk mellett lelkünket is megnyitjuk, érzelmi intelligenciánkat is használjuk Isten üzenetének megismeréséhez, és megértéséhez”, akkor ma is, mi is átélhetjük Tompa Mihály költő és hitvese egykori meghitt, ihletett élményét: „S együtt ha olvasók a Bibliát,/ Hol csergedez a lélek itala.”

A Magyar Nemzetben (A lényegből a lényegért 14.o.) Bíró Ildikó, a Fidesz országgyűlési képviselője nyilatkozik, aki „egy érdekes élettörténetű” hegykői római katolikus papról, Reisner Ferencről írt interjúregényt, „A lényegből a lényegért" címmel. A kötet a Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg nemrégiben. A képviselőnő elmondta: „Minden reggel azzal ébredek és este azzal térek nyugovóra: Bíró Ildi, nem változol meg! E törekvéshez a Reisner Ferenc atyával való találkozás is segítséget nyújtott. Mint tudjuk, véletlen találkozások nincsenek. Azért volt nekem, reformátusnak ez a találkozás sorsdöntő, mert egy folyamatnak a mérföldköve volt, mérföldkő egy úton, ami hitből és kételyből van kirakva, és amely beleillik abba a sorozatba, ami engem nemcsak hívővé, de református vallását tartó, templomjáró emberré is tett. Engem nem neveltek vallásos szellemben, a hitemért magamnak kellett megdolgoznom. Először, Reményik Sándor szép versét idézve, csak ’gyönyörködni jártam a templomokba’. A művészetért, a szépségért. S aztán jöttek a teológusok, a papok, az elhivatott tollforgatók. Mindegyik egy kicsit kísért az úton, letett nálam egy fontos mondatot. Sokan közülük mára igaz barátaim lettek. Ezektől az emberektől kézről kézre adatva kristályosodott ki a hitem. Már felnőttként konfirmáltam. Ahogy a könyv bevezetőjében is leírtam, egy polgári körös rendezvényre hívtak Hegykőre, ott ismertem meg Ferenc atyát, aki úgy vonult el a szülővárosához, Sopronhoz közeli, eldugott kis falu lelkészének, hogy örült neki, mert mindig is az akart lenni… Van egy pap, akinek van mintegy tíz csodálatosan megírt, általa megszerkesztett hittankönyve gyermekek és fiatalok számára, léteznek emblematikus történelmi és teológiai tanulmányai. Aki eközben a szónak fizikai és manuális értelmében is dolgozik az egyházközösségéért, a templom felújításáért, a közösségi ház megépítéséért, padot hegeszt és díszletet épít, és van ereje karitatív tevékenységet is folytatni. Eközben a szó szoros értelmében lelki atyja Hegykőnek és a szomszédos kis falvaknak. Az a fajta pap, ’ki szívét osztja szét’… Megható volt, amikor a riportkönyv nyersanyagának elkészülte után áldását kértem, kis keresztet rajzolt a homlokomra és azt mondta: Ildikó, vedd vissza a nyakadba azt a kis keresztet, amiről meséltél, amit mindig hordtál… Az emberek gyarlósága és szeretetlensége nem ok arra, hogy elhagyd érte Istent. S talán a legnagyobb elismerés, amit kaptam, az volt, hogy az atya utólag igazolta, volt értelme, és nagyon örült a könyv megjelenésének. Minden ember, akár bevallja, akár nem, szeretné a szüleinek bizonyítani, hogy érdemes volt őt a világra hozni és felnevelni. És ő, Reisner Ferenc ezzel a kis könyvvel lehetőséget nyert arra, hogy az idős édesapja kezébe adhatta az életét, minden szó, magyarázkodás nélkül, és ő rongyosra olvasta és büszkén mutatta mindenkinek: ez a fiam könyve.”

Magyar Kurír