Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (Csehországba látogat… 7.o.) közli, hogy Prágában Miloslav Vlk érsek, Csehország bíboros prímása bejelentette: jövő szeptemberben Csehországba látogat XVI. Benedek pápa. A részletekről most tárgyalnak, de annyi bizonyos, hogy apostoli látogatása valószínűleg háromnapos lesz. A lap emlékeztet rá: a jelenlegi pápa még nem járt Csehországban. Az orgánum megbízható értesülései szerint XVI. Benedek személyesen is igyekszik majd elmozdítani a jelenlegi holtpontról a Vatikán és Csehország közötti alapszerződés ügyét. A dokumentumot – amely rendezi a csehországi római és a görög katolikus egyház jogállását – a Vatikán már jóváhagyta, Prága azonban még nem. Több cseh parlamenti párt képviselői szerint az egyezség révén a két egyház nagyobb előnyöket élvezne, s emiatt sérülne a cseh jogrend, amely kimondja az állam által elismert felekezetek egyenlőségét. A Népszabadság megemlíti azt is, hogy Csehország csaknem 10 és félmillió lakosa közül a legutóbbi népszámláláskor 59,04 százalék ateistának, illetve felekezeten kívülinek vallotta magát. A római katolikusok aránya 26,79 százalék.

Ugyancsak a Népszabadság (7.o.) Ostorozott aranyborjú címmel számol be arról, hogy német egyházi vezetők bírálják a pénzsóvár és kapzsi menedzsereket. A lap a radikális németországi kapitalizmus-bírálók egyik legismertebb személyének nevezi Reinhard Marx müncheni püspököt, aki nemrég megjelent, s gyorsan elkapkodott, „A tőke – egy vitairat” című könyvében halálra ítéltnek nevezte a 25 százalékos hozamra hajtó bankokat és vállalatokat. Névrokonát, Karl Marxot és annak forradalmi nézeteit szintén kritikusan szemléli, bár azt elismeri: a nagy német filozófus sok minden mellett a globalizációt is előre látta, igaz, a jóslatokból szerinte rossz következtetéseket vont le. Marx püspök egyik nyilatkozatában kijelentette: a piacgazdaság híve ugyan, de a szabályzók nélküli verseny súlyos károkat okoz a közjónak. Joachim Meisner kölni bíboros pedig azt mondta: sosem gondolta volna, hogy a bankárok hitelessége ilyen szinten csorbát szenvedne, mint ahogy az a mostani válságban megtörtént. Robert Zollitsch freiburgi püspök és a Német Katolikus Püspöki Konferencia elnöke emlékeztetett rá: a tulajdon szociális kötelezettségekkel is együtt jár, a kulcsfontosságú iparágak megmentése nem jelentheti a szociális és oktatási célokra szánt kiadások csökkentését. Wolfgang Huber berlini evangélikus püspök, a német evangélikus egyház legfőbb vallási méltósága a még több fogyasztásra biztató gazdasági szakértőket bírálta, és éles szavakkal ítélte el a menedzserek mértéktelen nyereségvágyát is. Kritizálta – a lap szerint Németországban amúgy is közutálatnak örvendő – Josef Ackermann-t, a Deutsche Bank, az ország legnagyobb pénzintézete nagyhatalmú főnökét, s figyelmeztetett: a pénzpiaci válság nyomán elvárható, hogy a jövőben egyetlen bankvezér se merjen 25 százalékos hozamszintet megszabni, ahogy azt az első számú német kereskedelmi pénzintézet feje megtette.

Hazai hírek

A Népszava (Templom… 4.o.) és a Magyar Nemzet (Templomszentelés… 2.o.) hírt ad arról, hogy a II. világháborúban zsidókat mentő és vértanúhalált halált Boldog Salkaházi Sára tiszteletére szentel fel ma Újpalotán új templomot Erdő Péter bíboros prímás. A városrészben, ahol 40 ezer ember él, harmincöt éve fogalmazódott meg a templom építésének igénye. 2006-ban, miután az önkormányzat 99 évre telket adományozott a templom építéséhez, a főegyházmegye pedig vállalta az építés költségeit, megtörtént az alapkőletétel. A templom főhajójában csaknem 300 ember számára van ülőhely. A hittanterem, a közösségi terem és az altemplom a földfelszín alatt majdnem 4 méteres mélységben van.

A Magyar Hírlapban (A Biblia a közbeszéd része lett 3.o.) a keresztény egyházak közötti történelmi összefogásról beszélt Pecsuk Ottó református lelkész, a Magyar Bibliatársulat főtitkára a Biblia éve kapcsán. A hamarosan véget érő tematikus esztendőt kezdeményező szervezet vezetője szerint egyértelműen sikeres volt az ötlet. Pecsuk Ottó hangsúlyozta: a tematikus év hatását érzékelteti például, hogy a Nemzeti Színház – úgymond progresszív vezetése – versenyt hirdetett a Tízparancsolat alapján elkészülő drámákra. „Jól mutatja ez a szándékunk sikerét, hiszen a Magyar Bibliatársulat azzal a célzattal kezdeményezte a Biblia évét, hogy a közbeszéd része legyen a Szentírás. Abban bíztunk, hogy fórumot teremthetünk a témának, amely a jelek szerint sikerült is” – mondta a főtitkár. Hozzátette: bár a szociológiai felmérések szerint sokan fordulnak el az intézményes vallástól, és ettől a jelenségtől nem voltak függetleníthetők az idei Biblia-év programjai sem, az elsődleges cél a kezdeményezéssel nem a térítés volt. A Biblia ugyanis nem pusztán egyházi emlék, hanem a magyar szóbeli és írásbeli kultúra évezredes fejlődésének egyik legfontosabb pillére is.
A Pecsuk Ottóval készült beszélgetés alatt olvasható a Jól fogyott a könyvek könyve című összeállítás, amelyből kiderül: a Magyar Bibliatárdulatnál az előző évhez képest húsz százalékkal több Biblia fogyott, de a Szent István Társulatnál is óriási sikerként könyvelhették el a 2008-as esztendőt. Farkas Olivér igazgató a lapnak elmondta: mintegy három és félszer több Bibliát értesítettek az idén, majdnem hatvanezer példányt. Ehhez nyilván az is hozzájárult, hogy a Biblia éve apropóján féláron lehetett megvenni a Szentírást. A kereslet olyan nagy volt, hogy a magyarországi kiadású Bibliákat nyomó szekszárdi nyomda sokszor nem is bírta a megrendelések teljesítését, előfordult, hogy egy hétig nem volt a kiadó raktárában egyetlen példány sem. „A legfontosabb folyománynak azt tartom, hogy az eladások és a különböző rendezvények révén jobban előtérbe került a Szentírás erkölcsisége, lelki üzenete, amelyet, ha többen megfogadnak, az biztosan segít majd a társadalmon” – mondta a Szent István Társulat igazgatója.

A Népszabadság (1.o.) Szeresd felebarátodat… címmel közli, hogy háromszáznál több magyar közmondás és megannyi szólás, állandósult szókapcsolat bibliai előfordulásairól, a hazai szépirodalomban, sajtóban és a politikai életben való megjelenéseiről, mai használatáról és „átköltéseikről” szól T. Litovkina Anna készülőben lévő könyve. A szerző eredetileg vékony kötetre, szinte csak füzetre gondolt. Végül azonban a Tinta Kiadó igazgatója, Kiss Gábor rábeszélte egy, a tárgyat részletesen bemutató, több száz oldalas munka megírására.

A Magyar Hírlapban (14.o.) Szőnyi Szilárd Van-e Isten? című Biblia-elemzésében bizonyos szempontból érthetőnek tartja korunk idegenkedését a transzcendens kérdések megvitatásától. A cikkíró szerint „A szemérmes hallgatás mögött ott munkálhat az a nemzedékekről nemzedékekre átörökített belátás is, hogy az Istenről évszázadokon át vívott csatáknak nemigen voltak nyertesei. Akik ugyanis Aquinói Szent Tamás istenbizonyítékaival, az ontológiai és kozmológiai, valamint logikai és természettudományos istenérvekkel próbálták jobb belátásra téríteni felebarátaikat, nem sok sikerrel jártak. Hasonlóképpen: akik azon mesterkedtek, hogy szétzúzzák az istenbizonyítékokkal előállók érveit, a logika keretein belül elérhettek bár részsikereket, nem sok hívőt tántorítottak el meggyőződésétől. A legszellemesebb közvetett istenbizonyítékkal még Blaise Pascal szolgált. A 17. századi francia filozófus szerint az Isten-lét kérdésének tétje hasonlatos egy fogadáséhoz: ha arra fogadok, hogy van Isten, s mégsem talál lenni, nem veszítettem semmit; ám ha arra fogadok, hogy nincs Isten, s talál lenni, akkor mindent elveszítettem. A legjobban akkor járok hát, ha tétemet Isten létére teszem – és nyerek. Az ember persze nem így működik, a hit pedig Isten titokzatos adománya, melyhez kizárólag értelmi úton nehéz eljutni. Van, akinek Bach zenéjénél nem kell meggyőzőbb istenérv, más egy-egy példamutató hívő személyiséget mutat fel két lábon járó istenbizonyítékként, megint más a vallás emberre gyakorolt jótékony hatását szemlélve azt mondja. ha nem volna Isten, ki kellene találni.” Szőnyi Szilárd figyelmeztet: „ha belegondolunk a világ létezésének titokzatosságába, akkor nem a hívőknek kellene érvelniük Isten mellett, hanem az ateistáknak kellene bizonyítaniuk álláspontjukat – ami, ugyebár, lehetetlen. Ezért a legbecsületesebb ’vallástalan’ álláspont az agnosztikusé, aki, mivel sem megerősíteni, sem cáfolni nem áll módjában Isten létezését, nem foglal állást a kérdésben. Egyvalamiben viszont meg kell egyeznünk: a világ keletkezésének kérdése mindenképpen meghaladja gondolkodási korlátainkat. Hiszen akár az anyag örökkévalóságából, akár Istentől eredeztetjük létünket, mindkét esetben a véges emberi felfogásba ütközünk. Igaz, mindaddig, amíg valamelyik materialista nem találja fel az örökmozgót, a kezdettől fogva létező anyagra alapozott világmagyarázatot – hogy is mondjam csak – bajosan lehet elfogadni Szentírásnak.”

A Magyar Nemzetben (6.o.) Pákozdi István A szó, az ige, az értelem testet ölt címmel idézi XVI. Benedek pápát, aki a közelmúltban, fogadva a Pármai Tudományegyetem tanárait és hallgatóit, hangsúlyozta: „Ahhoz, hogy az egyetem hű maradhasson hivatásához, szabadnak kell lennie a tanítás terén, és mentesnek a gazdasági, valamint a politikai befolyás alól.” A római katolikus egyetemi lelkész felidézi azt is, hogy az ünnepek előtti hetekben a lelkészség Műegyetemi Katolikus Közössége meghívta Erdő Péter bíboros prímást, aki válaszolt a hallgatók által feltett kérdésekre. A megfogalmazott problémák közül szinte első helyre kerültek az emberi kapcsolatokat érintők: a család, az egyházi közösség jelene és jövője, „azok a fogódzók, amelyekbe a mai ember kapaszkodhat, közösségek, amelyek befogadnak, segítenek, megtartanak.” A cikkíró kifejti: „Feladataink komoly összefoglalása ez a három szó: igazság, arányosság és ellenállás; annak a stratégiának, amelyet napjainkban a tanítónak, tanárnak és hallgatónak, diáknak egyaránt követnie kell, ha az ige/Ige megtestesülésében hisz, és vele együtt akar munkálkodni. Az ilyen embernek valamiféle naiv karácsonyi hittel kell bírnia? Lehet. Minden bizonnyal az Assisi Poverellótól, közismertebb nevén Szent Ferenctől tanulta a középkor híres tanítója, a szeráfi doktor, Szent Bonaventuúra is, aki számára a tudás és a hit nem ellenfelei voltak egymásnak, hanem egymást feltételező és kiegészítő testvérek. Számára a világ és a csillagos ég olyanok voltak, mit egy kinyitott könyv, amelyben Isten nyomaira bukkan.” Pákozdi István leszögezi. „Az ige megtestesül. Folyamatosan. Jobbnál jobb ötletek, tervek, kivitelezések születnek, s mi ezekre figyelünk. Sokan tanítanak és tanulnak azért, hogy még többeknek könnyebb legyen. Talán elkerülhető az a kettős veszély, amelyről ismételten szólt a pápa: ’az új nemzedékekben az informatikai technológiák hatalmas terjedése miatt kisebb a koncentrációs képesség és csökken a személyes elkötelezettség. Másrészt erősödik az elszigetelődés egy egyre virtuálisabb valóságba. Így a társadalmi dimenzió darabokra hullik, míg a személy önmagába zárkózik a másokkal való építő jellegű kapcsolatok elől. Az egyetem pedig természetéből fakadóan éppen az individuális és közösségi jelleg egyensúlyából él: a kutatás és az egyéni elmélkedés, a nyitottság és véleménycsere között egyetemes távlatban.” A cikkíró hozzáteszi: „Bárcsak mindig és mindenütt az ember javát, az egész emberiség békés előrehaladását szolgálná a bölcsesség teremtő ereje és megtestesülése! Hiszen ezt nevezzük megváltásnak, az üdvösség kapujának!”

Magyar Kurír