Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzet (3.o.) Pápai gondolatok a homoszexualitásról címmel kiemeli, hogy magas rangú egyházi vezetők előtt mondott, évzáró beszédében XVI. Benedek pápa kijelentette: „Megmenteni az emberiséget a homo- és transzszexualitástól ugyanolyan fontos, mint megmenteni az esőerdőket a kipusztítástól … Nem elavult metafizika az emberi természetről úgy beszélni, mint férfi és nő… Szükségünk lenne egy jól értelmezett humánökológiára.” A polgári napilap közli azt is, hogy a brit közszolgálati médium idézi az angol „keresztény homoszexuális és leszbikus mozgalom” vezetőjét, aki szerint „ilyen vallási vezetők efféle kijelentései miatt jogosnak érezhetik a hívek az agresszív és erőszakos viselkedést.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (7.o.) Körmendy Zsuzsanna A Megváltó elkerüli Angliát? címmel fűz kommentárt ahhoz, hogy a közelmúltban Oxford önkormányzata a vallások egyenjogúsága érdekében úgy döntött, eltörli a karácsony szót, a kulturális szótárakból pedig ugyancsak töröl több keresztény kifejezést, fogalmat. A cikkíró meglepő fordulatnak nevezi, hogy „a derék angolokat önnön ostobaságuktól” egy mozlim próbálta megvédeni. Szabir Husszain Mirza, az oxfordi tanács mozlim elnöke kijelentette: „A karácsony különleges ünnep, ne tegyünk úgy, mintha nem létezne. A keresztények joggal érezhetik megbántva magukat és meg vagyok győződve róla, hogy az emberek 99 százaléka nem ért egyet a döntéssel. A karácsony része a brit identitásnak.” Eli Bracknell rabbi pedig azt mondta: „Fontos, hogy fenntartsuk a brit karácsony hagyományát. Bármi, ami a hagyományos kultúra és a kereszténység gyengítését célozza az Egyesült Királyságban, nem lehet pozitív a brit identitás számára.” Körmendy Zsuzsa idézi Gianfranco Ravasi érseket is: „Már nem a múltbéli, határozott ateizmussal állunk szemben, hanem a közömbösséggel, amely mindent felhígít, kifakít, és végül talán azt is megakadályozza, hogy az ember feltegye magának a legalapvetőbb kérdéseket.” Ezzel szemben a cikkíró emlékeztet rá: „Moszkvában viszont az orosz ortodox egyház azon tipródik, hogyan lehet a Télapó-hagyományt kereszténnyé és orosszá tenni. Moszkvában Télapó-akadémia létesült. A vologdai püspök azon töri a fejét, hogy a kommunizmusban obsitot kapott Gyed Maróz személyiségjegyeit miként lehetne összekombinálni a Velikij Usztug környékén élő orosz ortodox szentek valamelyikének jellemével. Lám, az oroszok a több mint hét évtizedes kommunista uralom után azt sem tudják, hogyan kaparják vissza magukat a valamikor mélyen vallásos orosz nép gyökereihez. Van róla fogalmuk, hogy a kizsarolt és fölégett föld nem könnyen hozza a régi termést… az angolok meg jó dolgukban nem tudják, mint csináljanak. De majd fogja helyettük tudni más. Lelki gyengeségük, szellemi restségük miatt meg is érdemelnék, hogy elsöpörje őket egy öntudatosabb, életképesebb csoport. A keresztény Európa az, amelyik nem érdemli meg az oxfordiak engedelmes ökörmozdulatát, amellyel saját gyerekeik karácsonyi örömét semmibe véve önként hajtják fejüket a politikai korrektség jármába.”

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben     (10.o.) Kő András Ebből forradalom lesz címmel idézi fel, hogy hatvan évvel ezelőtt, 1948. december 26-án tartóztatták le a kommunisták Mindszenty József bíboros hercegprímást. A cikkíró szerint „az időzítés aligha volt véletlen, jóllehet a karácsonyi ünnepeket megelőző hetekben már olyan erős volt az ellene irányuló, hivatalos vagy pártvonalon megrendelt tiltakozás és tüntetés, hogy számítani lehetett arra, rövidesen az Andrássy út 60. foglya lesz.”

A Magyar Hírlap (17.o.) Egy mai gvárdián címmel Barsi Balázs ferences szerzetest mutatja be, kiemelve, hogy az evangelizáció területén „mozog a legotthonosabban. Barsi Balázs Igehirdető munkájának gyakori motívuma a létfilozófiai kérdések elemzése, az életszentség értelmezése. És ez az, ami tán leginkább közelíti a hallgatóságot a mindennapokhoz.” Az életértelmezés alapjáról Barsi atya kifejtette: „Egyszerű az, hogy élet és élet között szakadék van. Vagyis az állattól az emberig húzott mesterséges ív, a hamis evolúcióelmélet nagy csapda. Az életünk Isten életéhez kapcsolódik, akitől az ember az énjét, a személyét, és természetesen ezzel a szabadságát kapta… ahogy Ady is megválaszolni igyekszik az alapkérdést: „… lehetetlen,/ Hogy senki vagy emberé/ Az Élet…” és e mondatban benne foglaltatik a vers címével is kifejezve, a Menekülés az Úrhoz. Advent alapkérdése pedig, hogy tudunk-e ’menekülni’ a születés csodájához, a vigaszhoz. Ahogy Kozmikus karácsonyi prefációjában fogalmaz: ’… minden várakozik/ ködébe burkolózva évmilliók/ adventjének’.”

A Népszabadság mellékletet jelentetett meg, amelyben ismerteti a Medián felmérését arról, hogyan élnek, miként gondolkodnak az emberek hazánkban. Ezek szerint a megkérdezettek 18 értékrendet soroltak fel, az első helyen a családi boldogság áll, az utolsón az üdvözülés. Az összes megkérdezett 11 százaléka követi valamelyik egyház tanítását, 51 százaléka a maga módján vallásos, 6 százalék nem tudja, hogy vallásos-e, 32 százalék nem vallásos. Az istenhívők aránya 56 százalékos. A túlvilágban az istenhívők bő kétharmada, a menny és pokol létezésében 56 százalékuk hisz. A többség azzal is egyetért, hogy eleve el van rendelve a sorsunk. A válaszolók 11 százaléka jár legalább havonta templomba, 11 százaléka évente többször, 44 százaléka csak nagy ünnepek alkalmából, 34 százaléka soha.

A Magyar Hírlapban (A nyegle paraszt és a jó pásztor ) ( 26. o.) Nárai-Szabó Gábor akadémikus, a Professzorok Batthyány Körének elnöke nyilatkozik, aki figyelmeztet: „Ha az emberi életet akarjuk fenntartani, akkor ne a mennyiségi növekedésre, hanem az összetettség növelésére törekedjünk. Vagyis ne több anyagot és energiát fogyasszunk, hanem több információt cseréljünk, több tudást, szellemi, kulturális értéket hozzunk létre és osszunk meg egymással. Bővítsük a társas kapcsolatokat, építsük és erősítsük a közösségeket. Az élet több, mint anyagi fogyasztás, az ember több, mint biológiai lény, a társadalom pedig több, mint elszigetelt egyedek kaotikus hajlama. Számomra az az élet értelme, hogy szolgáljam azt a fejlődést, amely a világ teremtésével kezdődött, az ember teremtésével folytatódott és valamikor a távoli jövőben Istenben ér majd véget. Hitem szerint a kezdet és a vég között folyamatos a fejlődés, melynek az isteni gondviselés a hajtóereje. Isten nemcsak azt parancsolta, „hogy sokasodjatok és szaporodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá”, hanem azt is, hogy miután az édenkertbe helyezte az embert, azt „művelje és őrizze.” Mi pedig nem műveljük, hanem föléljük, nem őrizzük, hanem pusztítjuk a ránk bízott természetet. Elfelejtettük, hogy az uralkodás felelősséggel jár. A jó pásztor, ahogy Jézus mondja, gondoskodik a juhairól. Az a kiút, ha az ősi, kipróbált keresztény értékek alapján áttérünk a fenntarthatatlan növekedés hajszolásáról egy életközpontú, közösségelvű és környezetbarát értékrendre. Az ökoszociális piacgazdaság nem utópia, hanem optimista jövőkép. Hiszen ha egy közösség, egy nemzet ismeri és tiszteli a hagyományait, van jövőképe és működik benne az egészséges életösztön, akkor túléli ezt a nagy válságot és nem fog széthullni, „mint oldott kéve.” Az anyagi, pénzügyi gondok közepette, remélem, egyre többen fordulnak a nem anyagi fogyasztáshoz kötődő értékek – a hit, a tudás, a szeretet, a család, a közösségek – vagyis az egészségesebb, harmonikusabb, teljesebb élet felé, és ezzel a valóban fenntartható fejlődést választják.”

Magyar Kurír