Napi sajtószemle

A Népszabadság (4. o.) Poligráf címmel írja: „Ferenc pápa szerint nem igaz, hogy a jó katolikusok olyanok, mint a nyulak. Épp ellenkezőleg, a felelősségteljes gyermekvállalás megköveteli, hogy a szülők szabályozzák gyermekeik megszületését.” A lap azt kérdezte internetes olvasóitól, hogy a katolikus egyháznak enyhítenie kellene-e a fogamzásgátlást tiltó szabályokon? A válaszolók 85 százaléka szerint igen, 14 százalék szerint nem.

A Magyar Nemzetben (6. o.) Fricz  Tamás Liberalizmus örvén nihilizmust hirdetnek címmel arra keresi a választ, miért gyilkolták meg január 7-én iszlám terroristák a párizsi Charlie Hebdo karikaturistáit? A szerző szerint a válasz egyértelmű: „azért, mert az egyik civilizáció szélsőségesei úgy érezték, hogy a másik civilizáció szélsőségesei megsértik, megalázzák hitük, létük alapjait.” A cikkíró megdöbbentőnek nevezi, hogy Ferenc pápa ázsiai apostoli útján újságírók előtt azt mondta, hogy a valláson való gúnyolódás olyan, mintha az édesanyánkat sértegetnék. „Míg igaz, hogy az erőszakkal való válaszadás rossz dolog, ha dr. Gasbarri (a pápai utak szervezője), aki a barátom, megsérti az anyámat, az pofonért kiált… Ez normális.” Fricz Tamás figyelmeztet: vegyünk bátorságot Ferenc pápától, és „… a kötelező politikailag korrekt szövegelést és blablát a valósághoz és az élethez hű szövegre átváltva, mondjuk ki, hogy mi, keresztény gyökereinket tiszteletben tartó európaiak, egyszerűen nem lehetünk Charlie-k.”

A Hvg.hu (Váci püspök…) interjút készített Beer Miklóssal, emlékeztetve rá, hogy a váci püspök köztévében közvetített karácsonyi szentbeszédének országos visszhangja volt. A főpásztor a hírportálnak elmondta: „A dél-amerikai születésű Ferenc pápa, szembesülve a mi megöregedett Európánkkal, azt mondta, »nem halljátok, hogy Jézus kopogtat az ajtón? Bent, belülről«. Azt gondolom én is, hogy a vallási életünkben túl nagy hangsúlyt kapnak a templomhoz kötődő ünnepléseink, egyáltalán, a templomban éljük meg a hitünket. Amikor vége van a szentmisének, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy letudtuk a mi kötelességünket az Úristen felé, és folytatjuk, ahogy abbahagytuk előtte. Ugyanúgy, mint a körülöttünk lévő társadalmon látjuk. Ferenc pápa azt mondja, épp a mi hitünk kötelezne minket arra, hogy annak megfelelően éljünk. Jézus élete egy példa, egy program, és nemcsak a templomban vagyunk keresztények, hanem ahol éljük a mindennapi életünket is.”

A váci püspök emlékeztet rá: az egyháznak három életmegnyilvánulása van XVI. Benedek emeritus pápa szerint: a hitünk, a kapcsolatunk az Úristennel és a szolgálat: az egymás iránti önzetlenség és az ebből fakadó feladatok. Ez a három egymást feltételezi. „Amit önkritikaként fogalmaztam meg, az az, hogy a háromból túl nagy hangsúlyt kap a templom, és ami ehhez kapcsolódik: az, hogy tatarozzuk az épületet, új orgonát építünk vagy új harangot öntünk… Ami a szolgálatot illeti: mutassuk meg, hogy van bennünk önzetlenség a szegények felé, de ne parancsszóra. Szembesüljünk a mai társadalom problémáival. A szegénység égető probléma, ahogy a munkanélküliség, a falvak kiürülése, az elvándorlás vagy a menekültügy is, ami most épp aktualitást kapott. És emellett a mai Magyarország legégetőbb gondja a cigánykérdés. Ezeket nem nézhetjük közömbösen. Ahogy Ferenc pápa a most vasárnapi, a migránsok világnapjára kiküldött körlevelében frappánsan fogalmaz, az önmegvalósításunk programjában elfelejtkezünk azokról, akik rossz helyre, rossz időben születtek. Ehelyett azt kéne mondanunk: ahhoz, hogy mi az Úristen szándékai szerint válhassunk felnőtté, hitünkben, szellemiségünkben, ahhoz a feltétel az, hogy mi önzetlenül törődünk valakivel – egy szülőnek a gyerekein kívül is bővítenie kell a kört, ki kell lépnie a megszokott környezet kényelmi zónájából. A hajléktalanokkal még összeakadunk, de a munkanélküliségből, az elmagányosodásból fakadó emberi sorsokat csak akkor tudjuk megtapasztalni, ha ajtót nyitunk ezekre az emberekre, ha közéjük megyünk. Egy cigányokkal foglalkozó tanítványom szokta mondani, ahhoz, hogy megértsük a cigányság problémáit, ahhoz oda kell menni közéjük, és ha odamegyünk közéjük, kérjünk tőlük egy pohár vizet, akkor majd megnyílik az ő szívük is, és megmutatják a problémáikat. És ha van irgalmas, nagy szívünk is, akkor rögtön észrevesszük, hogy mit kell csinálni.” A menekültek befogadására vonatkozó kérdésre Beer Miklós így válaszolt: „Az én életemben megháromszorozódott az emberiség létszáma a földön. Ez óriási változás az életünkben. Megállíthatatlan a 21. századi népvándorlás, és nagyon nehéz meghúzni a határt, hogy valaki politikai menekült vagy gazdasági bevándorló. Együtt kell élni. A nemzetállamok homogenitása el fog tűnni szerintem. Megtanulni együtt élni, ez a mi keresztény gondolkodásunkból kell, hogy fakadjon. Mindenki testvér, ennek az elfogadásához fel kell nőni, s nehéz az előítéleteket feloldani. Ugyanezt kell a cigányokkal is elérni, megérteni őket, felfedezni a kultúrájukat, az értékeiket, nincs jogunk rájuk erőltetni a kultúránkat. De ez a személyi érettség mércéje. És nagyon nehéz feloldani a gyűlöletet, de nincs más út, csak a párbeszédé. Minden utóbbi pápa ezt hirdette, menni kell, és mindig újra kell kezdeni.”

Bodnár Dániel/ Magyar Kurír