Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlapban (16.o.) Szentendrei Lajos A feketelista és a keresztény valóság címmel ír arról, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a konzervatív keresztények „nem készítenek gúnyolódónak szánt videókat sem a homoszexualitásról, sem a hollywoodi véleményterrorról. Õk keresztény valóságsow-kat gyártanak a különféle televíziós csatornáknak.” Október óta két új keresztény reality show látható a kábeltévéken. A Lázadás című sorozat három gördeszkásról szól, akik az utcán próbálnak téríteni. A szereplők egyike, Chritian Hosoi, maga is megtért, újjászületett keresztény, aki korábban kábítószer birtoklásáért és terjesztéséért megjárta a börtönt. Azt mondja, az ő valóságshow-juk abban különbözik hasonló jellegű, de nem keresztény szellemiségű műsoroktól, hogy amazok többsége lealacsonyítja az embereket, többnyire az elutasításról, a kirekesztésről szó, és nemegyszer kifejezetten durva, sőt kegyetlen. „Nem állítom, hogy a mi műsorunkban nincs piciny durvaság, de történeteink inkább az emberekben megbújó együttérzésről szólnak, s reményeink szerint nézőinkben is felébresztünk szunnyadó értékeket” – lelkesedik Hosoi. Egy másik keresztény valóságshow négy barát kalandjairól szól, utázásairól, keresztül-kasul Amerikában. Miközben vitatkoznak, veszekszenek, azért az is kiderül róluk hogy egyikük sem él kokainnal, és egyikük sem homoszexuális. A vitáik mindig nyugodtan, ésszerű érveléssel zárulnak. A műsor producere, William Hamilton reméli, hogy nézőik a maguk mindennapi életében is úgy tesznek majd, ahogyan azt náluk látják. A cikkíró hangsúlyozza, hogy a keresztény valóságshow-k nem csak szórakoztatásra készülnek, hanem egyúttal a keresztény hit erősítésére, terjesztésére is.

Hazai hírek

Ugyancsak a Magyar Hírlap („Az utolsó szó mindig a Jóistené”… Átadták 1.,2.o.) beszámol arról, hogy az idén harmadik alkalommal adott át Mindszenty-emlékérmet a hercegprímás emlékének őrzésére alakult társaság. A testület ezúttal a Gulágot megjárt, 92 éves bencés szerzetesnek, Olofsson Placid atyának, valamint a Mindszenty-perben ügyvédként résztvevő, 99 éves Schirilla Györgynek ítélte oda az elismerést. Miután átvette az elismerést, Olofsson Placid föltette a kérdést: „Én még itt vagyok, de hol van már a Szovjetunió? Az az igazság, hogy az utolsó szó mindig a Jóistené.” Horváth Béla emlékeztetett rá, hogy a Gulágon tíz esztendőt raboskodott Placid atya sosem panaszkodott, „pedig a szovjet kényszermunkatáborban töltött évtized előtt a hírhedt Andrássy út 60.-at is megjárta, ahol meztelenre vetkőzve vallatták az ÁVH emberei.” A másik kitüntetett, Schirilla György egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy megjelenjen, ezért lánya vette át helyette az elismerést. A Mindszenty Kutatói Ösztöndíjat Janek István történész kapta meg. A társaság megemlékezett arról is, hogy a bíboros hercegprímást negyven évvel ezelőtt, 1948. december 26-án hurcolták el az államvédelmisek az érseki palotából. Lezsák Sándor, a testület ügyvezetője hangsúlyozta: Mindszenty József életútja, helytállása napjainkban, amikor az erkölcsi válság időszakát éljük, valódi erőforrást jelenthet a társadalomnak. „Ez a gyógyító szellemiség búvópatakként mindig jelen van Magyarországon” – mondta az Országgyűlés alelnöke, aki a társaság tagjaival és Schmidt Máriával, a Terror Háza főigazgatójával közösen koszorúzta meg Mindszenty József emléktábláját.

A Magyar Nemzetben (Együttállás… 27.o.) Ponori Thewrewk Aurél csillagász nyilatkozik, aki számításaira alapozva úgy véli, hogy Jézus időszámításunk előtt 7-ben született. Kifejtette: „Az teljes bizonyossággal állítható, hogy időszámításunk előtt 4-nél korábban született, hiszen abban az évben halt meg Heródes. Dionysius Exiguus, a hatodik században élt római egyházfi a Biblia alapján kiszámította, hogy Jézus Augustus császár huszonnyolcadik évében született, és ennek alapján meghatározta azt az évet, amelyhez mind a mai napig az időszámításunkat viszonyítjuk. Csakhogy Augustus Octavianusként lépett a trónra, és csak négy év múltán vette fel az Augustus nevet, tehát Dionysius itt már négy évet tévedett. Újabb évvel kell korábbra helyeznünk Jézus születését amiatt, hogy a hatodik században még nem ismerték a nullát, így Krisztus születésének évét nem 0-nak, hanem 1-nek tekintették. Tudjuk, hogy Jézus születésekor Augustus parancsára az egész Római Birodalomban vagyonösszeírást, cenzust tartottak, amelyet a császár Krisztus előtt 8-ban rendelt el. Elképzelhető, hogy a birodalom távolabbi provinciáiban ezt csak egy évvel később, 7-ben hajtották végre, amely egybeeshetett a bolygóegyüttállással… Jézus születésének időpontját már Kepler is próbálta csillagászati számításokra alapozva meghatározni. Az ő idejében, 1603-1604 fordulóján ugyancsak együtt állt a Jupiter és a Szaturnusz, néhány héttel később pedig egy új csillag tűnt föl az égen. Ez volt az utolsó szupernóva-robbanás a tejútrendszerben az utóbbi évezredben. Kepler úgy okoskodott, hogy ha a két bolygó együttállása kivált ilyen csillagfelvillanást, akkor elképzelhető, hogy az együttállást Jézus születésekor is hasonló jelenség kísérte. Már abban az időben is egészen pontosan ismerték a bolygók keringési idejét. A Jupiteré nagyjából tizenkét, a Szaturnuszé pedig harminc év. Kepler kiszámolta, hogy ezek mintegy húszévente együtt állnak, és Krisztus előtt 7-ben megtalálta az együttállást. Új csillag azonban nem jelent meg akkoriban az égen, minthogy a két jelenségnek semmi köze sincs egymáshoz, csak véletlen egybeesésről volt szó.”

A Magyar Hírlapban (14.o.) Kolozs Nagy János Jelek, jelzések, zörgetések című Biblia-elemzésében emlékeztet rá, hogy „Megváltónk az Õ eljövetele időpontját titokban tartja, annál is inkább, hisz – bármily meglepő – ezt még Õ sem tudja.” A cikkíró idézi Máté 24,36-ot: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.” Ugyanakkor Jézus nagyon sok jelet felsorol: „elsőként az álkrisztusok és hamis próféták megtévesztő hatásától óvja követőit. Majd háborúk, éhínségek és földrengések megszaporodását helyezi kilátásba az Úr. Sokan fognak mártírhalált halni a Jézus Krisztusban való hitük miatt, de a keresztyének közül némelyek meghátrálnak, sőt árulóivá válnak a szenteknek.” Kolozs Nagy János valószínűnek tartja, hogy a felsorolt jeleket többen úgy értékelnék, hogy ezek a történelemben mindig tapasztalhatók voltak, tehát nincs semmilyen előre mutató jellegük, de felhívja a figyelmet: az utolsó időkben egyértelműen a jelek sűrűsödéséről, együtt jelentkezéséről van szó, amit az Úr így fogalmaz meg: „Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégi kitart, az üdvözül.” Ezt követően Jézus megemlít egy nagyon fontos jelet, amely napjainkban erősen közeledik beteljesülése felé: „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég” (Mt 24,14). A szerző figyelmeztet, hogy a Jézus által említett jelek „váljanak jelzésekké, amelyek azt sugallják, hogy Urunk visszajövetele közel van! A sűrűsödő jelek váljanak zörgetéssé szívünk ajtaján, hogy amíg tart a kegyelem ideje, készek legyünk fogadni Õt áldott közösségben!” A cikkíró idéz a Jelenések könyvéből: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem” (3,20).

A Magyar Nemzetben (Századik majom 32.o.) Baritz Laura közgazdász, Domonkos-rendi nővér nyilatkozik a globális pénzügyi-gazdasági válság okairól. Állítja: a pénzügyi válság legmélyén erkölcsi válság, az ember válsága áll. Laura nővér szerint a tomista erkölcstanra alapozható közgazdaság lehet az alapja mindennek. „Az erkölcs van az első helyen, a hasznos javak az utolsó helyen. Nem mindegy, hogy mi a cél és mi az eszköz. Az utilitarizmusban a cél a haszonszerzés. Azt gondolom, hogy a haszonszerzést eszközzé kell ’szelídíteni’, ami valójában teljes paradigmaváltást jelent. A friedmani rendszerekben a profitmaximálás a cél, jóllehet a pénznek és a profitnak eszközként kellene szolgálnia egy másik erkölcsi jót. Ez a felismerés nem új, hiszen II. János Pál pápa már az 1991-es Centesimus annus kezdetű enciklikájában azt írja, hogy a vállalkozás célja nem lehet kizárólag a haszonszerzés, hanem cél maga a vállalkozás is mint emberek közössége, mert az emberek különböző módon törekednek alapvető szükségleteik kielégítésére, és az egész társadalom szolgálatára alkotnak ilyen sajátos csoportot. A profit tehát szabályozó szerepet tölt be a vállalkozás életében, de nem kizárólagos. Itt ugyanis már emberi és erkölcsi tényezőket is számításba kell venni, amelyek – legalábbis hosszú távon – ugyanúgy lényegesek a vállalkozás életében.” Laura nővér állítja: egy olyan világ is működőképes lenne, amelyben a profit nem cél, hanem eszköz, ha elegendő ember követné. Már napjainkban is vannak olyan kezdeményezések, amelyek azt mutatják, hogy jelen körülmények között sem utópia helyreállítani az értékek hierarchiáját. A Fokoláre közösségi gazdaság gazdálkodói, a keresztény vállalatok, az „alternatív kapitalisták”, a környezettudatos vállalatok példái mind-mind igazolják: van működőképes alternatívája a profitmaximálást legfőbb értékként tételező gazdaságelméletnek és- gyakorlatnak. A Domonkos-rendi nővér leszögezte: „Én optimista vagyok. Japán etológusok megfigyelték, hogy amikor a majmok megtanulnak valami új dolgot egy szigeten, akkor azt továbbadják más csoportoknak. És amikor az ismereteket birtokló majmok száma eléri a kritikus mennyiséget, amikor már a századik majom is megtanulja azt az új dolgot, akkor az információ robbanásszerűen kezd terjedni, és hamarosan a többi sziget majmaihoz is eljut. A lineáris gyorsaságú hírterjedés váratlanul exponenciális lesz. Ha valamit elkezdünk, soha nem tudhatjuk, hogy nem mi vagyunk-e a századik majom, akitől robbanásszerű változások várhatók.”

A Népszabadságban (2-3. o.) Meg kell nyomni a vészcsengőt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nyilatkozik, aki utalva az Alkotmánybíróság legutóbbi, a regisztrált élettársi közösséget elutasító határozatára, úgy véli: „Egyfajta konzervatív fordulat szisztematikus előkészítése érzékelhető, s ez már messze nem pártpolitikai kérdés. Engem megriaszt, ha az Alkotmánybíróság úgy gondolja, hogy korlátoznia kell két embernek azt a jogát, hogy házasságon kívül kössék össze az életüket. Nincs kétségem afelől, hogy nem a közvetlen jog birodalma határozta meg a döntést, hanem a jognak valami többszörös áttétellel való magyarázata, amelynek a legmélyén az alkotmánybírák egyéni, konzervatív értékválasztása áll. De ha így megy tovább, a házasság anyakönyvezése előbb-utóbb visszakerül az egyházakhoz, kötelező lesz a hitoktatás, míg végül a legfőbb hatalmi megmondja, miként kell élni és értékeket választani. Ez nem a Fidesz és az MSZP vitája, hanem egy korábban már idejétmúltnak hitt konzervativizmus és az emancipált, szekularizált, demokratikus szabadság vitája. Meg kell nyomni a vészcsengőt.”

Magyar Kurír