Napi sajtószemle

A Népszabadság (Hajléktalant temettek… 8. o.) beszámolója szerint először temettek el hajléktalant a Vatikánban. A 85 esztendősen elhunyt holland Willy Hertelleert – aki a Szent Péter teret övező utcákban élt – a vatikáni német temetőben helyezték végső nyugalomra. A Campo Santo Teutonico sírkertjében több osztrák nemes is nyugszik.

A Székelyhon.ro Perselyfosztogatók garázdálkodnak címmel tudósít arról, hogy vízkereszt után a héten szerdára virradóra ismét betörtek a csicsói és madéfalvi templomba, ahol megrongálták a perselyeket, azok tartalmát pedig magukkal vitték. A madéfalvi Jézus Szíve-plébánia plébánosa, Bartalus Zoltán Jakab arra kéri a tetteseket: ha nélkülöznek, törés-zúzás helyett kérjenek.

A Magyar Nemzet (1. o.) Osztrák vita a mozlimokról címmel számol be arról, hogy az osztrák parlament döntése értelmében tilos ezentúl külföldről érkező pénzeket elfogadniuk az osztrákoknak mecsetépítésre vagy imámok támogatására. Ausztriában 1912 óta hivatalosan elfogadott vallás az iszlám, az ezzel kapcsolatos szabályozást módosították most, így próbálván szembeszállni a radikális iszlamistákkal. Az osztrák moszlimok szervezetei tiltakoznak a módosítás ellen.

A Magyar Hírlap (Itáliai ősnyomtatvány… 13. o.) hírül adja, hogy nemrég egy 15. századi nyomtatvány került a Pécsi Egyházmegye tulajdonába: az itáliai Roberto Caracciolo Beszédek a szentek dicséretéről című prédikációskötetét 1489-ben Velencében adták ki. A kötet egy ismeretlen, feltehetően ferences rendi szerzetesé volt, aki Pécs hivatalos hitszónokaként szolgált. Az egykori tulajdonos kilenc, kézzel írott oldallal is gazdagította a művet, amelyből megismerhető prédikációs szövegeinek forrása.

A Népszabadság (Bogárdi Szabó István… 1., 3. o.) és a Magyar Hírlap (Megválasztotta… 1., 2. o.) is beszámol arról, hogy Szabó Bogárdi István dunamelléki püspököt lelkészi elnökké, Huszár Pál dunántúli főgondnokot pedig világi elnökké választotta hat évre a Magyarországi Református Egyház új összetételű zsinati alakuló ülésén.

Bogárdi Szabó István a Népszabadságban (Politikusok… 3. o.) nyilatkozik is. Kérdésre válaszolva leszögezte: „Szerintem a politika tízezer év óta ugyanazt csinálja. (…) inkább azzal foglalkoznék, hogy a keresztyén emberek mit várnak el a politikától. Ideje lenne megvitatni a témát, mert úgy látom, hogy a politikusok kezdik az indiai értelemben vett érinthetetlenek kasztját alkotni. Tehát a társadalom legaljához tartoznak. Ez számomra azért döbbenetes, mert a politika egy ország vagy helyi közösség életében óriási felelősséget hordoz. (…) Elhatárolódunk, és kikérjük magunknak, hogy mit akar tőlünk a politika. Helyette szerintem jó lenne újra arról beszélni Magyarországon, hogy mi a politika hivatása. (…) Közösen kellene az egész országnak megbeszélnie, mit kell teljesítenie egy politikusnak ahhoz, hogy politikusnak tekinthessük. Most fordítva van a dolog, arról folyik a disputa, mi az, amit ne csináljon, vagy rossz értelemben csináljon, hogy elmondhassuk: na, ilyenek a politikusok! Ezt nem tartom jónak.”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír