Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzet (8.o.) Pápai békeüzenet címmel idéz a Szentatya éves békeüzenetéből: „A globális pénzügyi válság annak a magatartásnak az eredménye, amely rövid távú nyereségre törekszik a közjó rovására. A pénzügyi rendszer legfontosabb szerepe az volna, hogy biztosítsa a hosszú távra szóló beruházásokat és ezáltal a tartós fejlődést.”

A Hetekben (15.o.) Kulcsár István Alekszij küldetése címmel emlékszik az egy hete elhunyt II. Alekszij pátriárkára, kiemelve: „A világ legnépesebb, legjelentősebb ortodox egyháza fejének ravatalánál legalább annyian rótták le kegyeletüket, mint Sztálinénál 1953-ban. Közben világszerte találgatják, ki lesz az utódja, aki alatt talán változik a legbefolyásosabb orosz ortodox egyház politikája.” A cikkíró arra is emlékeztet, hogy a rendszerváltozás idején Oroszországban 18 kolostor működött, ma 710, a templomok száma 6800-ról 27 ezerre növekedett, s ez jelentős részben köszönhető az orosz ortodox egyházat tizennyolc évig irányító II. Alekszijnek.

Ugyancsak a Hetekben (11.o.) Vagyim Arisztov Szent Sztálin? címmel ír arról, hogy Oroszországban a mai Sztálin-nosztalgia „már az abszurditásba csapódik át.” Nyáron ugyanis a „Pétervár és Leningrád Terület Kommunistái” szervezet vezetője, Szergej Malinkovics azzal a felvetéssel fordult az Orosz Pravoszláv Egyházhoz, hogy Sztálint kanonizálni kellene, így Sztálin az államot irányító „hatékony menedzserből” orosz szentté válna. A cikkíró leszögezi: „Ez az istenkáromlás precedens nélküli esemény. Hiszen pont Sztálin volt az, aki – folytatva a lenini irányvonalat – az 1930-as évektől kezdve üldözte az egyházakat, lerombolta a templomokat, lágerekbe küldte és kivégeztette a papokat. Igaz, a második világháború idején ezt kénytelen volt abbahagyni, hogy a népet a szovjet rezsim védelmére áldozhassa. De erre kényszerítette őt a megszálló német hatóságok politikája is, akik megengedték az oroszoknak a templomnyitást és a szertartásokon való részvételt.” Vagyim Arisztov rámutat: „Sztálin és az egyház hajdani közeledése idén újfajta és igen sajátságos ikonok megjelenésében öltött új formát. Az egyik ikonon Sztálin a Moszkvai Matrónával került ábrázolásra, akitől tanácsot kért, hogy meg kell-e védeni Moszkvát a német hadaktól. Az ikont Szentpétervár Sztrelna nevű elővárosának egyik templomában tették közszemlére, ám a kirobbant botrány miatt az ikont végül eltávolították. Ugyanakkor maga a tény, hogy az ikont kirakták egy templomban, jelzésértékű a ’Pétervár és Leningrádi Terület Kommunistái’ szervezet tagjai számára. A kommunisták több ezer Sztálint ábrázoló papírikont nyomtattak, méghozzá jól láthatóan szent képében: a zsarnok fejét glória övezi. Ezeket az ikonokat osztogatták a kommunisták az északi főváros utcáin. A ’Szent Sztálin’-posztert gyorsan szétkapkodták.” A cikkíró meg nem nevezett újságírókra hivatkozik, akik szerint a pravoszláv egyház soraiban számos sztálinista pap van, „ami intő jel azt követően, hogy december 4-én meghalt az egyház vezetője, II. Alekszij pátriárka, aki kategórikusan megtagadta Sztálin szentként való elismerését. Remélhetően utódja számára is Sztálin véreskezű zsarnok marad.”

Ugyancsak a Hetekben (12-14.o.) Bereczki Enikő A kereszt forradalma címmel emlékeztet rá: „Negyven évvel ezelőtt, miközben Európában a diákok barikádokat emeltek, az Egyesült Államokban pedig két hónap leforgása alatt merénylet áldozata lett Martin Luther King és Robert Kennedy, Kaliforniában a Berkeley Egyetemen Jack Sparks professzor vezetésével megalakult a Keresztény Felszabadítási Világfront elnevezésű szervezet, amely a radikális utcai fiatalokat igyekezett megnyerni az evangélium számára. A kezdeményezésből – más csoportokkal együtt – hamarosan megszületett egy új irányzat, a Jézus-mozgalom.”

Hazai hírek

A Népszabadság (4.o.) „Kicsit provokatív” tárlat címmel ad hírt arról, hogy az OctogonArt Galériában tizenhárom művész alkotásaiból nyílik karácsonyi kiállítás. A kiállításon provokatív, a vallásos emberek érzését sértő alkotások is vannak, bár Iványi Bianca művészeti vezető visszautasítja a feltételezést, hogy a művek istenkáromlás, a vallás- és kereszténygyalázás szándékával készültek volna.

Ugyancsak a Népszabadságban (5.o.) Czene Gábor A szent életű püspök antiszemitizmusa című írása szerint „Katolikus berkekben kevesen vannak, akik nyilvánosan belátják, hogy bármennyire is maradandónak bizonyult Prohászka Ottokár életművének jelentős része, a zsidósággal kapcsolatos tézisei vállalhatatlanok, mi több, szégyenteljesek.” A cikkíró egyetért a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont kiállításán olvasható felirattal, amely szerint Prohászka Ottokár „a konzervatív antiszemita ideológia egyik vezéralakja” volt.

Magyar Kurír