Napi sajtószemle

Külföldi hírek

Több lap is beszámol az orosz egyházat tizennyolc évig irányító II. Alekszij pátriárka tegnapi temetéséről.

A Népszabadság (8.o.) Róma kudarcos ortodox kapcsolatai címmel figyelemre méltónak tartja, hogy Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egység Elősegítése Pápai Tanácsának elnöke vezette a temetésen a Vatikánt képviselő delegációt, „Éppen annak a pápai intézménynek az elnöke, amelynek sem II. János Pál majdnem harmincéves pápasága, sem az ortodox pátriárka szemében szívesebben látott német egyházfő alatt nem sikerült megteremtenie Róma és Moszkva egységét: a pápa és II. Alekszij találkozását… Most a Vatikánban is az utód képviselte lehetőségeket találgatják: vagy enyhül a viszony, vagy mindent újra kell kezdeni.” Az orgánum azt is megjegyzi, hogy „elmaradt az ünneplés Bari városában…, ahol Szent Miklós napján az olasz államfő nyolcezer négyzetméternyi területet adott volna át Dmitrij Medvegyev orosz elnöknek. II. Alekszij halála miatt a polgármester gyászt rendelt el a várost tömegesen látogató orosz ortodoxok tiszteletére.” A Népszabadság szerint liberális-konzervatív harc indulhat az orosz egyházban.

A Magyar Nemzet (Elbúcsúztak… 9.o.) azzal kapcsolatban, hogy az ortodox egyház ideiglenesen Kirill szmolenszki és kalinyingrádi metropolitát nevezte ki vezetőjének, emlékeztet rá, hogy fél éven belül a szent szinódusnak ki kell jelölnie II. Alekszij utódját, „aki nem feltétlenül Kirill lesz. Általános nézetek szerint a fiatal és energikus Kirill reformernek számít, s a konzervatív főpapok inkább Kaluga és Borovszk metropolitáját, Klementet támogatják. Az ő nézetei közelebb állnak a néhai Alekszijéihez, ám Kirill és a volt főpap között is kiegyensúlyozott volt a viszony. Kirill az egyház külügyeinek intézőjeként több alkalommal is találkozott XVI. Benedek pápával, s a vallások közötti párbeszéd nagy támogatója.”

A Magyar Hírlap (8.o.) Államegyház címmel megállapítja: „Vlagyimir Putyin az állam részeként kezelte az egyházat, ő – s utódja az elnökségben, Dmitrij Medvegyev is – részt vett az egyházi ünnepeken, cserébe II. Alekszij szinte a szó szoros értelmében szentesítette kormányzásukat. Putyinnak még személyes gyóntatója is van, talán csak véletlenül a KGB utódjának is helyet adó Lubjanka tér melletti Szretyinszkij kolostorból. De ami ennél lényegesen fontosabb, Putyinék a pravoszláviában, a nagy orosz eszmében találták meg az új ideológiát.”

Hazai hírek

A Magyar Nemzet (10.o.) „Zöld” körlevelet adott ki az egyház című írása szerint „Ismét mérföldkőnek számító körlevelet bocsátott ki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. A Felelősségünk a teremtett világért című dokumentum azt jelzi: XVI. Benedek pápa környezetvédelmi megnyilvánulásai után immár az egyház hazai főpásztorai is arra intenek, senki nem lehet közömbös bolygónk és hazánk állapotával szemben.”

A Magyar Hírlap (3.o.) Nemzetstratégia keresztény megközelítésben címmel számol be arról, hogy telt ház előtt mutatták be a Püski Kiadó gondozásában megjelent Magyar nemzetstratégia című kötetet kedden este a SOTE Testnevelési és Sporttudományi Karának aulájában. A több mint harminc szerző által jegyzett könyv létrejöttét kezdeményező Magyar Konzervatív Alapítvány elnöke, Zétényi Zsolt elmondta: a rendszerváltozáskor kialakult politikai rendszerre nem lehet alapozni hazánk jövőjét. A szükséges változást azonban nem szabad erőszakkal kikényszeríteni. „Válság idején csak keresztény megközelítéssel lehet az ország problémáit orvosolni, a materiális szemlélet láthatóan megbukott. Mindenekelőtt el kell utasítanunk a merjünk kicsik lenni hazug elvét.” Jókai Anna Kossuth-díjas író figyelmeztetett: hazánk vagy a hagyományokra épülő megújulást választja, vagy szakadékba zuhan. Bogár László közgazdász szerint elsőként valódi közösséggé kellene válnia a nemzetnek, hogy kilábalhasson történelmének talán legkeményebb kríziséből. A kötet szerzői között van többek között Duray Miklós, Hegedűs Lóránt, Jankovics Marcell, Kondor Katalin, Papp Lajos, Pozsgay Imre, Vértesaljai László.

A Magyar Demokratában (Változó… 40-41.o.) Szabó István, a Dunamelléki Református Egyház püspöke nyilatkozik. Kifejtette: „… azt látni kell, hogy világméretekben a keresztyének száma nem csökken, hiszen ma Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában virágzó vallásnak számít. Ott nem az a benyomásunk, hogy a keresztyénség defenzívában lenne, és a sarokba húzódva szepegne. Ez a magatartás valóban inkább az európai politikai elitet mutatja be nekünk. Nem hinném, hogy Németországban, Franciaországban bármely közösség jószívből kezdeményezné, hogy a karácsonyt ne nevezzék karácsonynak, ezt inkább a politikai korrektség nevében teszik. Önmagában nem rossz találmány, hogy vallási kérdésekben ne bántsunk meg senkit, de tudjuk, hogy ma Európában a politikai korrektség sokszor a keresztyénség kiszorítását jelenti. Akik ezt hirdetik, azok vagy naivak, vagy nagyon aljasak. Az ember mindig is vallásos volt. Még a kommunizmusban is az volt. Az orosz filozófus, Bergyajev már az 1920-as években kimutatta, hogy a pártállami diktatúrában az emberek, ha nem keresztyének, akkor a kommunista szentháromságot imádják: Marxot, Engelst és Lenint. Ha nem körmenetre jártak, akkor május elsejei felvonuláson vettek részt. Jól látható, hogy az egyik vallás kiszorítása nem jelenti azt, hogy beköszönt a vallástalanság ’boldog békeideje’. A helyébe egy másik vallás fog lépni. Ez Magyarországon is érzékelhető. Ha valaki nem egy adott felekezet kötelékében gyakorolja vallását, akkor többnyire a ’csináld magad’ vallás világához folyamodik, mint az ezotéria, az álmisztika, illetve a New Age-nek nevezett újvallásos mozgalmak. Erre iparágakat is lehet alapítani… nem azért aggódom, hogy Európa más vallású lakosait vajon éppen karácsonykor sértenénk meg, inkább az ad aggodalomra okot, hogy a vallási vákuumba majd olyan valláselegyek fognak beférni, amelyek semmilyen módon nem járulnak hozzá, hogy egy nyugodt, békés és alkotó világban tudjunk élni.” A református püspök elmondta azt is: „A keresztyénség idézőjelbe tett ereje és sikeressége nem mérhető evilági mértékkel, népszerűségi mutatókkal, társadalmi, politikai befolyással. A keresztyénség akkor sikeres, ha hűséges az evangéliumi üzenethez. Emberileg csak a szükséges feltételeket lehet teljesíteni, az elégséges feltétel Istennél van. Ami az emberi feltételeket illeti, üdvösnek tartanám, ha a magyarországi keresztyének kilépnének végre abból, amiben vagyunk. 18 év után újra meg újra csak külsőségekben mutatkozunk be a magyar társadalomban, és nem tudom, hogy miért alakult ez így. Egyre jobban feszélyez, hogy csak egy harangot, egy intézményt vagy egy templomot tudunk megmutatni. A keresztyénség mégiscsak spirituális valóság. Jó lenne, ha a missziónk, az evangelizálásunk, a lelki kommunikációnk kerülne az első helyre a táradalomban való megjelenésünk terén. Ami a közéletet vagy a politikát illeti, abban inkább realista vagyok. Nagyon gyors és jó irányú változásokat nem várok, inkább csendességet, vagy a különbözőségek megértését. Ennek van egy társadalmi feltétele is, hogy a magyar társadalom és a magyar szellemi és politikai élet irányítói végre felhagyjanak az utópizmussal. Ne egy általuk vizionált, nem létező társadalmat építgessenek a törvényhozásban. Továbbá ahhoz, hogy markánsabb legyen a magyarországi keresztyénség, az is kell, hogy a három részre szakadt országban a részek között megkezdődjön az átjárás. A török hódoltság idején három politikai uralom osztozott az országon. Akkor azért volt három részre szakadt az ország. Ma egy rendkívül szűk gazdasági elit, egy sívódó, süllyedő középosztály és a létminimum határán élő milliók három részre szakadt országáról beszélhetünk. Néha az az érzésem, hogy még útlevéllel sem lehet e részek között közlekedni. Az egyháznak szolgálata, hogy a társadalmi szolidaritást erősítse, és ha sikerül jó intézményekkel, megfelelő hangütéssel, a gyülekezeti élet megerősítésével változtatni ezen a valóságon, akkor kétségtelenül erősebb lesz a magyarországi keresztyénség is.”

Magyar Kurír