Napi sajtószemle

Külföldi hírek

Mind a négy országos napilap kiemelt helyen számol be II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkájának tegnap bekövetkezett haláláról.

A Népszabadság (7.o.) II. Alekszij újraépítette az orosz egyházat címmel azt emeli ki, hogy az elmúlt tizennyolc évben az orosz egyház szerepe jelentősen megnőtt, „igaz, a posztszovjet vezetéssel szorosan együttműködve. A pátriárka részt vett Borisz Jelcin, majd Vlagyimir Putyin elnök beiktatásán, utóbbi hivatalba lépése után ünnepi misét tartott. Az elsők között üdvözölte az idén májusban beiktatott Dmitrij Medvegyev államfőt… II. Alekszij vezetése alatt országszerte felépültek a harmincas években lerombolt templomok, többek között a pravoszláv világ legnagyobb székesegyháza, a moszkvai Megváltó Krisztus temploma… Legnagyobb sikere az Orosz Pravoszláv Egyház és a belőle 1917-ben kiszakadt Nyugati Orosz Egyház tavalyi újraegyesítése volt… A pravoszláv egyház történetének legtöbbet utazó vezetője volt II. Alekszij, bár végül nem került sor a többször tervezett találkozóra a katolikus egyházfővel, II. János Pállal, majd XVI. Benedekkel sem. Legutóbb egy bakui találkozó terve merült fel, ám végül mindkét egyház tagadta a történelmi találkozó konkrét előkészületeit.” A lap azt is megemlíti, hogy „tisztázatlan maradt az egyházfő múltja a szovjet titkosszolgálattal. Az észt KGB irattárából a kilencvenes években előkerült egy ’Drozdov’ fedőnéven futó ügynök 1958-as keltezésű anyaga, amely mögött több volt észtországi kollégája szerint Ridiger állt. Õ sosem kommentálta az iratot és esetleges kapcsolatát a KGB-vel.”

Nyilatkozik a lapnak Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát, aki meleg szavakkal emlékezett meg az elhunyt orosz egyházfőről. Ismeretes, hogy Várszegi Asztrik a ’90-es évek első felében találkozott először II. Alekszijjel, akinél a pravoszláv és a római katolikus egyház közeledését igyekezett egyengetni. Csak terv maradt, hogy a két egyházfő II. János Pál pápa magyarországi látogatása idején találkozzon egymással, de 1994-ben a pátriárka egyedül is felkereste Pannonhalmát. Az orosz egyházfővel a püspök főapát később is ápolta a kapcsolatot, ennek nyomán jelent meg Az orosz ortodox egyház története című kötet, amelynek előszavát II. Alekszij írta. Várszegi Asztrik legutóbb pannonhalmi borokkal lepte meg Alekszijt. Következő találkozójuk karácsonykor lett volna.

A Népszava (2.o.) Meghalt… megemlékezése szerint a 2000-es években „a pravoszláv kimondva-kimondatlanul államvallássá lett. A főbb egyházi ünnepeken az ország vezetői is részt vettek a szentmiséken.” A lap különösen bonyolultnak nevezi a pravoszláv és a katolikus egyház viszonyát. „II. Alekszij a kilencvenes években részben a katolikus egyházat tette felelőssé amiatt, mert a társadalom a kommunizmus bukása után sem fordult a vallás felé. A katolikus szerzeteseket a hívek elcsenésével, prozelitizmussal vádolták. Egy 1997-re tervezett egyházi csúcs a pátriárka és II. János Pál között épp e viták miatt hiúsult meg. Moszkva láthatóan nem igazán bízott a ’lengyel pápában’. XVI. Benedek 2005-ös trónra lépése óta javult a két egyház viszonya, újra és újra felreppentek hírek egyházi csúcs megrendezéséről. A pátriárka maga is kiemelte a két vallás közös gyökereit. II. Alekszij több ízben bírálta a nyugati életformát.”

A Magyar Hírlap (7.o.) Elhunyt… – ellentétben a Népszabadsággal – azt állítja, hogy II. Alekszij nem hagyta szó nélkül, hanem rágalomnak minősítette az ellene felhozott ügynökvádat, „… s az orosz politikai elittel való kitűnő kapcsolatának köszönhetően a vádak idővel el is haltak.” Az elhunyt pátriárka nemcsak Vlagyimir Putyinnal, de Gennagyij Zjuganov orosz kommunista vezetővel is kitűnő kapcsolatot ápolt. A lap kiemeli: „II. Alekszij legnagyobb tettének az oroszországi ortodox és az orosz külföldi egyház újbóli egyesítését tekintik. Nyitott Róma felé is, tavaly júniusban Moszkvában fogadta Erdő Péter bíborost, Magyarország prímását, aki ez alkalomból Szent István-ereklyét adományozott az orosz ortodox egyháznak.”

A Magyar Nemzetben (8.o.) Sitkei Levente Ezeréves vita című írása szerint „Nem lehet azt mondani, hogy II. Alekszij pátriárkával zökkenőmentes volt az Apostoli Szentszék együttműködése. A most távozott orosz egyházfő következetesen visszautasította, hogy találkozzon a római katolikus egyház fejével, pedig rendszeresen felmerült a megbeszélés lehetősége.” A cikkíró emlékeztet rá: „A közös ellenség az elmúlt száz évben egyértelműen a szovjet idők vallásellenes politikai rendszere volt, amelyet megszenvedett a nyugati egyház is Közép-Európában, de nála sokkal rosszabbul járt az orosz ortodox egyház. A kommunisták birodalmának összeomlása után az egyház már nem volt ugyanaz, mint korábban, de ez nem jelenti azt, hogy közelebb került volna Rómához. Mindmáig feloldhatatlan a dogmatikus kérdések közül a hitvallásban meglevő vagy hiányzó ’filioque’, amely a Szentlélek eredetéről (az Atyától és a Fiútól, vagy csakis az Atyától) rendelkezik… A legújabb veszélyforrás az iszlám terjedése Európában és Oroszországban. A mozlimok megállítása elemi érdeke mindkettejüknek, így az előretöréssel közösen is foglalkoznak, ám eltérő hátterük és hatalmi jogosítványaik miatt a követett út sem ugyanolyan.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlap (1.o.) Bíborosi gyászmise Gyurkovicsért címmel számol be arról, hogy a budapesti Szent István-bazilikában tegnap délben vettek búcsút családtagjai, barátai, olvasói, tisztelői a november 16-án elhunyt Kossuth-díjas írótól, Gyurkovics Tibortól. A zsúfolásig megtelt bazilikában Erdő Péter bíboros prímás mutatott be gyászmisét az elhunyt lelkiüdvéért. Szentbeszédében a magyar katolikus egyházfő Jézus szenvedéstörténetét idézte fel, hangsúlyozva, hogy annak nem a megcsúfolás, a kereszthalál, hanem a feltámadás a vége. Erdő Péter rámutatott: minden emberben él a remény az üdvösség, az Isten társaságában meglelhető örök boldogság elnyerésére. „Tibor gazdag életet élt, színes egyénisége maradandó értéke nemzetünk kultúrájának. Gyászolom személy szerint magam is, ahogyan mindenki, aki emberi módon gondolkodik életünk fontos kérdéseiről. Kívánom, hogy aki életében annyit küzdött az igazsággal, emberléttel, Istennel, a Teremtő szerető ölelésében találjon vég nélküli békére” – mondta a bíboros prímás. Homíliáját Gyurkovics Tibor verssoraival zárta: „Valahol meg kell állni, valahol meg kell halni. Nem félek a haláltól, megállok vele szemben, de amikor lesújt, Isten, ölelj meg engem!”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (12.o.) a jó barát, Szakonyi Károly író búcsúzik Gyurkovics Tibortól, hangsúlyozva, hogy az evangéliumi szeretet volt élete eszménye.

Szintén a Magyar Hírlapban (14.o.) Faggyas Sándor Ki várni tud, kivárja a jövőt című Biblia-elemzésének kiindulópontja Keresztelő Jánosnak a tanítványai által Jézushoz intézett kérdése: „Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt 11,3) A cikkíró kifejti: „… ha még Keresztelő János is kételkedett Jézusban, hogy ő a megoldás, hogyne kételkednénk mi, még gyarlóbb, még tudatlanabb, a modernitás válságában fuldokló egydimenziós, fogasztásorientált, földhözragadt emberek? Ha legalább odáig eljutnánk, hogy kérdezni tudunk és akarunk Jézustól: te vagy az eljövendő? Te vagy a megoldás, vagy várjunk másra? Kérdezni azt jelenti: kapcsolatban lenni, és nem föladni azt, hogy megszólíthatom az eljövendőt, és várhatom az ő válaszát.” Faggyas emlékeztet rá, hogy a Szentírás 66 könyvből áll, s az első advent óta is 66 nemzedék élt ezen a földön. „A Krisztus-követők azóta várják Jézus megígért második eljövetelét, és ez a várakozás ad hitet az örökkévaló Istenben, reményt az eljövendő üdvösségben, erőt a jelen küzdelmeihez. Minél sötétebb és keservesebb a jelen, minél szegényebbnek, eszköztelenebbnek, tehetetlenebbnek érezzük magunkat, annál nehezebb várni, kivárni a jövőt. Mégis – ez advent igazi üzenete – tartsuk magunkat, és tartsunk ki a hitben, a hűségben, az igazságban, a szeretetben. Meg kell tanulnunk várni, kivárni.” A szerző Adyt idézi: „Várni tud,/ Kinek ön-énje nem hazug/ S nem hord össze hetet s havat./ Tartsd magad,/ Mert most az a leggazdagabb,/ Ki várni érez, várni tud.”

Magyar Kurír