Napi sajtószemle

– 2015. április 27., hétfő | 12:29

Az április 27-i nyomtatott és online sajtó szemléje.

A Népszavában (9. o.) Hegyi Gyula Közeledik egymáshoz az Európai Unió és Kuba címmel rendkívül jelentősnek minősíti, hogy Ferenc pápa szeptemberben Kubába látogat. A cikkíró felidézi, hogy II. János Pál pápa 1998. januári kubai apostoli látogatása világszenzáció volt, a helyi katolikus egyház helyzete azóta sokat javult, és az időközben visszavonult Fidel Castro hangneme is enyhült. Hegyi reméli, hogy Ferenc pápa látogatása tovább erősíti a türelemre és nyitottságra való készséget a szigetországban. A cikk szerzője szerint Kubában sokan arra is emlékeznek, hogy Ferenc pápa ugyanúgy argentin, mint Che Guevara volt, akiről II. János Pál azt mondta annak idején Havannában, hogy egész életében „a szegényeket akarta szolgálni, és az Úr dolga ítélni felette.” E mondata miatt tradicionalista keresztények még a szentté avatása ellen is tiltakoztak.

Ugyancsak a Népszavában (7. o.) Juhász Dániel Isten áldásával címmel fűz kommentárt ahhoz, hogy a Kúria múlt heti döntése értelmében „továbbra is működtethető Nyíregyházán a roma gyerekeket szegregáltan oktató Huszár-telepi iskola.” A cikk szerzője meglepőnek nevezi a Kúria döntését: „a szabad vallásgyakorlásra hivatkozva Magyarországon továbbra is megengedhető a szegregáció, szembemenve a magyarországi törvényekkel, uniós alapértékekkel, azon belül az általunk is aláírt Európai Roma Keretstratégiával.” Juhász állítja: eddig még nem született olyan tanulmány, amely bizonyítja, hogy a szegregált oktatás egyházi körülmények között jó útra vezet. Szerinte „Magyarországon jelenleg sem kormányzati, sem pedig egyházi szándék nincs a romák helyzetének javítására, a tüneti kezelésekkel pedig tovább rontanak a helyzeten.”

A Napi Gazdaságban (8. o.) Gajdics Ottó Kitörés a gettóból címmel abban tökéletesen egyetért a jogvédőkkel, hogy származásuk alapján erővel, hatalmi szóval elkülöníteni gyerekeket jogellenes, „mondhatni bűn.” Ugyanakkor legalább akkora bűn nem észrevenni, hogy Nyíregyházán nem ez történik. A Huszár-telepen ugyanis hátrányos helyzetű családok élnek rossz körülmények között. Döntő többségük, lehet, hogy 100 százalék, cigány származású. Ezt azonban csak a feszültség növelésében érdekeltek hangsúlyozzák túl. Kutatások bizonyítják ugyanis: nem kell ahhoz cigánynak lenni, hogy valakit ugyanolyan hátrányos megkülönböztetés érjen a társdalom jobb módú többsége részéről, mint a cigányokat, elég, ha életvitele, külseje hasonlóan nyomorúságos. Ebből következően „ha egy egyház, történetesen a görög katolikus, küldetéstudatból, isteni elhivatottságból vagy csak egyszerű emberszeretetből segíteni akar a hátrányos helyzetű gyerekeknek a felemelkedésben, és ennek érdekében iskolát hoz létre nekik, akkor nem elkülöníti, nem szegregálja, hanem éppen ellenkezőleg, befogadja őket.” Gajdics híve az integrált oktatásnak, de figyelmeztet: annak először meg kell teremteni a feltételeit. „Ennek része a megfelelő felkészültségű pedagógusok alkalmazása, a korszerű infrastruktúra, s kihagyhatatlan az integrálandó és a befogadó szülők megnyerése, valamint a gyerekek felkészítése, aminek része a felzárkóztatás. Rémtörténeteket lehet olvasni arról, hogy milyen súlyos traumákat okozott, hogy Nyíregyházán mindez javarészt elmaradt, amikor a kérdést pusztán alapjogi problémaként kezelők bezáratták a Huszár-telepi iskolát. A jogvédőknek is meg kellene érteniük, a gond sokkal összetettebb annál, hogy patvarkodással meg lehetne oldani.”

A Magyar Hírlapban (Huszár-telepi iskola… 1., 4. o.) a huszár-telepi iskola névadójának, az egykori görögkatolikus parókus, Sója Miklós orvos fia, Sója Szabolcs nyilatkozik, aki elmondta: a fővárosból egészen más a dolgok vetülete, mint ahogy vidéken, a való életben vannak. A szegregáció ellen tiltakozó „jogvédők” tevékenységét ahhoz hasonlította, mint amikor „a lelkes gyerekek átkísérik a vak asszonyt a másik oldalra, pedig ő nem is akar átmenni. Harcos nyilatkozatoknál sokszor többet ér egy karéj kenyér.” Sója Szabolcs így idézte fel édesapja személyiségét: „Ő mindenkiben az embert látta, s majdnem be is zárták érte. Azt mondták, elvonja a gyerekeket a KISZ elől, mire bevezette a látogatókat, hogy nézzék meg, ki van írva a falakra: KISZ. Igaz, nem fordította le, hogy Katolikus Ifjúsági Szövetség. A Koleráson, azaz Hodász legsűrűbb részén maga köré gyűjtötte a gyerekeket, többségükben cigányokat. Épített nekik, épített velük kápolnát, futballozott, zenélt, festegetett, tanult meg imádkozott velük. Rányitotta lelkület a világra… Évente megmentett negyven-ötven gyereket. Pusztán emberségből.”

Szintén a Magyar Hírlapban (13. o.) Péntek Orsolya Az ikon, amit fényre festenek címmel méltatja Ruzsa György Az ikonfestészet lexikona című, a Corvina Kiadónál megjelent, hiánypótló könyvét. A kötet szerzője már a bevezető sorokban idézi a vértanúhalált halt Pavel Florenszkij (1882-1937) ortodox teológust, művészettörténészt: „Az ikont fényre festik. Az ikon a teremtő kegyelem aranyával kezdődik, és a megszentelő kegyelem aranyával – az osztóvonallal – zárul… Az ikonfestés szemléltető ontológia.”

Az Erdon.ro Aranyos szentmise Olasziban címmel közli, szombat este Bohács Sándor ny. plébános hálát adva 50 év papi szolgálatáért a nagyvárad-olaszi plébániatemplomban mutatta be aranymiséjét. Exc. Böcskei László püspök köszöntötte őt.

A Székelyhon.ro közli (Föld-napi ajándék Böjte atya gyermekeitől), hogy rózsatöveket és gyümölcsfacsemetéket adományoztak a gyergyószentmiklósi Kós Károly iskolának a helyi Szent Anna Gyermekvédelmi Központ lakói – a növények elültetésére a két intézmény együttműködésével zajló önkéntes program részeként, a Föld Napja alkalmából került sor.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír