Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (7.o.) Szamurájokat is boldoggá avatnak Japánban című beszámolója szerint 30 ezer hívőt várnak ma Ázsia legnagyobb boldoggáavatási szertartására Nagaszakiba. A helyi baseball-stadionban José Saraiva Martins bíboros olvassa fel XVI. Benedek pápa apostoli levelét, amely szerint 188, a XVI. században halálba üldözött japán katolikus mártírt avatnak boldoggá. A bíboros újságíróknak elmondta: a mártírok nem harcoltak vagy politizáltak, pusztán a hitük miatt végezték ki őket. Hozzátette: nélkülük a japán kereszténység ma nem létezne. A 188 vértanú között négy pap, hatvan nő, több szamuráj harcos és tizennyolc kisgyermek is van. A Népszabadság emlékeztet rá: az Ázsiában működő, Xavéri Szent Ferenc vezette jezsuita szerzetesek a XVI. század közepén hozták a kereszténységet a szigetországba. Főleg Nyugat-Japánban, Kjúsú szigetén sikerült téríteniük, a század végére a hívők száma elérte a kétszázezret. Ekkor azonban a sógun a misszionáriusokat kitiltotta az országból. Az ezt követő Edo-korszakban a Tokugawa sógunátus hermetikusan elzárta magát a világtól, és csak egy kis nagaszaki szigetre engedte be először a portugálokat, majd később csak a holland kereskedőket. A kereszténységet – és minden más nyugati befolyást – a sógun a hatalomra és a társadalomra veszélyesnek ítélte és betiltotta. A ma boldoggá avatandó 188 mártírt Tokugawa sógun 1603 és 1639 között ölette meg, legtöbbjüket megkínozta, majd forró vizű vulkanikus tavakba dobatta. Japán katolikus szervezetek szerint a szigetországi hasonlított az ókori, Diocletianus császár alatti keresztényüldözéshez, és a halálra üldözöttek száma elérhette a negyvenezret is. Közel kétszázötven évig a kereszténység Japánban csak a föld alatt létezhetett, és csupán a Mejdzsi restauráció során, a XIX. század végén vált újra engedélyezett vallássá. Ma a japán népesség kevesebb mint egy százaléka, egymillió ember mondja kereszténynek magát, közöttük félmillió a katolikus. Közéjük tartozik Aszo Taro miniszterelnök is. Õt nem hívták meg a boldoggáavatási ceremóniára, amelyet 1981-ben, II. János Pál pápa látogatását követően kezdtek el szervezni.

A Népszava (13.o.) Gyógyír a közösségben megélt vallás című összeállítása megállapítja: az Amerikai Egyesült Államokban a vallás mindinkább meghódítja az orvosi praxisok és klinikák világát. Egyre több kórházban alakítanak ki imahelyiségeket, amelyekben a betegeket gyakorlott imádkozók „kezelik”, orvosok, akik a páciensekkel együtt fordulnak Istenhez, a gyógyulásra vágyók homlokára tett kezükkel. A cikkből kiderül, hogy soha nem látott számú kutató tanulmányozza a vallás és az egészség összefüggéseit. „Százmillió dolláros nagyságrendben ömlik a pénz az olyasfajta divatos kutatási témákra, mint a Hit és meditáció, Spirituális transzformáció vagy éppen Új istenkoncepciók” – írja a Népszava. A lap kiemeli: a patinás Harvard Egyetemen is alakult egy kutatócsoport, amely azt vizsgálta, milyen hatása van a szívbetegekre, ha imádkoznak értük. Összesen 1205 olyan beteget vontak be vizsgálataikba, akik szívkoszorúér-műtétre vártak. Felüknek megmondták, hogy mások imádkoznak értük, másik felükkel csak annyit közöltek, lehetséges, hogy imádkoznak értük, de az is, hogy nem. A felmérésből az derült ki, hogy azok, akik tudták, hogy az Úrhoz könyörögnek értük, több komplikációval kerültek szembe. A kísérletvezetők szerint a lelki támasznak szánt ima egyfajta vizsgadrukkszerű stresszt okozott náluk. Ugyanakkor azt szinte minden vizsgálat kimutatta, hogy a rendszeres templomba járók statisztikailag tovább élnek, mégpedig átlagosan hét évvel. Hasonló eredményre jutott egy dán vizsgálat is, ráadásul sokkal kevésbé vallásos környezetben, egy Koppenhága környéki elővárosban. A Népszava egy fotót is közöl, amelyen XVI. Benedek pápa látható, imádkozás közben.

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (Az iskolai nevelésben… 4.o.) Görbe László, a Szent Margit Gimnázium igazgatója nyilatkozik abból az alkalomból, hogy a Villányi úti intézmény adott helyet a múlt héten az Asszonyok a nemzeti egységért mozgalom konferenciájának. Elmondta: változóban van a diákság szellemisége. Ezekben az években lépnek be a középiskolába azok a fiatalok, akik már diktatórikus korlátok nélkül nőhettek fel, ami a túlzott szabadságeszmény miatt oda vezetett, hogy nem tudnak olyan értéket, szellemiséget felmutatni, amelyet követhetőnek tekinthetnének. Nemcsak a fiatalok, hanem szüleik, az egész magyar társadalom is súlyos értékválsággal küszködik. A helyzetet nehezíti, hogy a családok is krízisben vannak, a legtöbb gyerek esetében hiányzik a nyugodt otthon, a szülő mint példakép. Annyira kitolódott a munkában töltött idő, hogy a szülők többsége nem tud, de előfordul, hogy már nem is akar foglalkozni gyermeke nevelésével, a feladatot vagy az iskolára, vagy éppen senkire nem hárítja. Az igazgató elhibázottnak tartja, hogy „az igen liberális szemléletű Nemzeti alaptanterv nem ad útmutatást, milyen ismeretanyagot követelnek meg a diákoktól a továbbtanuláshoz, viszont a középfokú tanulmányok lezárásaként nagyon kemény érettségi vizsgakövetelményt állítanak fel. Emiatt az oktatásra gyakorlatilag rátelepedett egy ipar, amelynek szereplői súlyos összegekért, különórákon vállalják a gyerekek felkészítését. Ezek a folyamatok is indokolhatják, hogy egyre több szülő igyekszik gyermekét egyházi fenntartású intézménybe járatni, ahol tudja, hogy a magas színvonalú oktatás mellett figyelmet fordítanak a tanulók nevelésére, és vallásos gondoskodással veszik őket körbe.” Görbe László szerint utóbbinak mind nagyobb szerepe van az iskola hátterében, mert sok lelkileg sérült fiatal kerül be az intézménybe, ezért iskolapszichológust kell foglalkoztatniuk, hogy segíteni tudjon tanítványaikon. Az igazgató hangsúlyozta: „Egyre több feladat hárul az iskolákra, miközben a hatalom – a gazdasági válságra hivatkozva – elveszi a pedagógusok fizetését, holott nem ők okozták mindezt.”

A Magyar Nemzetben (SZDSZ-es… 4.o.) Papcsák Ferenc, a Fidesz zuglói elnöke nyilatkozik: továbbra is emberléptékű városközpontot és nem csupán plázát szeretnének a Bosnyák téren. „Célunk, hogy a kereskedelmi funkció mellett egészségügyi, közigazgatási központ épüljön, valamint kulturális szabadidős lehetőségeket kiszolgáló épületeket és tereket, jelentős zöldfelületet és közösségi teret alakítsunk ki. Küzdeni fogunk azért, hogy Zugló egyik legfontosabb szimbólumának, Budapest második legnagyobb katolikus templomának, a Bosnyák téri templomnak a környezete végre méltó legyen a XXI. századhoz, és a korabeli terveken látható, de soha be nem fejezett templomtorony felépüljön…”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (6.o.) Czakó Gábor A zsákutcából csak visszafelé lehet kijutni címmel megállapítja: „A világ kettős válságban vergődik: súlyos veszélybe került a természet és a reá támaszkodó gazdaság, s a globalizmus jóvoltából a baj nem helyi.” A cikkíró figyelmeztet: „… vagy a gazdasági-pénzügyi válság roppantja össze civilizációnkat, vagy új növekedési pályát találva fokozzuk a természet kifosztását, s mihamarabb befejezzük a Gaia önfenntartó rendszerének lerombolását. A semmi érdekében. Ezzel szemben kell állnia a másik egyszerű válasznak, az igennek. Az igen… hiányzik Gazdaságkor vegytiszta, anyagelvű dimenzióiból. A korcsapdából nincs menekvés sem holmi Robinson-szigetre, sem a házi erőművel egybeépített atombunkerbe. Az igen az anyagra korlátozott világcsökevény helyett a teljességben, a Létben keresendő. A semmi az Antikrisztus jele, melyet hívei áldozatai homlokára: eszére és jobbjára; tetteire ír. Az Antikrisztus Jézus Krisztus megtagadása, világa az istentelenített Gazdaságkor, benne a hazugságai-bűnei pókhálójában vergődő ember-állat. A zsákutcából csak visszafelé lehet kijutni. Ahogy Eckhart mester tanácsolja: vissza kell térnünk oda, ahol Istent elhagytuk. Ugyanis ott váltottunk létmódot, ott fordultunk szembe Urunkkal, és ami ugyanaz: egymással és a természettel. Ott tévesztettük össze a külső gyarapodást a benső fejlődéssel, ott kötöttük meg a mefisztói alkut. Egyetlen kiút az igen a Teremtőre, a teljességre; embervoltunk helyreállítása, ugyanis a természet és a gazdaság mai helyzete a mi létállapotunk lenyomata. A mi Atyánk nélkül nem nyílik meg az anyagon uralkodó dimenzió, nem lehet visszatérni önmagunkhoz, a természetes élethez, a kultúrához: a szellemi értékek uralmához a testi javak, érdekek és önmagunk fölött. A mókuskerékhajtásból, a pénz, a semmi, az Antikrisztus szolgálatából a szabadsághoz. A reánk váró megpróbáltatások sora és a biztos győzelem leírása olvasható János Jelenéseiben.”

Magyar Kurír