Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (12.o.) Kiállítás a könyvről, mely örök életet ád címmel számol be a Biblia Sacra Hungarica – A könyv, „mely örök életet ád” című, az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezendő kiállítás megnyitóünnepségéről, amelyen Erdő Péter bíboros prímás emlékeztetett rá: „Nemzetünk, kultúránk és a Biblia, valamint a benne rejlő vallási örökség több mint ezer éve összetartozik.” Hozzátette: legősibb anyanyelvi értékeink is a Szentírás által ihletett szövegek. Monok István, a könyvtár főigazgatója arról beszélt, hogy a Biblia ismertetése egyúttal egy stabil értékrend bemutatása, amely sokat segíthet napjainkban. A tárlatot megnyitó Bölcskei Gusztáv református püspök hangsúlyozta: saját magunkról is sokat megtudhatunk azok írásaiból, akik előttünk jártak. Az MH rámutat: a Magyar Bibliatársulat közreműködésével megvalósuló kiállítás célja a magyar nyelvű Biblia történetének bemutatása, a különböző fordításokkal, kiadásokkal és azok hatásával kapcsolatos ismeretterjesztés. A tárlat – amely a katolikus, a református és az evangélikus egyház gyűjteményeiből áll össze – jövő év márciusáig látogatható.

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (14.o.) Kolozs Nagy János Még jobban kell figyelnünk! címmel megállapítja: „Az üdvösség hatalmas, mert szerzője Jézus Krisztus, aki nagy árat fizetett érte, és mert a bűn és halál nagy és erős hatalmából szabadít ki. Az üdvösséggel lehet nem törődni! El lehet hanyagolni. Nem csak a nagy bűn jelent kárhozatot – veszélyben vagyunk akkor is, ha közömbösek vagyunk. Az üdvösséget először Jézus Krisztus hirdette, vele kezdődött. A törvényt is Krisztus adta ugyan, de személye benne annyira homályban volt, hogy a legélesebb szem is csak mintegy fátyolon át láthatta őt (Kálvin). Az Ótestamentom törvénye ’erőtelen és haszontalan’, az ember nyomorúságát nem szüntette meg, sőt még inkább nyilvánvalóvá tette. Az üdvösség és Jézus Krisztus beszéde a legszorosabb kapcsolatban van.” A cikkíró figyelmeztet: „Az igehirdetés az a hatalmas eszköz Isten kezében, amely által az üdvösséget minden időben munkálja. Az Ige eredetiségét és tisztaságát az áthagyományozás biztosítja a Szentlélek munkája nyomán. Az apostolok nemcsak meghallották az Úr Jézus beszédét, hanem tovább is mondták. Az Ige hallgatói egyúttal hirdetői is annak. Ezzel kapcsolatban fontos megértenünk, hogy az igehirdetés hitelessége és eredményessége nem a továbbmondó személyében, hanem magában az Igében van. Az Ige bizonyítja önmagát igaznak és győzi meg a hallgatókat.” Kolozs Nagy János hangsúlyozza: „Isten az Ige hallgatóját és továbbmondóját nem hagyja egyedül. Nem társat ad neki, hanem maga társul hozzá. Az emberi bizonyságtétellel együtt történik az Isten bizonyságtétele. Az igehirdetés mindig történés, és természetét e szavak jellemzik: csoda, jel és erő. Az üdv üzenete és a csodák minden időben együvé tartoznak. Hogy mikor és milyen mértékben esemény az igehirdetés, az sohasem az Ige hirdetőjétől függ, hanem Isten Lelke munkájától és a Õ akaratától. Figyeljünk tehát még jobban az Úr Jézustól hallottakra – a hirdetett és olvasott Igére –, s akkor nem sodortatunk el sem kísértésektől, sem különböző tanítások szelétől, hanem életünk hajója biztosan befut a mennyei kikötőbe!”

A Magyar Nemzetben (34.o.) Fáy Zoltán Rózsa és kenyér címmel készített összeállítást arról, hogy milyen civil kezdeményezések történtek a 2007-es Szent Erzsébet-évben, amelyet az Árpád-házi királylány, türingiai fejedelemné születésének 800. évfordulója alkalmából hirdetett meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. A cikkíró kiemeli, hogy a Nógrád megyei kisvárosban, Szécsényben még a jubileumi évben elnevezték Szent Erzsébetről a templom előtti teret, de az azt díszítő szobor felavatására már csak 2008-ban került sor. A műalkotás elkészültét hosszú tervezgetés előzte meg. Lendvai Zalán plébános a lapnak elmondta: először emléktáblákra gondoltak, de azt nemigen lehetett volna méltóképpen elhelyezni. A kis tér műemléki környezetet is jelent, tehát kizárólag valamilyen kvalitásos alkotás jöhetett szóba. „Anyagi okokból először csak egy faszobor terve fogalmazódott meg, és csak utána mentünk el a közelben lakó Bobály Attila szobrászművészhez.” Bobály Attila elvállalta a feladatot, és elkészítette a szobrot. Művéről elmondta: „… a szobornak két szintje van. Tagadhatatlan, hogy a rengeteg utalást és apró jelet csak tüzetes vizsgálódás után vehetjük észre. Az agyagba nyomott rusztikus vászondarabnyomok például arra utalnak, hogy Szent Erzsébet, tisztelete jeléül, Assisi Szent Ferenctől kérte és kapta meg a rendalapító egyik durva darócból készült habitusát. A szent üres kezének mozdulata, bár a kötény alakja a rózsacsodát mutatja, egyszerre értelmezhető a mindennapi táplálék nyújtásaként és áldásosztásként. És bár e kéz üres, nem hiányoznak a rózsák sem, csak ezek a szent lábához és az oszlopra kerültek.” Fáy Zoltán szerint „e méltóságteljes és mégis alázatos alkotás méltó emléke a 2007-es, alulról szerveződő Szent Erzsébet-évnek.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Északi fény 30.o.) közli, hogy hazánkban tanuló skandináviai fiatalok gyűjtenek támogatásokat, így segítve a kiszolgáltatott árva gyerekeket felkaroló Böjte Csaba ferences atya áldozatos munkáját. A norvég diákok Budapesten minden évben jótékonysági bált szerveznek, s mára körülbelül hat és félmillió forint támogatást gyűjtöttek össze. A kezdeményezésről részletesen a www.studenthjelp.com oldalon számolnak be. A program egyik fő szervezője Miriam Sare, aki negyedéves orvostanhallgató a SOTE-n. Elmondta, hogy a norvégiai segítők mellett magyar cégek is beszálltak az adományozásba, némelyikük pénzt ad, mások hasznos tárgyakat, kinek mire van lehetősége, márciusban pedig újból rendeznek jótékonysági bált is. A diáklány másfél év múlva elvégzi az egyetemet, de mint mondta: „… Magyarországtól és Erdélytől nem akar elszakadni, mint ahogy a segélyprogramtól sem… lehet, hogy orvosként kipróbálja majd magát a világ valamelyik távoli, még nyomorultabb részén, de szervezetük akkor sem feledkezik meg a dévai csodatevőről és pártfogoltjairól.”

A Népszabadság (Alig ismert ikonfestő… 17.o.) beszámolója szerint a keleti és nyugati kultúra találkozását példázza a Toma Visonov műveit bemutató kiállítás, amely tegnap nyílt meg a Bolgár Kulturális Intézetben. A XVIII-XIX. században Magyarországon alkotó bolgár ikonfestő barokk stílusú, vallási ihletésű festményeit hazájában alig ismerik. Nagy Márta, a Debreceni Egyetem docense elmondta: a magyarországi ortodox közösségek elfogadták Visonov művészetét, pedig abban megjelentek a nyugati keresztény értékek is. A kiállítás december 10-éig tekinthető meg.

Magyar Kurír