Napi sajtószemle

A Heti Válaszban (66-67.o.) Sümegi Noémi Borszentelő címmel megállapítja: „Esztergom és Pannonhalma nem csupán a hazai hitélet két fellegvára, hanem jól bejáratott nemzetközi brand is, amit az egyház – évszázados hagyományaihoz hű, önfenntartásra törekvő gazdálkodásában – a turizmuson túl is igyekszik kihasználni. Az idei Szent Márton-napon már saját borral koccinthattak.” A cikkíró kiemeli: „A misszió része, hogy elérhető áron – 2500 forinttól tízezerig – kínáljanak minőségi borokat, igaz, egy tokaji aszú itt is a húszezerhez közelít. A megcélzandó piaci rést pedig a borrend kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező tagjainak kell megtalálniuk, amikor egy-egy külföldi útjuk során ajándékba prímási borokat visznek. Így olyan asztalokra is el tudják juttatni, amelyekről eddig a magyar borászok nem is álmodhattak. A brandépítésben élen jár Erdő Péter bíboros, aki II. Alekszij orosz pátriárkának és Stanislaw Dziwisznek, Krakkó érsekének már vitt is egy-egy sorozatot. A Vinum Primatis erre hivatkozva készül megtámadni az orosz és a lengyel piacot, ám a tervek szerint három-négy év múltán nyereségessé váló vállalkozás a legsikeresebb időszakban sem kíván többet eladni a csúcsmárkából 60-70 ezer palacknál, mert meg akarják őrizni az exkluzivitást.” Sümegi Noémi megjegyzi azt is: a pápa asztalára „nehéz, de nem lehetetlen bekerülni, és remélik, hogy eljön az idő, amikor az állami fogadások presztízsét is prímási borok emelik.”

A Magyar Nemzet (Húsz éves… 2.o.) és a Magyar Hírlap (Az állam helyett… 4. o) beszámol arról, hogy Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkész elnöke tegnap, a hatéves zsinati ciklust záró ülésen kijelentette: ahol a gazdasági hatalom koncentrációjával igyekeznek eleve lehetetlenné tenni a versenyt, ott már nem marad hely a dialógusnak, ott a hatalombirtoklók monologizálásának vagyunk tanúi, még ha olykor nemzeti csúcsnak nevezik is. A református egyházi vezető párhuzamot lát a korábbi politikai rendszer két évtizeddel ezelőtti összeomlása és a gazdasági rendszer mostani összeomlása között. Mindkettő abszolútumnak hirdette magát, hogy aztán mindkettőről szempillantás alatt derüljön ki: nem ad semmiféle stabilitást azoknak, akik benne reménykedtek. A püspök hangsúlyozta, hogy a gazdaság negatív folyamatai emberi döntések következményei. Azt is leszögezte: „A politika semmiféle segítséget nem tud nyújtani a mai helyzetben azoknak, akiknek csak lefelé van út. Ezért az egyháznak kell választ adnia a gazdasági válság által felvetett kérdésekre.” Bölcskei Gusztáv a 2009-es költségvetés egyházakat érintő részét diszkriminatívnak ítélte

A Magyar Hírlapban (Értékközvetítő zsidóság… „Ez…” 1., 4. o.) Köves Slomo rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetője úgy nyilatkozik: a kormányzat diszkriminatív módon bánik a hazai zsidó szervezetekkel, mert csak a Mazsihiszen keresztül érintkezik velük. Leszögezte: „Kétségtelen, hogy mindannyiunkban nagyon erős a holokauszt, az antiszemitizmus élménye, de sajnos sokaknak kizárólag ez, illetve az ez elleni fellépés jelenti a zsidóságtudatot. A történelmi tragédia miatt ez érthető. Egy egészséges zsidó identitásnak azonban nem szabad, hogy csupán a kirekesztéstől való félelem legyen az alapja. A negatív azonosságtudat sohasem jó. Azt kellene inkább hangsúlyozni saját magunk, így a többségi társadalom felé is, hogy a zsidóság több ezer éves történelme során rengeteg pótolhatatlan értékkel gazdagította az emberiséget, a hagyományok ismerete elengedhetetlen a zsidó embernek a pozitív azonosságtudat kialakításához, amely egyúttal védelmet is jelenthet az előítéletekkel szemben. Nem mellesleg óriási hibának tartom, ha bármilyen egyház elkötelezi magát valamilyen politikai oldal mellett. A magyar zsidóság is sokszínű, természetesen politikai orientációja sem egységes.” Köves Slomo kijelentette: „Kétségtelenül létezik Magyarországon antiszemitizmus, az utóbbi években ráadásul egyre hangosabb is lett. Ennek ellenére az ilyen vállalhatatlan nézeteket vallók köre egyelőre egy szűk kisebbséget jelent, de az mindenképpen nyugtalanító, hogy aránytalanul nagy nyilvánosságot kapnak. Eben a kérdésben egyértelmű az ország vezetőinek a felelőssége… Elsősorban a polgári törvénykönyvben kellene rendezni a kérdést. Tévedés ugyanakkor, hogy ez lenne az antiszemitizmus ellenszere. Sokkal fontosabb volna az oktatás, a zsidó értékek és a történelmi megismertetése a fiatalokkal. Az előítéletek alapja ugyanis elsősorban a tudatlanság. A Sziget Fesztiválon szóba elegyedtem egy fiatalemberrel, aki azt kérdezte tőlem, miért olyan pénzéhesek a zsidók? Visszakérdeztem: miből gondolja, hogy azok? Mert az ő főnöke is pénzéhes. És miből gondolja, hogy a főnöke zsidó? A válasz: mert pénzéhes. Elképesztő gondolatmenet, sajnos sokan beérik ennyivel. Szerencsére vannak pozitív példák is. Nemrégiben Hódmezővásárhelyen jártam, ahol Lázár János polgármester több százmillió forintot áldozott a zsinagóga felújítására és egy emlékközpont létrehozására, amelyben a helyi diákok, valamint természetesen minden érdeklődő megismerkedhet a vészkorszak szörnyűségeivel, elsősorban személyes történeteken keresztül. Követendő példának tartom.” Köves Slomó elmondta azt is, hogy a zsidóság kapcsolata egyre jobb a keresztény felekezetekkel, „Természetes, hogy nem értünk mindenben egyet, de a kölcsönös tisztelet nagyon fontos. Kiváló kapcsolatom van például Erdő Péter bíborossal, és ez jól érzékelteti, hogy a két értékrend, a két világszemlélet tökéletesen megfér egymás mellett. Az EMIH vezető rabbija arra is figyelmeztet: „Nagy vívmánya a modern kornak, hogy szabad emberek lehetünk, de az már óriási hiba, ha semmilyen perspektívát nem mutatunk a gyermekeinknek. A szabadság feltétele ugyanis a szilárd értékrend. Elfogadhatatlan, hogy a jelenlegi oktatási rendszerben csak arra tanítják egész kicsi koruktól fogva a gyermekeket, hogy karriert fussanak be, de arról, hogy mi az élet értelme, mik az igazán fontos dolgok, mit jelent a szolidaritás, a család szentsége, nem sok szó esik az iskolák falai között. Meg kell adni a lehetőséget a gyermekeknek, hogy elgondolkodjanak azokon a kérdéseken, amelyekre a vallás választ adhat. Az élet ugyanis nem pusztán végtelen rohanás az anyagi javak után, hanem jóval több annál.”

Magyar Kurír