Napi sajtószemle

– 2008. november 17., hétfő | 9:15

November 15-én szombaton az Országházban rendezték meg a Tanyavilág a Parlamentben című konferenciát, amelyen többek között előadást tartott Szili Katalin házelnök, Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke. Jelen volt a rendezvényen Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyéspüspök is, aki a Magyar Hírlapnak (Kétperces… 3.o.) nyilatkozik is. Elmondta: „Korábban gyakorlat volt, hogy ha az egyházak alkalmazásában munkát vállalt valaki a kistelepülésen, hitoktatóként, tanárként, szociális munkásként, akkor támogatást kapott, hogy helyben maradhasson. Másrészt prioritásként kezeljük a kisiskolák megszűnésének az elkerülését, akár át is veszünk, működtetünk intézményeket.” A főpásztor felhívta a figyelmet, hogy a vidéki emberek közül sokan gondolják azt, hogy „magukra maradtak, kilátástalan a sorsuk, és feladják. De szerencsére nagyon sokan felveszik a kesztyűt a kihívások ellen. Akiben van egy kis leleményesség, élni akarás, innovációs készség, és együttműködőkre, segítőkre talál, az képes a boldogulásra a tanyákon, kistelepüléseken.” Kiss-Rigó László elmondta azt is, hogy miért fontos a tanya a nemzetnek: „A fejlett demokráciákban természetes dolog, sőt a társadalmi szolidaritás által diktált követelmény a hátrányos helyzetben élők segítése. De itt nem erről van szó. Nem azért kötelessége a többségi társadalomnak foglalkoznia a tanyavilágban élőkkel, mert ez a demokratikus felfogás, hanem azért, mert nekünk, városi embereknek legalább annyira szükségünk van rájuk, mint nekik ránk. Közelebb kell hozni az embereket a természethez, mert olyan távol kerültek tőle, hogy az már katasztrofális következményekkel jár az egész társadalom egészére. A kistelepüléseken, a tanyavilágban élők léte olyan fontos a táradalomnak, mint az emberi szervezetnek a nyomelemek, amelyek nélkül nem tud létezni. Tehát, ha rajtuk segítünk, egyben magunkon is segítünk.”

A Népszabadság (Papírforma… 4.o.), a Magyar Hírlap (Megbékélést akar… 1.,2.o.) és a Magyar Nemzet (Létrehozta tükörképét… 5.o.) is beszámolnak arról, hogy megalakult a Magyar Zsidó Kongresszus, amelybe a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) minden érintett vallási és nem vallási szervezetet meghívott. Elnökké Feldmájer Pétert, a Mazsihisz elnökét választották. Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója kijelentette: megbékélésre törekszik a magyarországi zsidóság és a társadalmi többség között. A rendezvényen felszólalók közül sokan kiemelték az antiszemitizmus elleni közös fellépés fontosságát. A kongresszust többen bojkottálták, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) rabbinátusa közleményt adott ki, amelyben leszögezte: „semmilyen haszna sincs annak, hogy a zsidóság egy irányzata igyekszik maga alá rendelni a többi irányzatot és szervezetet.” Weisz Péter, a Mazsihisztől független Barankovics István Izraelita Műhely elnöke elmondta: Magyarországon politikailag gerjesztett antiszemitizmus van, amit csak békés úton, elsősorban az oktatással lehet kezelni. „Sem a zsidó, sem pedig a nem zsidó gimnazisták nem ismerik egymás értékeit, szerepét Magyarország történelmében. Nincsenek tisztában Szent István intelmeivel, a zsidókat mentő keresztény emberek önfeláldozásával, de a zsidóságnak az 1848-as szabadságharcban betöltött szerepével sem. Morális válságban él az ország, és ilyenkor az emberek könnyebben válnak intoleránssá egymás iránt, ám nem lehet a társadalmat az antiszemitizmus rémével fenyegetni.”

Magyar Kurír