Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (14. o.) Megkímélte a tűz Szent Márk templomát címmel számol be arról, hogy tegnap éjszaka olyan erős szél fújt a horvát tengermelléken, a Peljesac-félsziget erdőtüzektől sújtott térségében, hogy a tűzoltó repülőgépek nem tudtak fölszállni, ez pedig hozzájárult a lángok terjedéséhez. A legveszélyeztetettebb Ponokve településen a tűz ötven méterre megközelítette a lakóházakat, amelyeket végül sikerült megvédeni. A korábbi jelentésekkel ellentétben nem égett le a Ponikve közelében levő Szent Márk-templom sem, a lángok bekerítették, de végül a tűz megkerülte a templomot.

A Székelyhon.ro Búcsúkat tartanak Szent Anna tiszteletére címmel harangozza be, hogy több csíki településen is Szent Anna-búcsút tartanak a hétvégén. Míg a Szent Anna-tónál szombaton ünnepelhetnek a hívők, addig Zsögödfürdőn vasárnap tartanak búcsús szentmisét. Csíkszenttamáson pedig az egyházi ünnep köré falunapi programokat is szerveztek.

A Magyar Nemzet (Pluszpénz… 4. o.) a Magyar Közlönyre hivatkozva hozza, hogy több pénzből szervezhetik meg az iskolai hittanórákat a köznevelési intézmények. Az eredetileg tervezett 1,9 milliárd forint mellett további 1,34 milliárdot költhet hittan- és erkölcstanoktatásra az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Jövőre pedig még több pénz áll majd rendelkezésre, a 2016-os költésgvetés szerint 3,79 milliárdot tudnak majd a hittanórákra költeni, amin felül a kis létszámú hitoktatás 400 milliós kiegészítő támogatást is kap.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (1., 22-23. o.) K. Gergely Boldizsár A füstje meg a lángja címmel a Rendben vagyok! elnevezésű kampány kapcsán arra keresi a választ, „mi fán terem” és milyen hatásfokkal működhet az „egyházmarketing”, sőt, van-e egyáltalán létjogosultsága? Többen is nyilatkoznak. Szathmáry Melinda, a kampány kiötlője és megvalósítója, az Ester Communications PR-tanácsadója elmondta: a kampány célja elsősorban az, hogy árnyalják a szerzetesekről alkotott képet, amely szerint a szerzetes teljes elvonultságban él, és naphosszat imádkozik. Szeretnék megszólítani a nehezen elérhető csoportokat is. „A személyes hangvételű, emberközeli történetek által a szerzeteseket jobban megismerheti az is, aki egyébként nem nagyon tudja, milyen a vallásos élet.” Jelenits István atya, a piarista rend egykori tartományfőnöke leszögezte: „A szerzetességnek mindig volt világra nyíló elkötelezettsége, s érdekes kezdeményezés ötletkampányban ismertetni életünket. A szerzetesség nem rejtőző életforma, a világ életével mindig is nagyon intenzív kapcsolatban volt… Ma Magyarországon az újjászülető szerzetesség élete, munkálkodása alig észrevehető. Egy átlagos magyar állampolgár nem botlik beléjük. Régen természetes volt neki, hogy jönnek a ferencesek, megrángatják a csengőjét, és elkérik a feleslegét. Szívesen is adta, mert tudta, hogy nem kótyavetyélik el, hanem csakugyan a szegények javára fordítják, s ezáltal mintegy őt is felmentik efféle kötelezettsége alól.” Dobszay Benedek, a ferences rend tartományfőnöke közölte: rendjük arculattervezése igen sokrétű, számos helyi megjelenéssel, és a tartományfőnökség központi szervezése is jelentős. A tartomány központjában főállású sajtós munkatársat foglalkoztatnak, akinek az írott sajtóban megjelenő anyagok készítése, rádióműsorok gyártása a feladata. Ezeket ingyen átvehetik a különböző honlapok és újságok. A ferencesek tartományfőnöke azonban azt is elmondta: „Gyakran meg kell kérdeznünk magunktól, nem nagyobb-e a tevékenységünk füstje, mint a lángja, azaz nem mutat-e nagyobb arcot a marketing, mint a valóság. A rendi közösség maga is megfogalmaz néha ezzel kapcsolatos kritikákat, meg is kérdőjelezi e tevékenységünk létjogosultságát.” Kiss Márton, a jezsuiták média- és kommunikációs referense kifejtette: „Minden társadalmi szolgálatunkat azzal az alázatos megközelítéssel végezzük, hogy sokak életében kevéssé van jelen Isten, és ez növekvő bizonytalanságot szül. Szemléletünk alapja, hogy e bizonytalanság inkább lehetőség, mint probléma. A II. Vatikáni Zsinat nagy nyomatékkal hangsúlyozza a kultúra evangelizálásának fontosságát: a kulturális, szellemi értékek iránti fogékonyság előkészület a vallási valóságok befogadására. Jezsuita sajátosságként párhuzamosan kívánjuk a korszellem kritikáját megfogalmazni, illetve iránymutatást adni a jövőre vonatkozóan. Célunk: az ignáci reflexió és párbeszéd meggyökerezzék a hazai gondolkodásban. Mindez a mai értelemben vett marketingtörekvésnek is nevezhető.” Nyilatkozik a lapnak a Dévai Szent Ferenc Alapítvány titkárságán önkéntesként dolgozó Pásztói Györgyi is, akinek szavaiból kiderül: az alapítványnál nincs tudatos arculattervezés, maga a munka a tartalom, ami aztán az arculatot is adja. Mindez tökéletesen illik a kezdetekhez. 1992-ben sem tervezték előre, hogy gyermekotthont hoznak létre. Ott volt szó szerint az út szélén rengeteg gyerek, akikkel kezdeniük kellett valamit. Aztán további gyerekek érkeztek.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír