Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (14.o.) Szőnyi Szilárd A kereszténység botránya? címmel idézi Jézus utolsó vacsorán az Atyához intézett fohászát: „Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” A cikkíró kifejti: „Bár egyesek azt remélik, hogy a reformáció néhány év múlva esedékes ötszázadik évfordulóján az egyházak ismét egy fedél alá tömörülnek, ilyesmire nemhogy akkor, de belátható időn belül sincs esély. A fenti idézet szellemében azonban a hátrányból erényt is kovácsolhatunk, és talán eljuthatunk odáig, hogy a szervezetbeli és teológiai egységnél adott esetben fontosabb szempont kerüljön előtérbe. Ez pedig nem más, mint – ökumenikus szaknyelven szólva – a megbékélt sokféleség. De mondhatjuk egyszerűbben is: például így: a szeretet – melynek láttán a világ előbb fog hitelt adni a cselekedeteinknek, mintha a legnagyobb tanításbeli egységben állnánk, ám szavaink ’zengő ércként’ és ’pengő cimbalomként’ csengenének.” Szőnyi Szilárd megállapítja: „A reformáció óta eltelt fél évezred mindegyik egyház számára megszívlelendő tapasztalatokat adott. A katolikusoknak meg kellett tanulniuk együtt élni azokkal, akik egyes részkérdésekben másként tisztelik Istent. A protestánsoknak viszont rá kellett jönniük, hogy az előbb-utóbb minden egyházi kezdeményezést utolérő intézményesülés nemcsak arra jó, hogy megtartson egy közösséget, hanem az torzulásokat, vadhajtásokat is felszínre hozhat. Így fordulhat elő, hogy időről időre a reformált egyházak is reformációra szorulnak – de így van ez jól, hiszen 1517 óta katolikusok és protestánsok közösen kiérlelt tanulsága az ecclesia semper reformanda, vagyis az egyház állandó reformra szorul alapelv.”

Magyar Kurír