Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A HVG-ben (56-58.o.) Sindelyes Dóra Törvénytől sújtva címmel mutatja be Stephen Jacobsot, az Esquire című amerikai férfimagazin szerkesztőjét, aki önmagát sokáig agnosztikusként – a hit és az ateizmus közötti mezsgyén egyensúlyozó kételkedőként – határozta meg. Újságírói kalandvágyból úgy döntött, hogy egy évig pontosan betartja a Biblia parancsolatait, előírásait. Tapasztalatairól bestsellert is írt, Egy évem az Írás szerint címmel, amely néhány hét múlva megjelenik magyarul is. Stephen Jacobs nagyon sok parancsot nem tudott betartani, de úgy véli, nem csak anyagi értelemben vált gyümölcsözővé számára az egyéves próba. Elmondta: „A kísérlet jó irányba vitte az életemet. Megtanultam például értékelni azt a sok jót, ami nap mint nap történik velem, ahelyett, hogy a három-négy balul elsült dologra koncentrálnék.” Az említett könyv szerzője ma már „áhítatos agnosztikusként” határozza meg önmagát. Hangsúlyozta: „A magatartás formálni tudja a gondolkodást. Ha jó emberként cselekszel, jó emberré is válsz. Nem vagyok Gandhi vagy Angelina Jolie, de fejlődöm.”

Hazai hírek

A Magyar Nemzet (2.o.) Az első Braille-írásos Biblia című beszámolója szerint kiemelkedő eseménye volt a Fehér bot világnapjának, hogy a Biblia éve alkalmából a budapesti Szent Anna-templomban bemutatták Károli Gáspár fordításában az első teljes, Braille-írásban megjelent Bibliát.

A Magyar Hírlap (Országjárás… 2.o.) beszámol egy tegnapi, a magyarországi cigányok helyzetével és jövőjével foglalkozó konferenciáról, amelyet a romák által lakott kis faluban, Tiszabőn tartottak. A fórumon Széles Gábor nagyvállalkozó hangsúlyozta az egyház szerepét, amelynek szerinte missziós feladatot kell betöltenie a szegények, közöttük a romák segítésében. Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke leszögezte: a cigányság haldoklik, mi pedig nem a huszonnegyedik, hanem már a negyvennyolcadik órában vagyunk. Vecsei Miklós Széles Gáborhoz hasonlóan a vidék felemelkedését sürgette, s ennek kapcsán említette Tarnabódot, ahol a máltai szeretetszolgálat révén egyre többen vállalnak munkát. A szakember kiemelte a közbiztonság kérdését. Kijelentette: nemcsak kéri, hanem követeli, hogy az állam oldja meg ezt a problémát, mert ha a falvakban van közbiztonság, akkor a helyiek mernek majd termelni, építkezni.

A Magyar Fórumban (Hittel és alázattal 12.o.) Maczkó Mária, Magyar Örökség díjas népdalénekesnő nyilatkozik, aki figyelmeztetett: „Sajnos hatalmas nagy bajok vannak ebben az országban. Sajnos elutasítják Isten országát, értük különösen imádkozni kell. Az angyal már megfújta a harsonát, hogy a helyes útra térjünk. Állandó harangszóval kellene felébreszteni az embereket, hogy a változás útjára lépjenek. Ezt bensőnkben kell elkezdenünk. Oda kell találnunk az Úrhoz, hogy az Isten kezét egyre szorosabban fogjuk. Akkor lesz a mi erőnk teljes, amikor hazánk újra Mária országa lesz. Szűz Mária az üzenet hordozója, általa kerülhetünk közelebb az Istenhez.” Maczkó Mária elmondta: „Számomra az ima azt jelenti, hogy perckapcsolatban vagyok az Istennel. Ugyan a megszokott értelemben nincs időm órákat imádkozni örökösen hajszolt életemben, de az imának vannak más gyakorolható formái is. Ilyen lehet egy lélek megmentése. Én magam is sokszor találkozom olyan emberekkel, akik segítséget várnak tőlem, s a megoldást az égiekkel való kapcsolatom miatt tudom számukra közvetíteni. Az angyalok üzenetét az éneken keresztül is el lehet mondani. Az ének az én napi imám, mellyel lelkeket próbálok megtisztítani. A tanúságtételt úgy is meg lehet élni, ha nem beszélek a Megváltó tetteiről, hanem az ő tettei irányítják mindennapjaimat, s ezáltal valósul meg perckapcsolatom az Úrral… Az az ének, amelynek igazából Isten a forrása, gyógyítja a lelket, kiűzve a sivárságot, az igénytelenség démonát. Küldetésem és hivatásom az, hogy kimondva-kimondatlanul Istenről énekeljek, hogy a hangommal, a hitemmel és a szeretetemmel örömet adjak az embereknek. Ezért mindennap hálát adok és köszönetet mondok a Jóistennek. Látom, hogy éneklés közben megszabadulnak az emberek a lelki terhektől, megváltozik az arcuk, szeretettel fordulnak oda a másik felé. Ott kezdődik a belső béke és a lelki öröm, amikor nem magunkkal foglalkozunk, hanem megpróbálunk másokat boldoggá tenni. Ehhez elég egy jó szó, egy ölelés, egy jókor jött figyelmeztetés, vigasztalás… Az a fontos, hogy az ember észrevegye, meghallja a benső hangot, és tudatosítsa, hogy minden az ő lelkének megmentéséért történik a Földön.”

Magyar Kurír